(nem) ítélem (el)?

A Katona József Színház falai közé érkezett a már hódító körútjára indult Terror, Frederich von Schirach darabja. Az egyfelvonásos tulajdonképpen egy tárgyalás, ahol egy olyan ember életéről döntenek, akinek százhatvannégy ártatlan halála róható fel. 

De bűnös-e?


A Lufthansa egyik személyszállító gépét eltéríti egy terrorista és egy hetvenezer nézővel teli stadion felé irányítja. A német légvédelem azonnal kiküldi a vadászpilótákat, Lars Kochot és társát. A protokoll szerint járnak el, megpróbálják leszorítani a gépet, jelzőlövéseket adnak ki, de a gép nem reagál, továbbra is a stadion felé tart, ahol még mindig ott vannak az emberek. Senki nem értesítette őket, hogy hagyják el a területet. (Vajon miért nem?)

Lars Koch mindig is vadászpilóta akart lenni, ez az út azonban közel sem gyerekjáték. A vadászpilótákat arra képezték, hogy éles helyzetekben képesek legyenek tiszta döntéseket hozni. Lars Koch megkapja a parancsot, miszerint nem lőheti le a gépet, tehetetlenül végig kell néznie, ahogy becsapódik a stadionba, így meggyilkolva hetvenezer és százhatvannégy ártatlan embert. 

Lars Koch lelövi a gépet. 


Amint visszatér, a rendőrség kezére kerül többszörös gyilkosság vádjával. De vajon elítélendő-e ezért a tettéért? A nézők mint esküdtek lépnek be a Katona Színház Kamrájába, két kartonlappal felszerelve. 

ELÍTÉLEM FELMENTEM

A tanúk, a vallomástétel, az ügyész és az ügyvéd beszédét követően a nézőre van bízva a döntés: mi lesz Lars Koch (Kovács Lehel) sorsa? 

A színpad Kálmán Eszter munkája, négy magasított szék, tekintélyes asztallal, néhány pohár víz. Előttünk a vádlott, először háttal, majd később, amikor hozzá érkeznek a kérdések, a nézőtér felé fordulva. Fölé – és fölénk tornyosul a jog. 

A bírósági elnök (Kiss Eszter) teljesen pártatlan, hasonlít egy műsorvezetőre, csak taps és nevetés nélkül. A teremben súlyosak a csendek. Először Christian Lauterbachot (Rajkai Zoltán) hallgatjuk meg, egy katonát, aki azon a napon épp szolgálatban állt a német légierőnél. Feszeng, borzasztóan feszeng, ki van szakítva a megszokott katonai közegéből, minden apró kifejezést részletesen el kell magyaráznia és láthatóan banális – számára szinte értelmetlen – kérdésekre kell válaszolgatnia. (Lars Koch ártatlan.) Aztán megérkezik Franziska Meiser (Rezes Judit), az egyik áldozat felesége, aki a repülőtéren várt a férjére – hiába. Csak egy SMS érkezik. Megpróbálunk bejutni a pilótafülkébe és átvenni az irányítást. Ha még egy percük maradt volna, talán sikerül… talán csak egy terroristával lenne kevesebb a világ. (Lars Koch bűnös.)


Nelson (Fullajtár Andrea), az államügyésznő kíméletlenül támad. Az emberi elvekre alapozza érveit, az állam rendszerére. Emberek, ha felmentik, a saját törvényeiken taposnak. (Lars Koch bünös?) Biegler (Mészáros Béla), a fiatal védő szinte ránk kiált. Hát nem értik? Hetvenezer és százhatvannégy. Lars Koch a kisebb rosszat választotta. (Lars Koch ártatlan?)

A pilóta vallomása az életéről, a hitéről, és a pillanatról, amikor kilőtte a rakétát megremegteti a néző kezében a kartonlapokat. Bűnös vagy nem? Ezt a döntést kell meghoznia mindenkinek a Katona Kamrájában. Súlyos a választás – mert ez ott és akkor nem egy színdarab. Ez egy per. Egy nagyon fontos és kifejezetten aktuális probléma részesei vagyunk. Mit tehetünk, amikor egy repülőgép, egy ország, egy egész világ van kiszolgáltatva a terroristáknak? 

Dömötör András rendezésében, Jónás Péter fordításában került a darab Budapestre. Japánban feleannyian szavaztak az ártatlanságra, mint a bűnösségre, Svájcban háromszor annyian mentették fel. Mi hogy döntünk?



Írta: Veréb Árnika
Fotók: Dömölky Dániel

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts