Művészet a Pinceszínházban

Október 9-én mutatta be Yasmina Reza Művészet című drámáját a Pinceszínház a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretén belül. A kortárs francia írónő Molière-díjas darabjának középpontjában három férfi barátsága áll, akiknek sokéves baráti kapcsolata veszélybe kerül egy nagyon drága, 120x160 cm-es, teljesen fehér festmény megvétele után.


Azaz helyesbítve: „fehér az alap, és ha az ember hunyorít, haránt irányú fehér pászmákat vesz észre rajta”. Legalábbis Serge (Quintus Konrád), a jól kereső bőrgyógyász teljesen biztos ebben, sőt ő különböző árnyalatokat is látni vél rajta, és igazi kincsként tekint a szerzeményére. A mérnök Marc (Lux Ádám) azonban egyenesen szarnak nevezi a képet, és az még inkább felháborítja, hogy Serge kétszázezer frankot adott ki érte. Közéjük próbál hidat verni – több-kevesebb sikerrel – a harmadik barát, a papírkereskedésben dolgozó Yvan (Megyeri Zoltán), akit épp közelgő esküvője köt le.

Ebből a viszonylag egyszerű alaphelyzetből indul ki a cselekmény, de az események előrehaladtával úgy érezhetjük, más okok is meghúzódnak a konfliktus kialakulása mögött, nem csak az Antrios-kép. Marc nem tud megbékélni a festmény megvételével, sznobnak tartja emiatt Serge-et, aki viszont azon a leereszkedő, arrogáns viselkedésen akad fenn, ahogyan Marc tudtára adja a véleményét. Mindketten közös barátjukban, a kissé labilis, csetlő-botló Yvanban keresnek szövetségest.


A fehér alapon fehér csíkokkal ékesített kép egy olyan lavinát indít el, aminek hatására világossá válik, hogy a szereplők valójában mit gondolnak egymásról. Marc például puhánynak és gyávának tartja Yvant, Serge szerint pedig Marc konzervatív, nagyképű, mindenkit lenéz és még humora sincs. Az indulatok akkor szabadulnak el végképp, amikor Serge Marc párjáról, Pauláról is markáns véleményt fogalmaz meg. A darab tetőpontján a két férfi összeverekszik, Yvan próbálja őket szétszedni, de az elcsattanó pofon őt éri.

Mindhárman érzékelik, hogy hosszú, 15 éve tartó barátságuk már-már kezd meglazulni, és végül a kétségbeeséstől tajtékozva Yvan teszi fel a kérdést: „Minek találkozunk, ha gyűlöljük egymást?” Nem sokkal később, a darab végén megnyugszanak a kedélyek, Marc és Serge úgy döntenek, megpróbálják helyreállítani a kapcsolatukat, ezért „próbaidőt” tűznek ki. Ezt a momentumot Yvan kommentárjából tudjuk meg. Szereplői kommentár más alkalommal is megjelenik a műben, ezeknek köszönhetően árnyalt képet kaphatunk a három barát valódi érzéseiről, gondolatairól, egész belső világáról.


A színészek kiválóan alakítják az egymástól erősen eltérő karaktereket. Lux Ádám elhiteti velünk, hogy öntörvényű és konzervatív, Serge szavaival élve „nem a saját korának embere”. Quintus Konrád interpretációjában az elvált bőrgyógyász nem is tűnik kifejezetten nagyzolónak, fellengzősnek, sőt néha az ő érvelése a meggyőzőbb, nem Marcé. Megyeri Zoltán Yvanja is hiteles, jól bemutatja, hogy még egy békeszerető, megértő ember is mennyire ki tud kelni magából, ha a körülmények úgy hozzák.

Az előadás díszlete egyszerű, minden tárgy fehér (a kanapé, az asztal, a székek), akárcsak maga a megkérdőjelezett művészeti alkotás, a fehér alapon fehér csíkos Antrios. Azonban nemcsak Serge otthonát díszíti festmény: Marc lakásában egy tájkép, Yvan kandallója felett pedig egy „ócska mázolmány” lóg. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a művészet és a vele kapcsolatos kérdések jelen vannak a szereplők életében. A jelmezek illenek a szereplők személyiségéhez, és talán jelzésértékűnek vehetjük, hogy Marc, Yvan és Serge közül az utóbbi végig fehér pólót visel.

Írta: Tuska Borbála
Fotók: www.cafebudapestfest.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése