2016. október 7-én a Művészetek Palotájában mutatták be a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál nyitódarabját, Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját, valamint A csodálatos mandarin pantomim-balett előadást. Az este folyamán a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével kísérte végig az előadásokat.
Bartók művének, A kékszakállú herceg várának 1918-ban volt az ősbemutatója a Magyar Királyi Operaházban. Nem aratott teljes sikert, ám mintegy húsz évvel később sikerült az áttörés, azóta nemzetközileg is elismeri az operairodalom és a magyarok mellett külföldi művészek is előadják.
Nemcsak a Fesztivál nyitóelőadását képezte az egyfelvonásos opera, hanem egyben bemutató is volt, a rendező Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója.
A díszlet minimalizált, jóformán nincs is. A hét ajtó hét kifeszített vászon; az ajtók kinyitásánál a vásznon megjelenő vetítés mutatta meg, hogy mi van mögötte. A látvány nem volt mindig teljesen evidens, egyfajta absztrakt képi világ tárult elénk, nézőként a fantáziánkra bízták a többi részletet. Egy dolgot azonban – ehhez is kapcsolódva – hiányoltam: a feliratot. Igaz, hogy magyarul énekeltek, de az operáknál kevésbé érthető a szöveg (ráadásul a külföldieknek se volt felirat). Mentségükre szóljon, hogy az ingyenes szóróanyagba volt szövegkönyv. Így tehát figyelni kellett a szövegre rendesen, hogy érteni lehessen, ha pedig elvesztettem a fonalat, akkor hiába néztem a vetített látványt. Mindez persze nem von le szinte semmit az énekesek teljesítményéből.
Bretz Gábor mint Kékszakállú, Szántó Andrea pedig mint Judit lépett színpadra. Érezni lehetett a feszültséget közöttük, a hatalmas érzelmi hullámzást, összhangban voltak egymással és a zenekarral is. A történet tele van fájdalommal, lemondással és a természetesen szerelemmel. Judit azonban kíváncsi és itt elsősorban nem az ajtók tartalmára kell gondolni, hanem arra, hogy Kékszakállút minél jobban meg akarja ismerni, a bizalmába férkőzni. Azonban ez lesz a veszte, hiszen mihelyst megtudja az összes titkot, a férfi bezárja őt is a hetedik ajtó mögé, a többé feleségéhez. Se Judit, se Kékszakállú nem lesz boldog, a magány vár mindkettőjükre.
A csodálatos mandarint Bartók Béla „egyfelvonásos pantomimnek” nevezte. Nemcsak a férfi és nő kapcsolata jelenik meg a darabban, hanem a társadalmi különbségek és problémák is előtérbe kerülnek. A prostituált nő, aki nyomorban él, valamint a gazdag mandarin férfi a két főszereplő. A mandarin szeretete az, amit Mimi (a prostituált) nem ért, nem akarja megadni a férfinak, amire vágyik, holott eddig mindenkit kiszolgált. Az őt futtató férfiak megpróbálják megölni a mandarint, sikertelenül; talán a szerelem tartja életben. Akkor hal meg, amikor a lány odaadja magát neki.
A darab botrányt váltott ki saját korában, holott Bartók az egyik legkedvesebb műveként emlegette. A történet nem avult el az idők folyamán, hiszen mindig volt és lesz hierarchia a társadalomban, mindig lesznek elnyomottak és gazdagok, kiszolgáltatottak és uralkodók. A csodálatos mandarin pedig világosan, szinte nyersen a szemünk elé tárja a züllött és erkölcstelen világ képét, meglobogtatja az ebből való kitörés lehetőségét is, azonban ez nem sikerül Miminek.
A darabot a Pécsi Balett vitte színre, főszerepben Ujvári Katalinnal és Koncz Péterrel. A koreográfus Vincze Balázs volt, a Pécsi Balett igazgatója.
Írta: Kovács Alexandra
Fotók: www.cafebudapestfest.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése