Súgópéldány

Ha már átélted, azért, ha még nem, akkor azért, mert veled is bármikor megtörténhet. Lehet, hogy a véleményeddel segíthetsz másoknak, vagy mások segíthetnek neked, de az is elég, ha csak szeretnél egy izgalmas estét. A MU Színház ad otthont a Káva Kulturális Műhely legújabb előadásának, a Lady Learnek. 

Mire van szükség egy jó interaktív előadáshoz? Először is, egy olyan témára, amely széles körű problémát jelent a társadalomnak. Amit sokan átéltünk, tapasztalunk vagy bármikor utunkba kerülhet. Ami képes megérinteni minket, mert magunkénak tudjuk érezni. Ami elől nem lehet kitérni, mert nem tehetjük meg, hogy hátat fordítunk neki. Nem lehet rá felkészülni, nem lehet rá magyarázatot találni, mert megtörténhet bármikor bárkivel. A kérdés, hogy hogyan tudunk megbirkózni az új helyzettel? „A gyerekeknek az a dolguk, hogy segítsék az anyjukat, egy anyának pedig az, hogy segítse a gyerekeit, igaz?” De meddig terjed a gyermeki felelősség?

A 78 éves Gabi néni váratlanul stroke-ot kap és bal oldalára lebénul. Fél kézzel és bicegve szinte állandó felügyeletre szorul, amit három fiának kell hirtelen megoldania. Pontosabban kettőnek, mert Miklós Berlinben él és csak a pénzt küldi haza, meg néha hazajár kiosztani a családot. Dávid még együtt él az anyjával és habár megteszi, amit tud, alkalmi munkái miatt kiszámíthatatlan, mikor lép le otthonról hirtelen. Ilyenkor Csabán és feleségén a sor, hogy gondját viseljék az Anyának. De náluk jön a baba. Egyikőjüknek sem fér bele az életébe, hogy kisgyerekként gondját viseljék az embernek, aki felnevelte őket. Egyedül Miklós fia, Bence ajánlja fel, hogy amennyire idejéből kitelik, kivenné részét nagyanyja gondozásából. De nyilván ez nem jelent megoldást a helyzetre. Nem képesek kommunikálni egymással. Milyen megoldások jöhetnek szóba? Házi betegápolás. „Ide idegen nem teszi be a lábát!” Idősek otthona. „El akarnak paterolni! Be akarnak zárni!” Vagy el kell fogadni, hogy innentől kezdve életük részévé válik a feladat, hogy állandó készültségbe legyenek? Hogy így alakult? Melyik a jó megoldás? Gabi néni kezd belebolondulni a kiszolgáltatott helyzetbe. Úgy érzi, gyermekei cserbenhagyták és már csak egy ledobandó teher számukra, egy probléma, ami megoldásra szorul.

De ki az a Lady Lear? A probléma gyökere tulajdonképpen Shakespeare Lear királyának kifordított mása. Az öreg király, miután lányai közt felosztotta birodalmát, csak annyit kér, hogy felváltva náluk lakhasson. Azonban lányai nem teljesítik ígéretüket. Lear elméje pedig megtébolyul a kilátástalan helyzetben. Ez alapján tehát pszichológiai szinten teljes a párhuzam. Itt az idős és beteg anya szorulna fiai segítségére, akik viszont szívesen kihátrálnának a feladat alól. Ez, a gyermekek akaratának való kiszolgáltatottság kötheti tehát össze Gabi nénit Shakespeare Lear királyával. A darab során mindketten beleőrülnek a nem várt helyzetbe.

A történet tehát adott. De ez még önmagában nem elég. Kellenek azok a lelkes, tehetséges, felkészült színészek, akik mindenre elszántan vezetnek be minket a probléma közepébe. Mi mindenre szánják el magukat? Bori Viktor, Gyombolai Gábor és Sereglei András alakítja a három testvért a darabban. Emellett pedig „nagyi-ruhába” bújnak – otthonka, bokafix, papucs, szemüveg, paróka – és felváltva játsszák lebénult anyjukat a színpadon. Nem kevés koncentrációt igényel összehangolni az öregségből és betegségből alakult mozgást, ügyelni a béna balkézre és ki-beugrálni egyik szerepből a másikba. Ezzel a megoldással viszont elemelik a beteg anya karakterét a valóságtól, annyira, hogy nem az viszi el az előadást, hogy sajnálkozunk, hanem szinte tényként magunk előtt látjuk a problémát, amit segítenünk kell megoldani. Az azonosulás hiányát azonban rengeteg humorral töltik ki, bár érezzük, cseppet sem nevetséges a helyzet. Ilyen tragikomikus figurát alakít még Takács Gábor, aki háziorvosként mutatja be azokat a szituációkat, melyeket egy rendelőben élünk át rendszeresen. Plusz koncentrációt igényel az előadóktól az előadás interaktív mivolta, mivel a nézőktől kapott tanácsokat úgy kell beleépíteniük a szerepükbe, hogy igazodjanak az előadás vázához.

Szükség van még egy olyan közönségre, aki partnerként járul hozzá a darab sikerességéhez. Többször is felmegy a fény, és a szereplők a nézőktől kérnek tanácsokat a helyzet megoldásához. Ők pedig senkit nem kímélve mondják el véleményüket a helyzetről és az egyes családtagokról. Még egymást is megkérdőjelezik a beszélgetés során. Gabi néninek „vissza kéne venni magából”, és figyelembe venni, hogy a gyerekeinek is megvan a maguk élete, és nem várhatja el, hogy mindent feladjanak érte. A gyerekeknek meg kellene tanulniuk kommunikálni egymással, mert ennek hiánya csak nehezíti az egész helyzetet. Csaba feleségének, a Milák Melinda által alakított Ildikónak el kellene fogadnia, hogy az élete nem úgy alakult, ahogy eltervezte, hogy hiába akar teljességgel az anyává válására koncentrálni, ezt nem teheti meg, mert a család nem csak hármójukból áll, hanem a szülők és a testvérek is beletartoznak, és ez alól nem húzhatja ki magát. Nincs jó megoldás, a családnak együtt kell működnie és mindenkinek meg kell hozni a maga áldozatát ahhoz, hogy megoldás szülessen. Ezt nem lehet kényelmesen megúszni. Így alakult, együtt kell élni a helyzettel. De ez csak egy vélemény, annak a közönségnek a véleménye, aminek része voltam. Ugyanis nincs két egyforma közönség, nincs két egyforma előadás. 

Végül Gabi néni idegességében szívritmuszavarral ismét kórházba kerül, de az orvos megnyugtatja az izgatott családtagokat, hogy „a nehezén már túl vagyunk”. Túl vagyunk? Dehogy vagyunk…

Írta: Mátyás Viktória

Fotó: MU Színház