POSZT 2016: Olaszliszkán át rövidebb az út

Olaszliszka fogalommá vált. Ha az emberek meghallják ezt a nevet, akkor nem a történelmi értékekre és síremlékekre gondolnak. Nem. A lincselésre. 


A dráma több szálon fut. A címben jelölt olaszliszkai tanárgyilkosság, a magyar zsidóság kérdése, a magyar falvak pusztulása, az etnikai megkülönböztetés, a nyomor, a bezártság, a hurok, a kör, a kör, mert ez kör, megszakíthatatlan, farkába harapó kígyó. Itt mindenki áldozat. És ez alól a néző sem képez kivételt. 

Nehéz a szöveg, figyelmet követel. Magasztosan beszélnek, mintha titkos ajtókat nyitogatnának, s talán tényleg függönyöket próbálnak elégetni. Kíméletlen hangként Pálos Hanna hexameterben fűz kommentárokat a jelenetekhez, mintha jól nevelten hallgató óvodásoknak akarná elmagyarázni: a világ igenis szörnyű és menthetetlen.

Az író, Borbély Szilárd személyes drámája nyitja és zárja a darabot. Az édesanyját 2000 karácsonyán brutálisan meggyilkolták, az édesapja komoly sérüléseket szenvedett, s talán csak egy hideg folyosónak köszönhette az életét. Megalvadt a vértócsa a repedt koponya körül. Borbély ezt nem szánta darabnak, öngyilkosságát követően fűzték egésszé a hátramaradt emlékeit. Mindnyájan védtelenek vagyunk. 


Cziegler Balázs, díszlettervező minden lehetőséget kihasznált: kétszintes színpadtér, kivetítő, hanyagul forrasztott vaslétrák, egy vízszintesen nyíló sírgödör. Nyíltan kimondják: itt cigányokról van szó, cigányzene szól bizonyos jelenetek alatt, archív hangfelvétel, tuzséri cigányasszony énekel. Aztán belép a rabbi, s hirtelen kóser dallamok csiklandozzák a füleket. 

Gyűlölni kell. Valakit gyűlölni kell. A közösség együtt gyűlöl. Együtt gyilkol. Az én nem tehet róla.

Fekete Ernő nagyszerűen alakítja egyszerre Borbély Szilárd tragédiájának szenvedő alakját, s őt rúgják agyon a lányai előtt. Ma ne legyél tanár, apa, elég lesz belőled holnap is. 

Mészáros Blanka arca nyúlt. Sápadt. Mint, aki három hónapja nem aludt. Pálmai Anna a kislányokra jellemző zavartsággal gyűri gombóccá a mackója fejét. Az ügyész üvölt, az ügyvéd felülről kér bocsánatot. A börtönben szerdánként könyvtárba lehet menni. Olaszliszkán nincs könyvtár. Se templom. Kell a tégla a budinak.


És ott vannak a vádlottak. Három fiú egy egész falu helyett, s elítélt csak egy. Nem bűnösebb a többinél. Tasnádi Bence kinyúlt tréningruhában kalodába zárva a nyomorult cigányság maga. Minek jött arra? Ilyen kérdés még csak fel sem merülhetne, de most elhangzik. Nevetve szenved a nézősereg. Sértett büszkeség a vádlott arcán. Ha én egyszer kijövök innen…

Az igazság kideríthetetlen. A rendőrség nem teszi, amit kell, a tanú nem vall igazat eskü alatt sem, a bizonyítékok hamuvá lettek. Csak a holtak álltak őrt Olaszliszkán, a zsidó temető kőtáblái. Az ő szájuk földdel van lepecsételve.

Gyönyörűen oldják meg az agressziót, tánc ez, nem halál. De a néző ujjai reszketnek. Dobolnak a cigánylábak, villognak a cipők, aztán minden néma, csak a mozgás marad. A tanár mozdulatlan.
Kenyeret és cirkuszt mindenkinek.

Máté Gábor rendezésében a Katona József Színház darabját a POSZT 2016 (Pécsi Országos Színházi Találkozó) első napján játszották a versenyprogram keretein belül. 

Írta: Veréb Árnika
Fotók: Dömölky Dániel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése