A Bolsoj Színház 1776-os megalakulása óta Moszkva és Oroszország egyik legnagyobb kulturális szimbóluma, amely teret ad opera és balettelőadásoknak is. Táncosai, koreográfusai és zenészei egyaránt a szakma élvonalába tartoznak. Idén, a Bolsoj Balett táncosai ismét meghódították az Uránia Nemzeti Filmszínház színpadát is. Dmitrij Sosztakovics zenéjére koreografálta meg Alexej Ratmanskij A tiszta vizű patak című balettet, amely könnyed bájával elvarázsolta a hazai közönséget is.
Egy nemzetközi együttműködés keretében az Uránia élőben közvetítette A tiszta vizű patak előadásait. Az elő közvetítés elején egy rövid ismertetőt hallhattunk a Bolsoj balett történetéről, és az előadás előéletéről angol, majd francia nyelven is.
Sokszínűség és profizmus. Ez a két szó jellemzi legjobban a darabot. Azzal, hogy A tiszta vizű patakot élőben közvetítették és a vetítéskor több nyelven is felkonferálták a szervezők létrehoztak egyfajta virtuális kulturális keveredést. Hiszen különböző helyeken, a hasonló érdeklődésű nézők egyszerre tekinthették meg a darabot, azt az érzetet keltve, hogy habár teljesen más kultúrákból származunk, származnak, mégis a balett szeretete és a zene imádata összeköt. Az előadás nemcsak kulturálisan volt sokszínű, hanem úgymond műfajilag is. Alexej Ratmanskij vidám darabja ötvözte a komédia könnyed műfaját a balett pontos szabálykövetésével, amellyel közelebb hozta az előadást a fiatalabb nézőkhöz is.
A termelőszövetkezeti szüreti bálon a vándortársulat balerinája (Maria Alexandrova) találkozik rég nem látott gyerekkori barátnőjével Zinával (Szvetlana Lunkina). A két nő találkozásánál egy fenomenális duettet láthattunk. A táncosnők szinte repültek, olyanok voltak, mint a fiatal tavasztündérek. Amikor kellett, félelmetes pontossággal követték le egymás mozdulatait, amikor pedig a duetten belül váltakoztak szólamaik, tiszteletteljesen engedték, hogy a másik érvényesüljön. A Bolsojra jellemző profizmussal, hiba nélkül mozogtak a színpadon. Még a vetített képernyőn keresztül is érezni lehetett a közönség felé áradó energiát, amely sugárzott táncból az előadás teljes ideje alatt.
Miután a darabban a balerina és férje (Ruslan Skvortsov) rájönnek, hogy Zinát megcsalja férje Pjotr (Mikhail Lobukhin), elhatározzák, hogy móresre tanítják. Egy estére álruhát öltenek, szerepet cserélnek, hogy megleckéztessék a hűtlen csalót. Turpisság, leleményesség és rengetek nevetés. A kacagtató jelenetek után a csalásra fény derül, a maszkarások leveszik álruhájukat, és a szerelmespárok is kibékülnek. A darab egy pozitív végkifejletben csúcsosodik ki, amelyet egy grandiózus „össztánccal” jelenít meg, melynek keretében az összes szereplő színpadra lép. A hatalmas színkavalkád és a piruettek tengerében a tánc fokozatosan lelassul, és a darab véget ér.
A táncosokon túl elismerést érdemel a darab látványtervezője, Boris Messerer is, aki nagy szerepet vállalt abban, hogy a közönség azonosulni tudjon a történettel és az előadás hangulatával. A darab kevés kellékkel dolgozik, ám a grandiózus díszlet mellett nem is volt szükség eszközökre. A háttér látszatra egy festett brokátfüggöny volt, amelyen színes képekben tárult elénk hol egy szüreti bál, hol egy virágos rét, hol pedig egy esti kőpark látványa. A Bolsoj színpada elképesztően hatalmas, így a részletesen megfestett függönyök még lenyűgözőbbek voltak.
Írta: Banka Csilla
Fotók: bolshoi.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése