A musical rajongók lázba jönnek, ha felröppen a hír, hogy Dolly a városba érkezik. Ki ne szeretné a talpraesett, hangos és jó kedélyű, mosolygós házasságszerzőt, akinek mindig mindenre (és mindenki számára) van egy frappáns válasza. A Vidéki Színházak Fesztiválja keretében egy estére a Thália Színház nagyszínpadára költözött a musical.
A lila kalap alá Kertész Marcella bújt. A makrancos hölgy szerepe után egy teljesen másik nőtípus szerepét vállalta, de szerencsére minden úgy lett, ahogy azt Dolly szépen előre eltervezte. A színésznő az első megjelenésétől az utolsóig lehengerlő volt, uralta a színpadot (méretét tekintve ez nem egy egyszerű feladat) és elhitette a nézőkkel – táskája mindannyiunk számára rejt egy személyre szabott névjegykártyát.
Vandergelder szerepében Szolnoki Tibort köszönhettük, aki egészen határozott volt abban, hogy Dolly Leviből nem lesz Mrs. Vandergelder. Lett. Nem kis meglepetésére.
A darab legkiemelkedőbb szereplője mégis Cornelius Hackl, az inas, akit Vandergelder tíz évenként előléptet fősegédnek, de szabadnap még sose járt neki. Barátjával Barnaby-val (Juhász Levente) felrobbantanak néhány paradicsomot, hogy New Yorkban csókot lophassanak. Járai Máté tette Corneliust a legemlékezetesebb figurává, sárga csíkos nadrágjában belopta magát nem csak Mrs. Molloy (Lugosi Claudia), de a jelenlévő hölgyek szívébe is. Ermengarde (Jankovics Anna) láttán pedig felmerül a kérdés, mégis melyik szegény festőművész (Ambrose szerepében Dósa Mátyás) akarna egy ilyen trampli hisztigombócot feleségnek?
Szente Vajk, a rendező, belenyúlt néhány helyen az eredeti musicalbe. Meglepően modern sorokat, dallamváltozatokat csempészett a jól ismert dalokba, amelyek ugyan megbontották a hagyományos Dolly-érzetet, de mindeközben nagyon is helyükön voltak. A második felvonás végén rendezett tehetségkutató show-t imitáló (és kinevető) jelenet pedig kifejezetten felfrissítette az örökzöld musicalt.
A Hello, Dolly! habos-babos meseiségéhez – ahol a csúnya is talál szemet – mi sem illene jobban, mint egy hatalmas rózsaszín torta. Túri Erzsébet, a díszlettervező is így gondolhatta, hiszen az egész díszlet ebből állt, a táncosok a torta szeleit mozgatva alakították ki a különböző jelenetek helyszíneit – mindegyik szelet más helyiséget rejtett. Dolly fel-le szaladgált a tortán, s a Harmonia Garden’s étterembe (pontban fél nyolckor) is a sütemény tetejéről vezetett az út.
Túri Lajos koreográfus megtartotta ugyan a hatvanas évek Amerikájának stílusát – ahogyan Kovács Yvette jelmeztervező is –, de kicsit felfrissítette a mozdulatokat, hiszen Szente Vajk modern feldolgozását a táncosoknak is követniük kell. A keze alatt a Szigligeti Színház Tánckara mozgott, s a zenekari árokból is a színház zenekara csalta elő a dallamokat.
A Hello, Dolly! 2016-ban is megmelengeti a szívet, a Szigligeti Színháznak pedig Szente Vajkkal karöltve könnyedén sikerült lefújni az esetleges port Miss Levi lila kalapjáról.
Írta: Veréb Árnika
Fotók: Szigligeti Színház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése