Portré: A „másik” Gera Zoltán

A név hallatán az embereknek valószínűleg a legendás magyar futballjátékos, a „Mágikus Magyar”, Gera Zoltán jut eszükbe. Rövid, rögtönzött közvéleménykutatást tartottam a portré megírása előtt, melynek eredménye, hogy tíz megkérdezett emberből csak egy asszociál a Nemzet Színészére, a többi pedig a futballistára. Igaz, az az egy ember egy rendező és drámapedagógus volt. Szóval ki is ez a „másik” Gera Zoltán?

Fotó: MTI
1923. augusztus 19-én született Szegeden. Gyermekkora nem volt mesébe illő, hiszen törvénytelen gyermek volt. Édesapja dr. Hosszú Zoltán, aki 1926-tól a Nemzeti Színház színésze volt. Fiával nem foglalkozott. Édesanyja Gera Julianna munkásnő és cseléd volt, aki a megélhetés miatt Budapesten dolgozott, így ő sem volt fia közelében. Gera nagynénjeinél nevelkedett, édesanyja csak néha látogatta meg őt Szegeden. Itt jó sora volt, viszont komisz természete és anyja messzesége miatt nem becsülte meg az óvó szegedi környezetet. Nagynénjeit hibáztatta, hogy nem lehet édesapjával és édesanyjával. 

Első találkozása a színházzal Szegeden történt. Ilus nagynénije vitte el magával mindig a Szegedi Városi Színházba. Nagy operettrajongó volt a nagynéni, ám Gera rendszeresen elaludt ezeken a darabokon. Gyermekként láthatta a színházban Páger Antalt és Komlós Jucit. 

Az elemi iskolában mondta el élete első versét hat évesen. Petőfi Sándor Föltámadott a tengerét szavalta el, melyből semmit sem értett. Ez az oka annak, hogy felnőttkorában sem szavalt sokat. Egyszer Mácsai István festő kiállítására kérte fel az alkotó, hogy mondjon el egy Ady-verset, melybe bele is sült. 

A gimnázium negyedik osztályának elvégzése után statisztaként dolgozott a Szegedi Városi Színházban. A gimnáziumot a nagynéni szegénysége miatt nem akarta folytatni. Tizenöt éves korában hagyta el először Szeged határát, amikor egy társulat súgójaként eljutott Makóra, Alsótanyára, Felsőtanyára. A Szegedi Ifjúsági Színpadon kapta meg első főszerepeit. Szerepelt Molière Dandin Györgyében, Molnár Ferenc Játék a kastélybanában, és Madách Imre A civilizátor című darabjában is. A Szegedi Szabadtéri Játékokon is játszott, Az ember tragédiájában. Egyszer Szegeden járt Major Tamás, akit a művész megkeresett, hogy színész akar lenni. Major hidegen ezt válaszolta: „Csak a főiskolán keresztül.” Később, miután közelebb került édesapjához, folyamatosan hívta Gerát a Belvárosi Színházba statisztaszerepekre. 

A Tenkes kapitánya, fotó: Wikipédia
A színészmesterséget a Színészegyesület Színésziskolájában tanulta, egészen addig, amíg ki nem rúgták a Belvárosi Színházból, elesve ezzel a fizetésétől. Kirúgásának oka tiszteletlenség volt. Éppen a Belvárosi Színház egyik próbájára sietett, amikor a színház ajtaján éppen jött ki édesapja és Patkós György, az igazgató. Köszöntek egymásnak, a két ajtón kilépő megemelte a kalapját, amit Gera nem tett meg. Ez az eset vezetett kirúgásához. 

Ezután nem sikerült megcsinálnia az előadói vizsgát, ehelyett egy segédszínészi címet kapott, amellyel vándortársulátoknál tudott elhelyezkedni az ember. Inke Rezső társulatához került, akik Kispesten léptek fel rendszeresen. Ő maga kórista volt, operettekben énekelt és táncolt a kórus többi négy tagjával. 

A Kispesten eltöltött egy évad után Rév István Nemzeti Bábszínjátékának lett a tagja úgy, hogy előtte még csak bábelőadást se látott. Rév féltőn figyelt Gera beszédtechnikájára, szép kiejtésére, még a művész orrsövényferdülés műtétjét is állta, melynek hatására tisztább lett a hangja. Gera gyorsan beletanult a bábszínészetbe, azonban itt is csak egy évadot töltött el, mert szeretett volna közvetlenebb kapcsolatban lenni a közönséggel. Felmondólevelében érzékeny búcsút vett Rév Istvántól:

„Nem mulaszthatom el, hogy ezúton köszönetet ne mondjak Igazgató Úrnak, és Jóakarómnak mindazokért, amit a múltban velem tett, úgyszintén, hogy számtalan esetben alkalmat adott arra, hogy Színházánál tanuljak és ezzel továbbfejlesszem magam. Hálaképpen igyekeztem is minden tőlem telhetőt elkövetni, hogy feladataimat a legjobb tudásom szerint oldjam meg. A jövőben pedig mindig adósának fogom magam érezni valamivel…”

Gera Zoltán szinkronizál, fotó: mediaklikk.hu
Gera egy ideig az operatőri és fényképészi munkával is szimpatizált, egy ideig egy fényképészműhelyben is dolgozott inasként. Mikor egy kis pénzt összeszedett az inasi munkából, statisztálásokból, és kórusi szereplésből, vett egy felvevőgépet, és elkezdett filmezni. Sokat járt moziba, ami a nyelvtanulásban is segítette, mivel a filmeket eredeti nyelven, felirattal vetítették. Az ebből származó orosz nyelvtudását később hasznosítani is tudta 1945-ben, amikor orosz katonák törtek be a házukba, és Gera igazoló dokumentumként a zsebében lapuló paklit nyújtotta át. Az oroszok hasonlóságot véltek felfedezni közte és a Jolly Joker között, és a színész elmondása szerint ez mentette meg az életét. Gera sosem volt katona, édesanyja vidékre költöztette, amikor elkezdődtek a behívások. A leveleket édesanyja vette át. A művész ezt mondta a róla szóló könyvben: „Képzelje el, ha énnekem kell átvenni a behívót, valahol a Don-kanyarban fekszem, szegény honfitársaimmal együtt.”

A keleti filozófiák iránt nagyon fogékony volt a művész. Szimpatizált a keleti gondolkodással és vallásfilozófiával. Véleménye szerint nagy szüksége lenne s nyugati világnak egy kis keleti hatásra, szemléletre. Alapvetően keresztény emberként tekintett magára, de szerinte ez nem akadálya a keleti vallásfilozófiával való foglalkozásnak. Egyik álmában egy tibeti kolostorban járt, ahol egy megkopott Buddha-szobrot látott, és egy imához készülő szerzetest. Másnak reggel pontosan ugyanezt a képet látta egy angol nyelvű újságban. Ehhez a kettősséghez hasonló érzések kísérték végig színészi pályáját is. 

Pesten a Horváth András Színészkollégiumba nyert felvételt, ahol többek között tanult Bacsó Péter, Jancsó Miklós, és Psota Irén is. A kollégium elsődleges feladata a marxista-leninista eszmény adagolása volt. Kerékgyártó Elemér, az akkori igazgató Gerát angol kémnek kiáltotta ki, mert akkoriban Gera a British Council nevű angol könyvtárból vett ki angol nyelvű könyveket. A British Council Kerékgyártó szerint az angol kémszervezet fedőszerve volt. A kijelentés hatására társai eltávolodtak Gerától. 

Max szerepében az Anatolban, fotó: MH
A főiskolára az Anyám tyúkjával, és Molière Dandin Györgyéből egy monológgal felvételizett. Elmondása szerint azért vették fel, mert erős szociális érzékenységet véltek felfedezni benne, amikor az Anyám tyúkjával utolsó sorait mondta („Ezután is jó légy, Morzsa, / Kedvet ne kapj a tyúkhúsra, /Élj a tyúkkal barátságba’… / Anyám egyetlen jószága.”)

Az osztályfőnöke Simon Zsuzsa volt, színésznő, rendező, színházigazgató, aki a Színház-és Filmművészeti Főiskola főigazgatója is volt. Egyszer Gera egy helyzetgyakorlat-vizsgára pantomimmel készült, amiért Simon Zsuzsa borzasztóan leteremtette, hogy mit képzel, hogy egy ilyen idejemúlt és beszéd nélküli dologgal állt elő. A négy éves főiskolai képzést két év alatt végezte el, idős korára hivatkozva két évfolyamot is ugrott. A főiskola elvégzése után az egész osztály a Magyar Néphadsereg Színházába került (korábban és később Vígszínház), ahol főleg az akkori igényeknek megfelelően szovjet darabokat játszottak. 1956. október 23-án rádiófelvétele lett volna. Ő maga nem vett részt az 56-os eseményekben, meghúzta magát. Az események csillapodása után az 50-es évek végén egy pantomimkurzuson vett részt Drezdában, a Palucca Schule nevű intézményben. Visszatérve Magyarországra László-Bencsik Sándorral, a Honvéd együttes néptáncosával, és koreográfusával létrehozták a Pantomim 58’ elnevezésű társulatot. Gera Zoltán az egyik előadásról: „Az Illúzió című számban én játszottam Pierrot figuráját. A történet a következő volt: Pierrot a vurstliból jött. Érkezését távolodó vurstlizene festi alá. Egy kerti padon megpillant egy lányt, aki csukott szemmel fürdik a holdfényben. Hogy meghódítsa, mindenféle mutatványokba kezd, de a lány nem reagál. A fiú a csillagot is lehozná a lány szerelméért az égből. Így is tesz. A háttérben egy fehér, mosolygós, gázzal töltött léggömb lebeg, mint a Hold: Pierrot fölmászik érte a „háztetők fölött”, majd a lány elé térdel, s felé nyújtja. A lány fölkel, előveszi a pad támlájára akasztott, eddig nem látható fehér botját, s kimegy. Vak. Pierrot megdermed, és a Hold-léggömb kicsusszan a kezéből. Elszáll, ahogyan az illúzió.”

Várkonyi Zoltánnal, a Magyar Néphadsereg Színházának igazgatójával több összezördülése is volt. Egyszer Gera megpályázta a British Drama League által meghirdetett Shakespeare-kurzust, melyre meg is kapta az ösztöndíjat. Gera leült Várkonyival beszélni, hogy emiatt valakinek át kellene vállalnia az általa alapított két epizódszerepet, amíg ő távol van. Várkonyi természetesen nem engedte el. Gera levélben mondta le az ösztöndíjat, valamint angliai barátainak is írt, hogy a tetű kommunisták nem engedik ki. Ezek miatt kilenc hónapos börtönbüntetést kapott, amelyből hat és fél hónapot kellett leülnie. A börtönt jól viselte, ekkorra már megismerkedett a buddhizmussal, mely segített megbirkózni a helyzettel. A börtönőrnek mesélt viccekkel dupla adagot kapott ebédkor, a reggeli tornán rendszeresen mást csinált, mint amit mondtak neki az őrök. Cellatársai közül az egyik civilben könyvtáros volt, a másikat pedig besúgóként küldték be hozzájuk. Gera és a könyvtáros a későbbiekben angolul beszélgettek, amikor biztossá vált, hogy a harmadik tégla. 1965-ös szabadulása után a Vígszínház megszüntette vele a szerződését, és a szolnoki színházhoz került. Itt egy évadot töltött el, majd a Mikroszkóp Színpad szerződtette. Az ottani igazgató, Komlós János volt ÁVH-tiszt volt. Később kiderült, hogy az öltözőkben lehallgató-készülékek voltak. 

A néma revolverek városa 2005, fotó: MTI
1980-ban beindult filmes karrierje, a MAFILM társulatához szerződött. Míg színpadi- és rádiós szerepeket rendszeresen, addig filmes szerepeket sosem utasított vissza. Külföldi filmekben is rendszeresen szerepelt. Szívesen nézte magát vissza egy filmben, mert úgy gondolta, hogy azzal az önismeretét segíti. Az ismeretséget A Tenkes kapitányában alakított Dudva kocsmárosnak köszönheti. A Felfelé a lejtőn című film forgatása alatt három óráig próbált egy kést belevágni a szemközti ajtófélfába, majd amikor vették fel a jelenetet, sikerült megcsinálnia, igaz a kés húsz centire csapódott be a fába az arra járkáló segédoperatőr feje mellett. Az Aranyfej című amerikai-magyar film válogatásán egy takarítónőtől kapott művészi információt, hogy hogy formálja meg a bűnöző szerepet. A Fixer című amerikai film magyarországi forgatására John Frankenheimer angolul jól tudó magyar színészeket keresett. A kiválasztottak között volt Gera Zoltán is, aki miután megkapta a forgatókönyvet, kedélyesen konstatálta, hogy nincs is szövege a filmben. Ekkor felhívta a gyártásvezetőt, és megkérdezte: „Te mit gondolsz? Ehhez a szerephez felsőfokú nyelvvizsga elegendő lesz?” Egy nyugatnémet film, a Vámpír forgatása alatt az volt a rendezői utasítás, hogy az eldördülő lövés ellenére ne rebbenjen meg a szeme Gerának. Gera nem jött zavarba, megkérte a sminkest, hogy a szemhéjait ragassza fel a szemöldökcsontjára. Sikerült a felvétel.

Bálint András elcsábította a Radnóti Színházhoz, ahol a művész legszívesebben A hetvenkedő katonára, a Hotel Imperiálra, és a Szépek és bolondokra emlékszik vissza. Egy Bálint Andrással való konfliktus után otthagyta a Radnótit.

Példaképei között tartotta számon a színészek közül  Básti Lajost, Sinkovits Imrét, és Bessenyei Ferencet, rendezők között pedig Taub Jánost, és Iglódi Istvánt. Taubbal A hetvenkedő katonában, Iglódival a Mikroszkóp Színpadon a Csendesek a hajnalokban dolgozott együtt. Rendezői ambíciói is voltak, azonban hamar rá kellett jönnie, hogy ez nem az ő világa. Szinkronszínészként is működött, ő volt a magyar hangja Jean Gabinnak, Richard Klieynek, Jim Davisnek, és Oleg Tabakovnak is. Első szinkronszerepe a Sztálingrádi csata című film volt 1949-ből. Gera itt is tudta hasznosítani bábos- és nyelvtudását (báb szájmozgása és a hang szinkrona). A Dr. Bubóban ő vette át az elhunyt Gyenge Árpádtól Teknőc Ernő hangját. Nagyon sok mindent tanult a szinkronizálások alatt, az általa szinkronizált színészektől sok mindent el tudott lesni. 

Utolsó színházi bemutatója 2005-ben volt, miután tüdőgyulladást kapott el, és fizikailag legyengült, nem vállalt több szerepet. Szakmai sikerét és megbecsülését mutatja a neki ítélt Kossuth-díj, Érdemes és Kiváló művész cím, és a Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal. 2014-ben A Nemzet Színészei közé választották. 

2014. november 7-én hunyt el, testét november 28-án helyezték nyugalomra a Farkasréti Temetőben. A temetésen jelen volt Bálint András, Törőcsik Mari, Molnár Piroska, Haumann Péter, Mácsai Pál, Rátóti Zoltán, Eperjes Károly, és Hernádi Judit is.

Írta: Hornok Máté

Forrás:
http://hiresmagyar.network.hu/blog/hires-magyarok-blogja/meghalt-gera-zoltan-szinmuvesz 

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts