A 30Y immár tizenhat éve színesíti a hazai zenei palettát, idén ősszel pedig megjelenik legújabb stúdióalbumuk. A zenéről, a műfaji kikacsintásról és az új albumról beszélgettünk Beck Zolival, a zenekar frontemberével.
A zenekar kétségkívül legismertebb száma a Bogozd ki, ami pontosan tíz évvel ezelőtt jelent meg. Még mindig ez a legnépszerűbb dalotok?
Ezt nagyon nehéz lemérni, ugyanis minden zenekarnak van egy Bogozd kije. Értem ez alatt, hogy mindenkinek van egy száma, ami egyszer csak átlép egy küszöböt, és az együttes jelen lesz. A mi világunkban ez kiszámíthatatlan pillanat, sohasem tudhatjuk, hogy melyik dal és mikor lesz valamivé. Nem a zenekar dönti ezt el, hanem a hallgatók, akik kultuszt csinálnak a számból. Nekünk a Bogozd ki nem különlegesebb, mint a többi dal, de ellátták egy slágerindexszel. Azt pedig nagyon nehéz eldönteni, hogy ehhez hogyan viszonyuljunk. Megpróbálhatsz szembemenni ezzel a kultusszal, mert az is egy attitűd, de lényegében a slágerré válás meghatározza a dal evidenciáját egy koncerten. Nem hagyhatod ki. Viszont úgy gondolom, hogy ha egy zenekarnak csak egy darab Bogozd kije van, akkor az a zenekar nincs. Hogy a 30Y immár 16 éves valószínűleg azt jelenti, hogy nem csak egy ilyen száma van.
Most hogyan viszonyultok a dalhoz?
Vannak dalok, amik különleges módon kapaszkodnak bele egy adott időpillanatba. 2006-ban, amikor megjelent a Bogozd ki, úgy írta le a világot, ahogy az emberek akkor megtapasztalták és ez nagyon jó élmény. Ennek tudatában kell viszonyulnunk a szám repertoárban való helyéhez. Ugyanez a helyzet azokkal a dalokkal is, amik egy-egy lemezen hangsúlyosabban vannak jelen.
Az új dalotok, az Elsőre is egy ilyen hangsúlyos dal?
Igen, bár nagyon nehezen találtunk rá arra a számra. Levittem próbára akusztikus gitáron, de azt éreztem, hogy a zenekar nem tud kimozdulni a hangszer lüktetéséből, nem arra tartunk, amerre szeretném. Leültem a pianinohoz gyakorolni, hogy meg tudjam mutatni nekik és kiderült, hogy ez a pici váltás elég volt ahhoz, hogy megérezzék a dal világát. Kidobtunk mindent, amit addig a 2-3 hónap alatt csináltunk, hogy megszülethessen az Elsőre.
Az Elsőre az ősszel megjelenő lemezetek felvezető száma. Hol tartanak most a felvételek?
A vége felé járunk, októberben jön a lemez. Már ki tudjuk jelenteni, hogy van egy albumunk, mert mindegyik dal beállt egy jó irányba. Számunkra az a fontos, hogy meg tudjuk fogalmazni azt, ahogyan a világról gondolkodunk, és ez a kérdés foglalkoztat engem az új korong kapcsán is. A siker oldala soha nem izgatott minket, de az, hogy a Best of 30Y platinalemez lett, nagyon jó érzéssel tölt el és új lendületet ad. Fontosnak érzem azt is, hogy az emberek pillanatokat – egy csók, egy találkozás, egy fesztiválélmény – kapcsolnak a zenénkhez, ez jelzi, hogy jó úton haladunk.
A lemez készítése mellett egy kis műfaji kirándulást is tettetek idén, hiszen A kis herceg táncjátéknak ti írtátok a zenéjét. Mennyiben más a munkafolyamat, mint egy album esetében?
Amikor alkalmazott zenét írsz, mint mondjuk egy táncmese vagy egy balett, akkor mindig van egy rendező, egy dramaturg, díszlet- és jelmeztervező, táncosok, egyszóval egy alkotói stáb, akikkel leülsz és elmondják az elképzeléseiket azon túl, hogy van egy történetünk – jelen esetben A kis herceg. Ez ad egyfajta keretet az egész folyamatnak, ami egyfelől jó, mert segít a fókusz megtalálásában, ugyanakkor le is vágja a szabad teret. Amikor egy 30Y lemezt írunk, akkor ezeket a határokat mi húzzuk meg. A levitt dalból még bármi lehet, csak rajtam és a másik három emberen múlik, hogy mit mondunk vele és hogyan.
Készítette: Vass Antónia
Fotó: Tóth Bianka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése