„Holnap, ha felkelsz, emlék sem marad”

Utolsó alkalommal láthatta a közönség a Rohamivók című egyfelvonásos musicalt 2016. október 10-én – ugyanis az osztály az érettségi évében jár. Lassan egy év és 14 előadás van a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium végzős osztálya mögött; ám remélem nem végleges befejezés, csak egy kis szünet következik.


Egy szülői értekezleten merült fel az az ötlet, hogy hozzon létre az osztály egy darabot. Kovácsházi István, az egyik apuka támogatta a projektet és belevetette magát az alkotás folyamatába. Ő rendezte az előadást és írta a zenét is – a zene egyébként is közel áll hozzá, hiszen az Operaház magánénekese.

A történet a fiatalokról, a tizenévesekről szól, arról, hogy ők hogyan látják és élik a világot. A sztori elemeit az osztály életéből merítették, ami még inkább hitelessé teszi a darabot. Ahogy Kovácsházi István elmondta, nem könnyű egy egész osztályt bevonni egy musicalbe, mert akkor egy elég sok szereplős darab jönne létre. Így aztán mindenki más feladatot választott, ami hozzá közelebb állt: díszletkészítés- és pakolás, hangosítás, világítás és persze maguk a szereplők. Tehát az egész előadást ők maguk hozták létre, szülői segítséggel.


Egy tinikről szóló előadást ki más is tudna jobban előadni, mint maga a fiatalság. Nem tűnik mesterkéltnek az egyetlen mozzanata sem, hiszen nem egy ideális és problémamentes világot mutatnak be, hanem a való életet. A fiatalok alkoholt isznak, berúgnak és drogot is fogyasztanak, akár tudomást veszünk minderről, akár nem. A darab azonban nem csak erről szól. A különböző családi helyzetek és problémák is megjelennek benne, még ha csak egy mondat erejéig is: az özvegy apa, a gazdag szülők gyereke, az otthon semmit meg nem beszélő család képe. 

Az előadás Hanga (Reichardt Nóra) és az apja (Peregi Dániel) veszekedésével kezdődik. A férfi aggódik a lánya miatt, aki szinte folyton csak bulizik – állítása szerint. Persze kiderül, hogy talán ő az egyetlen szereplő, akinek nem züllött az élete. De ez is egy érdekes és jellemző dolog, hogy az a szülő félti legjobban a gyerekét, akinek erre nincs különösebb oka, míg annak, akinek oda kellene figyelnie rá, az nem foglalkozik a gyerekkel.


Hanga mint új lány ki van zárva az osztályéletből – hiszen ő egy pedáns tanuló –, így a Rohamivókkal nem drogozik és iszik alkoholt a parkban. Sőt, Olivért (Mozol Gábor) is sikerül kiszednie ebből a társaságból. Mire nem képes a szerelem, ráadásul az első!

Ebből bonyodalmak adódnak, Olivérre ferde szemmel néznek, hiszen már nem tartozik a barátai közé, nem jár el velük bulizni. Ráadásul ő volt az, aki anyagot szerzett nekik, így nélküle oldják meg ezt a továbbiakban. Olivér észreveszi, hogy a haverjai mind rosszul vannak, önkívületi állapotban; a díler pedig, mivel Olivér állítólag tartozik neki pénzzel, megsebzi a fiú nyakát egy késsel.

A történet vége happy end: Olivér meggyógyul, az osztálytársai pedig belátják, hogy nem jó az az út, amin eddig jártak. Kicsit hirtelen történik ez a drámai megtérés, de a darab szempontjából odaillik.


A dalok és az egyes jelenetek közötti zenei átkötések teljessé teszik az előadást, a dalszövegek (amiket Drimál István jegyez) pedig pontosan képesek reprezentálni a történteket, így nem kell mögöttes tartalmakat keresnünk. A prózai részek (Jászay Dorottya tollából) pedig mindenféle allűrtől mentesek, a fiatalok élőbeszédét jeleníti meg. 

A szereplők teljes beleéléssel játszottak – hiszen saját magukat jelenítették meg. Ha nem is tanító jelleggel jött létre a darab, azért ezt a vonalat is fel lehet benne fedezni. Azonban számomra inkább egy igaz és hihető, a diákokra nem ráerőszakolt előadás ez, hanem egy lehetőség arra, hogy megmutassák mit éreznek és hogyan élnek.

Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Stiller Ákos, Csillag Pál

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts