„Tele élménnyel, tele munkával” – évadnyitó a Vörösmarty Színházban

Augusztus 29-én tartotta évadnyitó ülését a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulata, melynek keretében Szikora János igazgató mellett Brájer Éva, Székesfehérvár alpolgármestere köszöntötte a dolgozókat. 

Brájer Éva beszédében visszautalt a kezdetekre, a felújítás előtti színház közegére és az állandó társulat alapításának jelentőségére. Megjegyezte az is, hogy a felújítás után a teátrum egy új útra lépett, prózaibb minőség felé indult. A kockázatos vállalkozás – hiszen az ismeretlenbe lépés mindig az – végül meghozta a várt eredményt, az alpolgármester sikeresnek ítélte az elmúlt öt év munkáját. Beszélt továbbá arról, hogy a siker kulcsát jövő iránti hitben és a szakmai elkötelezettségben látja.


Ezt követően Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója vette át a szót. Kezében az évadismertető szórólappal emlékezett vissza a másodpercek alatt elröppenő két hónapra és az évad végét követő bemutatókra, az Anconai szerelmesekre és a Koronázási szertartásjátékra. A nyár egyértelmű sikerének nevezte a POSZT-on való részvételt, ahonnan ugyan nem sikerült díjat hozniuk, de maradandó élménynek gondolja mind a közönség, mind pedig a társulat részéről.

A négy éve hagyományteremtő szándékkal létrehozott Koronázási szertartásjátékról Szikora úgy nyilatkozott, hogy mostanra érte el azt a formáját, amiben szándékaik szerint a legdrámaibb, legszínházszerűbb, különleges műfajú produkcióvá képes válni.

Ezután kiemelt néhány előadást a következő évad bemutatói közül. A napokban már próbálják a Tündérhon vándorait a Pelikán Udvarban Matuz János rendezésében, míg a nagyszínpadon Szikora János állítja színpadra az 56 csepp vért.

Az igazgató kiemelt produkciónak tartja a forradalom 60. évfordulójára bemutatásra kerülő darabot, és nem csupán személyes kötődése folytán, hanem aktualitása miatt is. Úgy véli, hogy a fiatalokról kell beszélni, és mind a zene, mind a Rómeó és Júlia-parafrázis képes megszólítani őket.

Művészi értelemben az egyik legizgalmasabb vállalkozásának ígérkezik az Apák és fiúk Bagó Bertalan rendezésében, valamint Márton László „elfeledett” darabja, a Carmen is, amit Horváth Csaba állít színpadra. Ez utóbbi produkció kiváló alkalmat teremt arra, hogy formabontó módon más minőségben jelenjen meg a zenekar, tehát ne szorítkozzanak csupán a zenekari árokra.

Az előző év nagy kísérlete volt a Hekabé, amit Szikora János elmondása szerint félve mutattak be, mert műfajilag még soha nem látott produkcióról van szó. Az előadás azonban nem várt sikert hozott, ami a fesztiválfelkérések számában is megmutatkozik. Ennek folytatása lesz idén a Bolero – Yvonne, a burgundi hercegnő.

Végül pedig érdekes találkozásként beszélt Tömöry Péter darabjáról, az Európa, édes hazám!-ról, ami Szabó K. István rendezésében kerül majd színpadra. A dráma a migrációról szól, ám nem úgy, ahogy első hallásra gondolnánk, ugyanis nem a 2015-2016-os viszonyokat próbálja elbeszélni – nem is tudná, hiszen a szerző 1986-ban írta a művet. Az eredetileg németül papírra vetett és Németországban bemutatott darab a 80-as évek Erdélyébe vezeti majd a nézőt. Az előadás az aradi színházzal közös koprodukcióban kerül színre, és terveik szerint több helyszínen is előadják majd.

Szikora János azt is kiemelte, hogy sokszínű műsorkínálatot nagyban befolyásolja, hogy az utóbbi időszakban a nézők összetétele is változott. Már a tavalyi évben megfigyelhető volt, hogy a felnőtt bérletvásárlók száma 20%-kal nőtt, ezzel egy időben pedig idén 10%-kal többen váltottak bérletet az új évadra.

Az igazgató beszéde végén bemutatta a társulat két új tagját, Varga Lilit és Kiss Diánát, valamint Perczel Enikő dramaturgot. Ezután ismételten köszöntötte a Kaposvári Egyetem csapatát, akiket ígérete szerint ebben az évadban komolyabb feladatokban is láthat majd a székesfehérvári közönség. Az ülés végén születésnapja alkalmából a társulat felköszöntötte Tóth Ildikót.

Írta: Vass Antónia
Fotók: Vörösmarty Színház

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts