Finetuning, magyarul Finomhangolás. Találó a cím. A színpadon egyenruhában táncosok, a hajuk azonos irányba csavarva, csak a színük más, akár a hegedű húrjai. Fegyelmezett sorok, az ember ilyenkor egy Haydn- vagy Bach-darabot várna felcsendülni, a klasszikus zene nagyjait. Ehelyett belép egy népi együttes. És játszanak, látszólag csak egymás utáni dallamokat, ahogy egy táncházban, de valójában ez is a megkomponált mű része. Minden hang, minden mozdulat, minden női fejfordulás a finomhangolás része. Ha csak az egyiket is túlhúzod, a varázs diszharmóniába fullad.
Szűcs Edit, a jelmeztervező barna és fekete színekből állította össze a ruhákat, a forma távolról idézi a magyar népviselet stílusát. Ha pörögnek, látszik a csipkés alsószoknya. Ugyanúgy, ahogy a zenében és a táncban ötvözték a hagyományt a modernitással, úgy a jelmezekben is sikerült ezt a harmóniát megteremteni.
Többször egy-egy táncos hagyományos népviseletben lépett a színpadra. Így egyedül egy ilyen színes viselet a sok barna egyenjelmez között szinte lángol. Mintha nem is ez lenne a hagyomány, a „régi”, mintha a hagyomány lenne a különleges. A mindennapokban így is van. Egy néni az orvosnál, aki rakott szoknyában érkezik a rendelőbe, nem megszokott látvány. A színpadon sem volt ez másként.
Egy pillanatra a prímás letette hegedűjét, átadta a dallamot a másodprímásnak. Szembeállt az egyik táncossal és ő maga is megpróbált néhány mozdulatot. Esetlen próbálkozás volt, de a hangolás része az a különleges, megismételhetetlen pillanat, amikor a zenész leteszi hegedűjét, kilép védett helyéről, hogy rajta mint szubjektumon keresztül egyesüljön a zene és a tánc.
Minden színnek más a jelentése, ha egyáltalán felfejthető bármilyen jelentés. Lehet, hogy az egész nem más, mint egyfajta érzet, egy hosszan tartó pillanat, amikor minden hangszer minden húrja a helyén szólal meg. A zenekari árokban hallani ilyet, mielőtt megkezdődik az esti opera, néhány bizonytalan vonást, hogy jól szólnak-e a húrok. A bizonytalanságból bizonyosság válik.
Hégli Dusan, a rendező 1999 óta vezeti az Ifjú Szívek Táncszínházat, a műhelyt, ami a magyar néptáncmozgalom egyik meghatározó helyévé vált. Továbbra is népzene -és táncgyűjtést szervez Szlovákia magyar lakta területein. Az ő nevéhez köthető a pozsonyi magyar kőszínház megalapítása, amely immár kilenc éve töretlenül él a pozsonyi kultúra szívében. A finomhangolással visszalopja a népzenét azoknak a szívébe, akik a városban töltött rohanó évek alatt esetleg elfeledkeztek róla.
A Finetuning 2016-ban a Festival OFF d’Avignonon (Franciaország) debütált, ami Európa egyik legnagyobb színházi fesztiváljának számít. Hatalmas sikerrel huszonkétszer adták elő a fesztivál folyamán. 2017 februárjában a Várkert Bazárban ismét megtekinthető lesz a magyar közönség számára is. Mindannyiunkra ráfér egy lélekhangolás.
Írta: Veréb Árnika
Fotók: Ifjú szivek Táncszínház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése