Táncoló strófák

„Egy előadás az emberről, rólunk, kapcsolatainkról, önmagunkról.”

Igazi ősbemutatót láthattunk a Marczi Közösségi Térben, hiszen első alkalommal került színre táncszínházi környezetben a PR-Evolution Dance Company, a Rencontres Audiovisuelles, a Nemzeti Táncszínház és a Nemzeti Galéria koprodukciójában készült Kaleidoszkóp


Izgalmas és érdekes egyveleget alkotnak az előadásban a kortárs költészet gyöngyszemei, a tánc, a zene, és mindez egy különleges 3D-s vetítéssel válik modernebbé az egy órás performansz során. Olyan költők darabjai szolgáltak alapul, mint például Lator László, Szabó T. Anna, vagy Weiner Sennyei Tibor.

Miért éppen ők? Erre talán legjobban a koreográfus, Nemes Zsófia szavai adhatnak választ: „Lator László Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéista versei adták az ihletet az előadás elkészítéséhez. A vele való találkozás és beszélgetés sarkallt arra, hogy további hasonlóan inspiratív kortárs költők verseit építsük bele az előadás szövetébe”.

Pillanatképek az emberből és érzéseiből. Leginkább így lehetne megfogalmazni a színpadon látottakat. Vidámság, félelem, agresszió, szerelem mind- mind része az előadásnak. Felcsapunk egy versválogatást és miközben a kivetítőn formálódnak az ihlető mű sorai, a táncosok megelevenítik a történetet, a zene pedig felerősíti azok érzelmi állapotát. Így egy igazán komplex élményben lehet részünk. Kaleidoszkópszerűen kapcsolódnak egymáshoz a különböző művészeti ágak, hol a zene, hol a vers, hol pedig a tánc dominál, de nem harcolnak, hanem kiegészítik egymást.

A társulat fiatal táncművészei mellett olyan híres és méltán elismert művész is színre lép, mint Lőrinc Katalin. Fiatal kolléganőjével egy vidám duettet táncolnak, melyben erőteljesen rájátszanak kettőjük testi adottságainak különbségére. Ám nem csak az élet szivárványos oldalát mutatják meg a táncosok, erőteljesen jelen van a sötétség is. Egy másik duettben az egymást elengedni nem bíró, de állandóan harcban álló szerelmespár története elevenedik meg előttünk. Dinamikus, erős és hirtelen mozdulatok váltják egymást, majd hirtelen minden lelassul. Izgalmas látványelemek járulnak hozzá az intenzív élményhez. A 3D-s vetítés – az úgynevezett video maping – lehetővé teszi, hogy egy immateriális világba kalauzoljanak el minket, ahol a táncos az érzések nélküli világból próbál meg kitörni. 


Az előadás rólunk szól. Minden néző megtalálhatja benne életének egy- egy apróbb töredékét, új, eddig még nem látott köntösbe bújtatva. 

Az előadást táncolják: Lőrinc Katalin, Spala Korinna, Horváth Zita, Krizsán Dániel, Szilágyi Krisztián

Írta: Szekeres Vanda
Fotók: Kővágó Nagy Imre

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts