Súgópéldány

Ma is mindenki a boldogságot keresi. Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című műve alapján született egy kortárs magyar dráma. Két felvonás, két külön előadás, két út. de a végén összeérnek, kipótolják egymás hiányosságait és összeáll a puzzle. 

A Kerengők – Csongor, Tünde című Átrium Film-Színházbeli ősbemutatót megelőzte a Szabó Borbála szövege alapján készült beavató színházi előadás. 

Mindig izgalmas, ha egy klasszikus kerül színpadra, ráadásul ez az átirat a mai ember jelenébe emeli át Vörösmarty művét. Találhatunk virtuális világokat, Mátrixból átemelt elemeket, Apple aranyalmafát, Tesla Klubbot, Szabadság hídról leugráló öngyilkosokat, Nemzeti dohányboltot, de a mag az megmarad. Így képes szólni a mai fiatalokhoz. Nyelvezetében Vörösmarty és a mai fiatalok szóhasználata keveredik, hol eltaszítva egymást, hol pedig viccesen karöltve vonulnak végig mindkét felvonáson (bár a trágárság olykor kicsit már sok). Színpadképileg is modern, nagyrészt vetítésre támaszkodik a rendezés, ami sokszor megkérdőjelezhetetlenül helytálló például Csongor (Feczesin Kristóf) és Balga (Domokos Zsolt) játéka közben, valamint az Éj megjelenésekor, de pár jelenetnél a kevesebb néha több elvét kellett volna követni. A központi díszletelem egy univerzális fémszerkezet, ami mindvégig az aranyalmafát szimbolizálja, és ami egy pillanat alatt alakul át Csongor íróasztalává, a Tesla Klub pultjává, és többek között a fa tövébe épül fel a kút, ahonnan Ledér (Piti Emőke) előbújik. Az Éj alakját megjeleníteni mindig nagy fejtörést okoz a rendezőknek, de ebben az előadásban Magács László zseniális megoldást talált. Venczel Vera arcát vetítik a vászonra, ami a nézők és a szereplők között van kifeszítve. Zavarba ejtően közelről vehetjük szemügyre a művésznő arcának minden apró mozdulatát. Ezzel az Éjjel folytat párbeszédet Tünde. 

Mellette még három jelentős alakítást érdemes megemlíteni. Börcsök Enikő színpadi jelenléte Mirigyként olyan erős, hogy azonnal magára vonja a figyelmet minden megszólalásakor, és nem is ereszt a jelenet végéig. A gonosz boszorkány és a fiát elengedni nem tudó anya tökéletesen egybeforr személyében. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a két főszereplő, Prohászka Fanni és Feczesin Kristóf játékát sem. A fiatalok párosa erős, energikus, szerepformálásukon érződik a köztük az összhang, az egymás iránti feltétlen bizalom.

Csongor egy igazi kocka srác, a környezete elől menekül, egész nap a virtuális világokat járja haverjával, Balgával, miközben az élet nagy dolgait tárgyalják. Csongor életunt, semmi örömöt nem lát a valóságban. Anyja, Mirigy állandó látogatói egyfolytában egzecíroztatják „Csongit”. Egyik küldetésük során egy különleges lény jelenik meg a játékban, a fiú azonnal odáig lesz érte. Tünde (Prohászka Fanni) Trinityhez (a Mátrix egyik szereplője – egyébiránt számos, a filmre utaló más elemmel is találkozhatunk a darabban) hasonlóan üzeneteket küld, majd lepottyan az Apple fáról, szerelmet vall Csongornak. A fiú elalszik, a lány ezért dühös lesz, és Vörösmarty szavaival int búcsút neki. A boldogság éppen csak megmutatja magát, máris tovaillan. Csongort Irma vezeti rá, hogy a Tesla Klubban megleli Tündét. Itt találkozik a Kalmárral, a Fejedelemmel és a Tudóssal, akik végül mind kiégnek és a Szabadság hídról a Dunába vetik magukat a lány szeme láttára.  Tündének a bárból is nyoma vész, és egy parkban bukkan fel újra a partidrogtól kábult Csongor társaságában, reggel pedig a prostituált Ledérrel indul haza. Útközben kitisztul a fiú agya, hazamegy anyjához, Mirigyhez és a három lepukkant szerencsétlen csavargóhoz: Kurrahhoz (Viktor Balázs), Berrehhez (Végh Zsolt) és Duzzoghoz (Kárpáti Pál). Csongor felvonása ezekkel a sorokkal ér véget: „Csak te vagy hű, csak te vagy társ, szűnhetetlen gyötrelem; tél a szívnek tél az észnek, kétségbeejtő szerelem.” 

Tünde felvonása kipótolja a hézagokat és megmutatja, hogy egy nőnek mit kell átélnie boldogsága eléréséért. Irmát a tündérlány magához emeli, aki idegenvezetőként végigsegíti az éjszakán és leplezi a világ romlottságát. Egy éjszaka alatt bejárja a földi poklot és szembesül azzal, hogy a vágyott élet mégsem olyan meseszerű, mint ahogy az a túloldalról tűnt: csalás, hazugság, szexéhes férfiak, alkohol, prostitúció, öngyilkosság. A lány kiábrándulva az ideálokból épített életből eldönti, hogy hazamegy, ám ekkor megbolondul az okostelefon. Megjelenik az Éj, aki győzködi, hogy nem való neki ez a boldogságra képtelen világ, tartson vele a semmibe. Tünde egy pillanatra meg is inog, ég és föld között lebeg, nem tartozik sehová, de az utolsó pillanatban megtörten barátnője szavára hallgatva kimászik a vízből. Sarkára áll, elhatározza úgy fog játszani, ahogy ez a világ megkívánja, illegeti magát, huncutul az ujja köré csavarja a férfiakat, manipulál.

Tünde ebben az átiratban aktív cselekvő, kilép az objektum létből, nem csupán a szerelem tárgya, hanem küzd a boldogságáért. Így jut el Mirigyhez, aki egész végig a háttérből igyekezte szétválasztani a fiatalokat, mert nem tűri, hogy fia mást is szeressen rajta kívül. A három szerencsétlen a boszorkány ellen fordul, és Tünde pártjára állnak. Hazaérve Csongor és Balga szétverve találják a szobát, megkötözve az anyját és ott van Tünde is, akit egész éjszaka üldöztek. A két fiatal belefáradt a történtekbe, veszekszenek egy nagyot, majd egymás karjában vágnak neki a közös életnek. 

„Az „aktualizálás”, maira fordítás ellenére persze az örök dolgokról próbál szólni a mi Csongor és Tündénk is: az élet értelméről, a nőről, a férfiról és a szerelemről.” (atriumfilmszinhaz.hu)

Csongor: Miért pont nekünk sikerülne? 

Tünde: Csak!

Írta: Szekeres Vanda

Fotók: Toldy Miklós