Női generációk sorsa

A Pentheszileia Program című előadásnak a Vígszínház Házi Színpadán volt a bemutatója 2016. október 16-án, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében. A darabot Kincses Réka írta és egyben ő volt a rendezője is, a művet először mutatták be Magyarországon.


Először kissé tartózkodva hallgattam Pentheszileiát (Szilágyi Csenge), nem éreztem igazán szimpátiát sem iránta. Aztán ahogy egyre jobban kibontakozott a történet, már nemcsak Pentheszileia sorsáról vagy az ő női felmenői életéről szólt a darab, hanem az emberi sorsról és sorsokról. 

Pentheszileia nem tudta a saját életét élni, mert rárakódott az ősök szenvedése. Nem tudott és nem is akart szeretni senkit, kihasználta és őt is kihasználták a férfiak. Bár erősnek mutatta magát mindig, legbelül egy összetört nő volt, sőt egy kislány. Nem hiába nem sikerült neki felnőni és normális felnőttként élnie: az anyja nem törődött vele gyerekkorában, így vagy a szomszédok vigyáztak rá vagy az apja, aki magával vitte őt a kocsmába.


Már huszonéves, de teljesen egyedül van. Az anyja neki panaszkodik folyton az apjáról, aki iszik; sőt, az apja is őt nyüstöli az elviselhetetlen anyjával, eközben azonban felőle nem érdeklődik egyik szülő sem. A pszichológusával (Hevér Gábor, aki egyben az apát is játszotta) is viszonyt folytat, túl van már a sokadik vetélésen – a legutóbbi éppen a darab elején történik. 

Egyetlen jó dolog lesz az életében: megismerkedik a Költővel, Achillesszel (Király Dániel). Az öreg Ádi, vagyis a nagymamája (Lázár Kati) tanácsát „kéri ki”, hogy szabad-e szerelmesnek lenni, aki erre rábólint – minthogy Ádi halott, így inkább saját magával beszéli ezt meg. Mindez persze túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, hiszen kiderül, hogy a Költő házas.

Végül, miután a Költő elhagyja a feleségét Pentheszileiáért, megkérdezi tőle, hogy szereti-e.  A lány pedig elmondja, hogy nem, sőt, utálja őt. Bár az elkeseredett Költő után fut még, mint aki meggondolta magát, a férfi elhagyja őt. Számomra ennél a pontnál azonosult leginkább a darab a görög mitológiai történettel, amiben Achillesz megöli egyetlen csapással a harcos amazon Pentheszileiát, ám amikor ránéz a halott lányra, rögtön beleszeret. Itt ugyan fordított helyzetben történik ez meg, hiszen a lány az, aki a férfire végzetes csapást mér, mégis felfedezhető a hasonlóság. Pentheszileia megbántja, tökreteszi a Költő életét, de ahogy otthagyja őt a férfi, rögtön rájön, hogy szereti és utána fut – legalábbis az én értelmezésem szerint –, viszont ez már késő. Talán ez az a csalódás, amely rákésztette őt, hogy bevallja a pszichológusnak és a segítségével meg akarja már változtatni az életét. Meg akar szabadulni a tehertől, amit az anyja miatt cipel, és ami miatt eddig nem lehetett rendes élete.

Miközben a főszereplő darabokra tört élete tárul a szemünk elé, visszatekintünk a múltba is. Megismerjük az öreg Ádi és a kicsi Ádi (az édesanya) sorsát is, hogy ők miért és hogyan mentek férjhez. Milyen volt akkor a feleség és férj viszonya, milyen volt nőnek lenni és ezzel párhuzamosan a jelen helyzet is feltárul. Pentheszileia tragikuma és élete nem egy képzeletbeli világban, egy természetfeletti és kitalált helyen játszódik, hanem közöttünk, velünk; az ő sorsa lehetne bárkié.

Írta: Kovács Alexandra
Fotók: www.cafebudapestfest.hu, vigszinhaz.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése