SÚGÓ+ – Aki bújt, aki nem…

„A bérgyilkos pengéje éppen hogy
csak elkerülte a nyaki ütőerét, de
eltalálta az állcsontja alsó sarkát, és
félig levágta a fülcimpáját. A
leszakadt darab neki-nekiütközött a
nyakának. Csodálatos.”
(Stephenie Meyer: A vegyész)

Idén ősszel jelent meg Stephenie Meyer legújabb regénye. Hajlamosak vagyunk az írókat az első sikert elért könyvük, sorozatuk alapján „beskatulyázni”. Így volt ez Meyerrel is, akit elsősorban az ifjúsági irodalom ketrecébe zártak a Twilight kapcsán. 2008-ban ugyan már volt egy kiugrása A burok című sci-fi regényével, ám  2010 óta nagy csönd övezi. Legfrissebb írása, A vegyész, azonban mind tartalmilag, mind formailag új irányt mutat az írónő munkásságában. 

Felmerül a kérdés, mennyiben másabb az előző regényekhez képest? Kezdjük mindjárt a témaválasztással. Főhősünk Juliette/Alex/amelyik nevet épp használja, az amerikai kormánynak dolgozott, mint vallató. Természetesen nem a brutális, lábujjlevágós vallatókra kell itt gondolni, hanem – a sztereotípiáknak engedve – mérgekkel, vegyi koktélokkal csikarja ki áldozataiból a kívánt eredményt. 

A történet in medias res felütése Alexet (a nagybetűs Vegyészt) már mint üldözöttet mutatja be. Ennek oka, hogy az amerikai kormány úgy ítélte meg, hogy túl sok kényes információ birtokában van és ez komoly fenyegetést jelent néhány magas beosztású fejes számára, ami miatt a lány azonnali likvidálását rendelték el. Lényegében az egész regény ezt a menekülést és végleges leszámolást mutatja be, miközben a nő életébe új – férfi – szereplők vonódnak be, akik maguk is áldozatául estek a kormány kiiktatási hajlamának. 

A könyv műfaját tekintve a krimi és a kémregény összegyúrt változata, ami nagy kilengésű szinusz görbés történetvezetéssel kecsegtet az egész regényen átívelően. Ugyanakkor fenntartja az egyensúlyt az akciódús jelenetek és a szerelmi/érzelmi vonulatok között. Az „érzelgős” részeket sem úgy kell elképzelni, mint Meyer előző történeteiben, sokkal visszafogottabb és kevésbé megterhelő, „csöpögős” az olvasó számára. A hangsúlyt nem viszi el a szerelmi szál felé, keményen tartja a gyeplőt, ami a krimi oldalát illeti. No, és ami igazán mindezt megspékeli, az a tudományos oldala a történetnek, mivel pontos ismereteket szerezhetünk kémia és az emberi test összeeresztéséből adódó végzetes vagy kevésbé végzetes eredményekről. 

A vegyészben nagyon szépen végigvezetett karakterfejlődéseknek is tanúi lehetünk. A magányos farkasként bujkáló Alex ugyan göröngyös úton, de eljut a családalapítás és megállapodás gondolatáig, sőt a legvégén ez válik a motiváló erővé a leszámoláshoz. Akárhogy is nézzük, ez egy jól felépített és izgalmas regény, a sok vér és gyilkosság ellenére pedig sikerült egy kedves kis happy endet kerekítenie a végére.

Stephenie Meyer: A vegyész
Agave Könyvek, 2016, 470 oldal

Írta: Ivicsics Kitti

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts