Ez itt kérem egy darab Osztrák-Magyar Monarchia!

2016 decemberében mutatták be Hargitai Iván rendezésében Bohumil Hrabal darabját, a Sörgyári Capricciót a József Attila Színházban. Hrabal írásaiból soha nem hiányozhat három elem: a sör, a kitörő életöröm és az emberi lelkeket romboló változás. 


Francin (Zöld Csaba), a sörgyár gondnoka visszafogott ember. Csak néhány vágya van az életben, néhány egyszerű álom: tiszta, fehér ing, takaros ház, rendes feleség. Maryska (Fekete Réka Thália) gyönyörű nő, hosszú, combig érő szőke haját a fodrásza, Boda Červinka (Fila Balázs) a természet mesterművének tartja, kincsnek, ami véletlenül itt maradt az Osztrák- Magyar Monarchiából. Még arra is képes, hogy a bicikliző Maryska után loholjon, karjaiban tartva a gyönyörű fürtöket, nehogy azoknak a földet kelljen söpörniük. Maryska tökéletes. Maryska maga a csoda. 

De Maryska nem rendes feleség.

A darabban sürögnek-forognak a mókásabbnál mókásabb karakterek. A tériszonyos tűzoltóparancsnok (Chajnóczki Balázs), Francin kerge nagybátyja (Ujréti László), alakok, akik felvezetik a Hrabalra jellemző kitörő életörömöt, ami aztán az újítás és változás világroppantásában csúcsosodik ki. Minden megrövidül, az asztal lába, a kutyafarka, a női szoknyák és…

Maryska haja. 


A darab hatalmas lehetőségeket hordoz magában. Az első felvonás mókái, a gondtalan, sörivó élet, ahol a legnagyobb probléma az, ha Maryska és Pepin, a nagybáty túl hangosan nevetgélnek. A második felvonás rejti magában a hrabali világomlást, amikor a régi értékeket új értékek váltják fel, s ettől emberi életek válnak feleslegessé. Ezt a drámát itt nem sikerült igazán kijátszani. Nagyon kedvesek és aranyosak voltak a mellékszereplők, a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés hallgatói remekül játszották a statiszta szerepeket, és valóban sikerült megfogni egyfajta hrabali életörömöt, de mindezek ellenére a főszereplő Maryska alakját nem tudták igazán megragadni. 

Fekete Réka Tháliának nagyon jól állt a hosszú, monarchikus hajzuhatag, de túlhúzta a szereplő csibész boldogságát. Inkább hatott erőltetetten a nevetése, mint őszintén, és nem bujkált benne valódi, csiklandozó öröm. A darab második felvonásában több nagy erejű jelenet is szerepelt, melyek központjában Maryska állt, de a drámát és feszültséget a színésznőnek csak pillanatokra sikerült létrehoznia és megtartania. Ezért minden jelenet érzelmi töltetét újra fel kellett építenie, s ezáltal a hajvágás csúcspontja sem hatott akkora erővel, ahogy kellett volna. 

Ennek ellenére élvezhető a darab, hiszen remekül van megrendezve. Hargitai Iván bátran használta ki a hrabali sörörömöket, a becsiccsentettek nótáit, valódi várost hozott a színpadra, pezsgő forgatagot. Szépen, szinte érzékelhetetlenül vezette fel a rádió, autó új korszakának drámaiságát már az első perctől.  

A díszlet Horesnyi Balázs munkája. Aprólékosan felépített fodrászüzlet, ami egy pillanat alatt a sörgyári gondnok lakása lehet, és egy létrával máris a tetőn termünk, hogy tele énekeljük a piros cserepek fölött húzódó végtelen cseh égboltot. A jelmezek, melyeket Kárpáti Enikő készítette, ugyanúgy őrzik az Osztrák-Magyar Monarchia emlékét, ahogy Maryska híres szőke loknijai. 

A darab egyik jól használt hangulatfestő eleme, hogy a színpad szerves részeként zenészek szolgáltatják a valódi kocsmamuzsikát, amire olyan jól esik a cseh népnek felhajtani a sört. A nézők közül egy sem marad, aki ne kívánna meg egy korsó Staroprament. S habár a második felvonás végére mindenki szájában megkeseredik a sör, nem felejtik el a sörgyári munkások kitörő életörömét, amelyet olyan könnyen szétzúzhat egy autó, egy rádió, vagy akár egy levágott hajtincs. 

Írta: Veréb Árnika
Fotók: Tímár Noémi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése