SÚGÓ+ – Amikor kétszáz kéz egyszerre mozdul

December 28-án a Papp László Arénában az ország legnagyobb gitáregyüttese lépett fel. Első koncerten megcélozni az Arénát nem kis vállalkozás, ám a Palladio Orchestrának sikerült megtöltenie. Hogy mi a titkuk? Olyat adtak, amire korábban még nem volt példa. 

„ Ha csak egy gitár szól, megértjük magunkat. Ha tíz gitár szól, megértjük az életet. Ha száz gitár szól, akkor a zene előtt nem lehet akadály.” Pontosan ez történt ezen az estén, hiszen a Palladio olyanra vállalkozott, amire előttük még világviszonylatban sem tett senki kísérletet. Száz gitáros állt egyszerre a színpadon ezen a különleges estén, kiegészülve két énekessel, egy dobossal és egy DJ-vel, valamint a Palladio tánckarral. Több mint száz ember, sokféle helyről, sokféle múlttal és történettel, egy valami azonban mégis közös bennük: ez a zene szeretete. A céljuk pedig nem más volt, mint hogy ezt a szeretetet megosszák velünk, nézőkkel is. 


A Palladio egy utazásra hívott minket, térben, időben és stílusban egyaránt. Velük tarthattunk Beethoventől kezdve a Queenen keresztül Pharellig, de együtt utaztunk Párizstól, Londonon át Dél-Amerikába, hogy a tüzes spanyol ritmusoktól kezdve a rockzenét, vagy éppen autentikus cigány muzsikát hallgathassunk. 

A tíz szólógitáros arcot és nevet kapott, miközben megtudhattunk valamit „zenei hitvallásukból” is, amikor egy-egy számot, vagy medley-t (zenei válogatás) felkonferáltak.

A vizuális élményről részben a Palladio tánckar, részben pedig a látványos show-elemek gondoskodtak. Míg a gitárosok ruhái elsősorban piros és fehér színben pompáztak, addig a táncosok kosztümje és tánca is az adott stílushoz volt alakítva. Legnagyobb meglepetésre, nemcsak a színpadon, hanem a közönség sorai között is táncoltak, akár a Libentango, akár a Bubamara ritmusára. 

Az élményt fényjáték és a vetítővásznak használata tette teljessé. A két oldalsó vászon, valamint az Aréna tetejébe épített kivetítő is jó szolgálatot tett, így az oldalsó szektorokban ülők is zavartalanul élvezhették a csaknem két órás koncertet. 

Természetesen azok a pillanatok a legemlékezetesebbek, amikor megborzong az ember. Számomra ilyen volt Vivaldi Tél tételének a feldolgozása, a hegedűket száz gitár helyettesítette. A másik pedig a Keresztapából ismert Speak softly, love feldolgozás, amikor csak két gitár szólt a színpadon, de attól megremegett az Aréna. 

A Palladio első koncertjén bebizonyította, hogy lehet újat mutatni a zenét szerető közönségnek. Valóban sikerült egy olyan produkciót létrehozni, amire büszkék lehetünk, hogy magyar „gyártmány”, és nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy megállja a helyét a nemzetközi színtéren is. 

Írta: Köles Hajnalka
Fotó: budapestarena.hu

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts