Mese egy lányról, aki egy időre férfivá lett

Egyetlen sámli, egy gyertya és egy asszony, aki úgy beszél a könyveiről, akár más a gyermekeiről. Jentl élete kerül a néző lábai elé, ha belép az RS9 Színház termébe. 

Jentl egy zsidó lány, akinek a törvények a házimunkát, a gyermeknevelést, asszonyi sorsot szánnak. De Jentl másmilyen, az apja szerint Isten tévedett, amikor Jentlt lánynak teremtette. Az apja megengedi, hogy a könyvekbe nézzen, kérdezzen és választ is kapjon. A halála után Jentl végzetes döntést hoz. Fiúnak álcázza magát, Ánsel néven jesívatanítvány lesz belőle. Viszont olyasmi történik vele, amire nem számít: megismerkedik egy férfival, aki hirtelen felébreszti benne a vágyat, hogy ismét nő legyen. Ám nem akarja elhagyni a jesívát, nem akarja levetni a férfiruhát, nem meri felvállalni nő létét. Avigdor amúgy is egy másik lányba szerelmes, aki szőke, gyönyörű és nem akar könyveket nyitogatni. Ánsel/Jentl kezd beleőrülni a nemváltásba, ráeszmél, hogy nem véletlenül tiltott férfiként élni, ha az ember nőnek született. Ennek ellenére hazugságai kezdenek túlnőni rajta, aminek a végén Avigdor még szerelmét, Háddászt is elveszi feleségül. 

Nagy Anikó ölti magára Jentl hatalmas mellényét, aki már New Yorkból meséli el a történetét. Nem vettem észre, és hirtelen meséltem, már valaki másnak a hangján szóltam és nyakig benne voltam a mesében. De egyvalakiről soha nem beszéltem, soha nem mondtam történetet magamról, soha nem szólt mese Jentlről. Az asszony viszont megérzi a halált, ami torkon ragadja egy éjszakán, s megrémül, hogy soha senki nem tudja meg, egyszer régen volt egyszer egy kislány, aki férfiruhát húzott és beállt tanítványnak. 

Nagy Anikó nem csak egyszerűen elmesél egy történetet, ahogy általában az idősebb nénik szokták (Kedves gyerekek, elmondok nektek egy mesét), hanem valóban belebújik a történet jelenébe. Nemcsak saját magát, Jentlt alakítja, hanem minden más szereplőt is. A hangját nem változtatja el, nem erőlködik, hogy valaki más legyen, mégis tudjuk, hogy amikor lefelé néz, Avigdor szól Jentlhöz, ha felnéz, akkor Jentl válaszol neki. Furcsa pillanatok ezek, az ember úgy érzi, megbomlott a tér, megbomlott az idő, hiszen egy személy bemutat egy egész várost, egy egész életet, egy olyan identitászavart, amikor egy nő feleségül vesz egy másikat, de valójában csak azért, hogy szívességet tegyen annak a férfinak, akit szeret.

Egy ilyen esemény nem maradhat következmények nélkül. Jentl játszmájába hárman nyomorodtak bele, Avigdor, aki végül megtudta, mi is rejtőzik a férfiruha alatt, Háddász, aki szerelmes lett a férjébe, s nem értette, miért nem esik teherbe és maga Jentl, aki túl későn mondta el az igazat, s magányosan, bár könyvek között éli le hátralévő életét. 

Jentl megszegte a törvényt. A büntetése: magány.

Szomorú mese ez, szomorú és megrendítő. Nehéz megérteni egy ilyen életet, hiszen (szerencsére) a legtöbben nem akarják eldobni maguktól a nemüket és ma már egy nőnek ugyanúgy joga van a könyvek világához, mint egy férfinak. Rettenetes belegondolni, hogy volt olyan idő, amikor csak akkor volt joga egy nőnek kérdezni, ha megszűnt nőnek lenni. Valóban olyan nagy hiba hát férfinak lenni, akkor, ha asszonyként be kell érni a sötétséggel?

Jentl nem keres ezekre a kérdésekre választ.

Jentl csak mesél. Néha énekel. Egy néző megtörli a szemét. 

Írta: Veréb Árnika
Fotó: jegy.hu

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts