Örömteli a pillanat a szerző számára, ha befejezi a művét. A rendező elégedetten dől hátra a székében, ha a hónapokig tartó, utasításokban és instrukciókban bővelkedő próbafolyamat elérkezik végcéljához, a premierhez. Csodálatos – színésznek, társulatnak, rendezőnek, közönségnek egyaránt – látni, ha az adott előadás sokáig a repertoár része marad. Főként, ha az előadás „megéri a 100-at”! Ráadásul ez a századik egyben a műfaj egyik nagyasszonyának, a Kossuth-díjas Lehoczky Zsuzsának a jutalomjátéka.
A magyar operett-irodalom egyik legsikeresebb művét, a Bakonyi Károly, Szirmai Albert és Gábor Andor által írt, a Mágnás Miskát 1916. február 12-én mutatták be először az akkori Király Színház közönségének. A művésznő pedig, aki 1962 óta az Operettszínház társulatának aktív tagja, idén, július 18-án töltötte be 80. életévét. Az ő születésnapjának tiszteletére nyitotta meg évadát ezzel a szatirikus, humoros, könnyed cselekményű darabbal a Budapesti Operettszínház 2016. szeptember 12-én, hétfőn.
A történet egyszerű, mégis bájos. Egy mérnök, Baracs István (Vadász Zsolt) szerelmes lesz Korláth gróf úr (Faragó András) leányába, Rollába (Lévai Enikő). Ám hiába viszonzott az érzés, ha a rátarti szülők nem engedik egymáshoz őket a társadalmi helyzetük különbsége miatt. Ellenben a szerelem nem ismer semmilyen akadályt vagy szabályt, így Baracs és Rolla mindent elkövet, hogy meggyőzze a gőgös grófnét (Kalocsai Zsuzsa) egybekelésükről. Még attól sem riadnak vissza, hogy egy-két órácskára a bálról elkéső Eleméry grófnak (Péter Richárd), vagyis „monoklis úrnak” öltöztessék be a kissé együgyű, ám szeretetreméltó és jó kedélyű segédlovászt, Miskát (Peller Károly). Sőt, az estély vége felé megjelenik Mary grófnőként Miska tenyeres-talpas, egyszerű, de jószívű, ízes tájszólással beszélő szeretője, a kastély mosogatólánya, Marcsa (Peller Anna) is, akinek szándékában áll leleplezni szerelmi féltékenységből Mágnás Miskát.
Szerencsére a szerelmesek – Baracs és Rolla, továbbá Miska és Marcsa – ügyét a tapasztalt, fanyar humorú és kleptomániás nagymama, a drága jó Zsorzsi néni (Lehoczky Zsuzsa) is támogatja – a maga kényelmes, csillogó tárgyakat hajhászó módján. Szellemes megszólalások, váratlan csattanók, remek díszletek, kiváló megvilágítás, helyzetkomikumok, elszólások, dinamikus táncok és fülbemászó slágerek – a két felvonásos darab folyamán felcsendül többek között A nő szívét ki ismeri, Úgy szeretnék boldog lenni és Cintányéros cudar világ című dalok –: a Mágnás Miska jubileumi előadásán jelent volt minden elem, amely élvezetessé tesz egy klasszikus operettet a műfaj kedvelői számára.
A közönség állva tapsolt, a társulat énekelt, táncolt, fejet hajtott és térdre borultak Lehoczky Zsuzsa, vagy még inkább a sikerekben és tapasztalatokban gazdag, eddigi tartalmasan eltöltött 80 életéve, és a „szakmai” évek előtt. A kleptomániás Zsorzsi tanti megilletődötten állt a csillogó reflektor-, a kollégák és az állva tapsoló és ujjongó közönség szeretetének, valamint Kero, az Operettszínház művészeti igazgatójának köszöntő és méltató szavainak fényében. Ám Lehoczky vérbeli színésznő, és még egy születésnapi meglepetés sem szabhat gátat annak, hogy az előadás befejeződjön. „Hiszen ez a Mágnás Miska…”.
A bonyodalmak megoldódtak, Baracs elvette Rollát, Miska levette úri frakkját és monokliját és karjaiba kapta a tollaktól, selymektől és díszes szoknyáktól megszabaduló Marcsát. Zengett a finálédal, a kastély népe táncra perdült és ezzel a képpel búcsúzott volna a nézősereg a színpadtól, a vörös bársonyfüggönyök lehulltak… volna, ha Zsorzsi tanti szerepében nem Lehoczky Zsuzsa lett volna! Az előadás és a nyilvános születésnapi felköszöntés még nem ért véget, mert a zenekari árokból felcsendülő utolsó taktusokat követően, és az óriási tapsvihar közepette színpadra lépett a Budapesti Operettszínház igazgatója, Lőrinczi György is, aki virágcsokorral és elismerő bókokkal jutalmazta a 1995-től a Magyar Közársasági Érdemrend tisztikeresztjét is magáénak tudható szubrettet. És ha a beguruló, hatalmas torta és a nézőtérről benyújtott és bedobott virágszálak nem lettek volna elegek a kivételes és ünnepi hangulat megteremtéséhez: Hegedüs D. Géza, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorhelyetteseként, a MASZK Országos Színészegyesület elnökeként, valamint a Magyar Színházi Társaság elnökségének tagjaként a teltházas színház nagyszínpadán, mindenki szeme láttára, kitüntetett okleveles diplomát nyújtott át a szegedi származású színésznőnek. Neki, aki úgy futotta be idáig musical-, film-, és prózai szerepekben is bővelkedő életpályáját, hogy nem rendelkezett színészmesterségből semmilyen felsőfokú végzettséggel.
A függöny végleg legördül, a zenészek és a színészek elvonulnak. Meghatott, mosolygó, és a bent megszületett ünnepi csoda látványától kábult férfiak és nők szállingóztak ki a színház kijáratán. Eközben az emeletre kettesével szedték a lépcsőket fotósok, újságírók, a Mágnás Miskában szereplő, még alig vagy át sem öltözött színészek és színésznők, valamint a szakma további fontos nagyságai. Mindegyikük szeme előtt egy cél lebegett: el akarták csípni két kattintás, három kézfogás és pár pohár pezsgő között Tichy Lajos egykori labdarúgó volt feleségét, adni az arcára két puszit, boldog születésnapot kívánni, és gratulálni: az előadáshoz, a kerek évfordulóhoz, a pályafutásához, az aktív színházi létéhez.
És nincs is többre szükség. Hiszen ez így is már csudijó.
Írta: Németh Fruzsina Lilla
Fotók: Vass Antónia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése