„Mi vagyunk a grund!”

Két seregnyi fiatal színész özönli el a színpadot, hogy életre keltsék Molnár Ferenc népszerű ifjúsági regényének szereplőit. A Pál utcai fiúk több mint száz éve megírt története frissen, pergő ritmusban ragadja magával a nézőt. A színpadi változatot a Dés László – Geszti Péter – Grecsó Krisztián szerzőtrió készítette (Marton László rendezővel és Radnóti Zsuzsa dramaturggal), melyet november 5. óta nagy sikerrel játszanak a Vígszínházban.


Lendületes, eleven, életerőtől kicsattanó játékot látunk a színpadon. Egy percre sem ül le az előadás, igaz, nem is engedheti meg magának, mert a közönség jelentős része gyerekekből (köztük sok-sok osztállyal) áll. Egymást érik a zenés dalbetétek és a táncos jelenetek, és csak olyankor lassul egy kicsit a tempó, amikor Rácz tanár úr (Fesztbaum Béla) óráján ülnek a fiúk. Grecsó Krisztián összesen két felnőttet tartott meg az eredeti műből: a derék tanáron kívül még Janó, a grund őre (Gados Béla) jelenik meg, Nemecsek szüleit például nem láthatjuk.

Ennek ellenére szó sincs arról, hogy hiányérzet alakuljon ki bennünk, mert a cselekmény magában foglalja a regény legfontosabb elemeit, és egy jól felépített ívet követ. Ahol szükséges, részletezi a dolgokat, máshol viszont gyorsan továbbfűzi az események láncát. Kellemes meglepetésként ért például a csatajelenet bemutatása. Emlékezve az eredeti Molnár-szövegre, arra számítottam, hogy itt is hosszasan fog egymással küzdeni a két tábor. Ehelyett elnyújtás nélkül pontosan annyit jelenítettek meg a harcból, amennyi alapján el lehet képzelni az órákon keresztül tartó csatát.


A darab zenei világa remekül hozta a Dés Lászlótól megszokott minőséget, egyedül azt sajnáltam, hogy egy-két kivételtől eltekintve a legtöbb énekszám felvételről ment. De ez annak ismeretében érthető, hogy a fiúknak intenzív koreográfiát kellett előadniuk. Megható volt például Boka (Wunderlich József) éneke, miután megtudta, hogy a grundot a földdel teszik egyenlővé, és többemeletes házat építenek a helyére. Illetve a darab „főcímdala” (Mi vagyunk a grund!) is eljutott a szívekhez: olyannyira tetszett a közönségnek, hogy sokan felállva tapsoltak, és a színészeknek ráadásként újra el kellett énekelniük. Ekkor már a vörösingeseket játszó fiúk is becsatlakoztak a Pál utcaiakhoz.

A két, egymással ellenséges csapat kapcsolatában már a cselekmény során is voltak szép momentumok. A piros dzsekit és pulóvert viselő vörösingesek vezére, Áts Feri (Józan László) ellenfél ugyan, de tisztességes és becsületes: megbünteti a Pásztorokat (Ember Márk, Nádas Gábor Dávid) az einstand miatt, és Bokától érdeklődik Nemecsek (Vecsei Miklós) hogyléte felől, pedig miatta veszítette el a grundért folytatott küzdelmet. A Pál utcaiaktól átálló Gerébet (Csapó Attila) pedig láthatóan lenézi, hiszen egy árulóról van szó.

Józan László hitelesen mutatja be Áts Feri kemény, ugyanakkor emberséges jellemét. Boka is elszánt, kitűnő vezető Wunderlich József alakításában, Vecsei Miklós pedig a kis Nemecsek személyiségbeli fejlődését viszi végig kifogástalanul. Tanúi lehetünk, ahogy a bő, több számmal nagyobb ruhába öltöztetett fiúcskából igazi hős válik az előadás végére, aki az életét teszi kockára a grund és a társai kedvéért. Hazafelé menet a láz annyira elhatalmasodik rajta, hogy képzelődni kezd: látja maga előtt Áts Ferit és Rácz tanár urat, akik tényleg megjelennek a színpadon.


A tragikus végkifejletet leszámítva a darab nem volt híján a humoros jeleneteknek. Kolnay (Tóth András) és Barabás (Zoltán Áron) veszekedése például sokszor megnevettetett minket, de az is komikus helyzetet idézett elő, amikor Csele (Medveczky Balázs) gyakorolt a harci trombitán. Vagy ide sorolhatjuk Rácz tanár úr sikertelen kémiai kísérletét, amikor a Bunsen-égő lángja nem akart zöld színűvé válni.

Az előadás erősségéhez a színészi játék, a zene és a mozgás mellett a díszlet is sokat hozzátett. Az iskolai jelenetekben padként funkcionáló tárgyak például a másik oldalukra fordítva a grundon levő farakásokat jelenítették meg, összetolva pedig a Füvészkert hídját alkották, ami alatt a kémkedő Pál utcaiak lapultak meg. Nemecsek a cselekmény során kétszer fürdött, valódi vízben, és amikor büntetésül a Pásztoroknak kellett nyakig alámerülniük, a színpadhoz közel ülő nézőknek is jutott a szerteszét freccsenő vízből.

Írta: Tuska Borbála
Fotók: Gordon Eszter

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts