„Leszünk barátok?”

Balikó Tamás rendezésében mutatták be Bernard Salde világsikerű drámáját, a Válótársakat a Rózsavölgyi Szalonban. A színdarabot a nemrégiben elhunyt rendező emlékének ajánlja a stáb. 

A Rózsavölgyi Szalon több okból speciális hely, főleg ha az ember színházi előadásra ül be. Kávéházi mivoltából adódóan sokkal fesztelenebb a hangulat előadás előtt és a szünetben, sőt közben is. Az emberek vidáman beszélgetnek az asztaloknál, pincér jár körbe, mindenki iszogatja a kávéját és forró teáját. Egy kis béke szigete, ahová megérkezünk, itt kicsit kikapcsolhatunk az állandó rohanásból. 


A történet nem túl bonyolult, ám a lelki háttere és, hogy mi megy végbe a nőben és a férfiban annál inkább komplikáltabb. Egy eléggé abszurd helyzetből indulunk: Egy pár a házassági évfordulóját ünnepli, miközben már beadták a válókeresetet. Amy (Für Anikó) egy precíz, maximalista nő, mindenről listát készít, Michael (Lengyel Ferenc) művészember, állandó megfelelési kényszer dolgozik benne. „Én vagyok a maximalista, te a nyávogós” – mondja Amy. Három gyerek és 15 év után úgy döntenek, hogy külön folytatják az életüket, de ez nem ilyen egyszerű. Egy különleges erő mindig egymás mellé sodorja őket, az előadás ezekből találkozásokból áll össze. 

Az darab egyik első és utolsó mondata Michael szájából hangzik el: „Barátok maradhatunk?” Mi változik a két kérdés között? Minden! 

Az előadás térkihasználása is izgalmas, ugyanis a színészek köztünk és velünk játszanak, a szűk hely minden szegletét igyekeznek bejárni. A nézőtéren egy fotel és kisasztala áll, amit sokszor játékba hoznak a színészek, olykor pedig mi vagyunk Michael pszichológusai és az anonim alkoholisták, akikhez Amy csatlakozik. Nincs távolság színész és néző közt, mint ahogyan a színdarab témája is velünk él. 

„Michael: Egy házasságot tönkretenni, ahhoz két ember kell.
Amy: A mi esetünkben három, hogyha Jack Danielst is számítjuk.”


Mindig nagy kihívás kétszereplős darabot színre vinni, hiszen sok minden más mellett állandóan ott lebeg az alkotók feje fölött, hogy képes-e egy pár két órán keresztül lankadatlanul fenntartani a nézők figyelmét? Ezen az estén ez majdnem százszázalékosan sikerült. Für Anikó minden idegszálával jelen van, nagy erőket működtet. Lengyel Ferenc hozzá képest viszont olykor veszít az erejéből és ezért hullámzó a játéka, a teljesítménye. 

A pár életének 10 éves szakaszába kapunk betekintést. Ebben az időszakban rengeteget változik mindkét fél, hullámvölgyek tarkítják életüket, mint mindannyiunkét, ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint mi. Nem egy idillikus képet kapunk, hanem az életet, minden rútságával és hazugságával. Amy idegösszeomlást kap, majd leküzdi alkoholizmusát és a munkába menekül, elveszti nőiségét, amit gyakori párváltogatással kompenzál. Michael alkotói válságba kerül, pszichiáterhez jár, lebujokba múlatja az idejét. Találkozásaikkor egymás fejéhez vágják az évek során felgyülemlett kis piszlicsáré dolgaikat, amik a másik félben zavarták őket. Ezek adják az előadás jóízű humorát. Komoly dolgokról van szó, de finom köntösbe bújtatva. Mindketten megpróbálnak újra házasodni, de egyikük sem lesz boldog. Létezik egyáltalán a hosszan tartó boldogság egy másik ember mellett vagy csak pillanatok léteznek? Az előadás után minden asztalnál halk beszélgetések kezdődnek: milyenek volt a színészek és tényleg ilyen-e az élet.

Írta: Szekeres Vanda
Fotók: Gálos Mihály Samu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése