A legnagyobb démon: a szerelem

Napfogyatkozáskor a márki tizenkét éves lányát megharapja egy veszett kutya. Siervának a tudomány nevében Abrenuncio doktor próbál segíteni, a hit és Isten szolgálatában pedig maga a püspök és az apácák. Habár nem tisztázott Sierva María elkapta-e a betegséget, ők mégis azt mondják, hogy démonok szállták meg a lányt. Az ördögűzés elvégzésére Cayetano Delaura atyát küldik el, ám ekkor hatalmába keríti őt a legnagyobb démon: a szerelem. Eötvös Péter A szerelemről és más démonokról című operájának budapesti változatát az Operaházban mutatták be.


A Glyndenourne-i Operafesztivál és a BBC felkérésre alkotta meg Eötvös Péter A szerelemről és más démonokról című operáját. A darabot 2008-ban mutatták be az angol közönségnek, később többször játszották külföldön, Budapesten pedig 2017. január 27-én került bemutatásra az Operaházban. Az opera Gabriel García Márquez Del amor y otros demonios regénye alapján született, a librettót Hamvai Kornél írta; Silviu Purcărete rendezését Rareş Zaharia állította színpadra Magyarországon.

Bár az angol az uralkodó nyelv a darabban, azonban a vallási szövegek latinul, Sierva María énekei joruba nyelven, míg Delaura versei spanyolul hallhatók. A nyelvi keveredés fontos eleme a műnek, hiszen ez is mutatja a különböző kultúrák együttélését és az ebből adódó gondokat. Hamvai Kornél szövegkönyve egy logikus, jól követhető cselekményt tár elénk. Bár a regényt és annak történetét szabadon kezelte, mégis megállja a helyét és nem veszít az eredeti mondanivalójából, izgalmából. Mindezzel karöltve a zene egy másik világba repíti az embert, hiszen nagyon hangsúlyosan jelen van: Siervánál a cseleszta kap nagy szerepet, a fekete bennszülötteknél pedig az ütőhangszerek dominálnak. Az álommotívumnak is saját hangzásvilága van, nagyon összetett és gazdag zenébe kapunk betekintést, amely együtt lélegzik és él a történettel. A zenekar elrendezésével sztereóhatást érnek el, hiszen két oldalra vannak elosztva mind a rezesek, mind az ütősök. A Don Ygnaciót alakító Kovácsházi István hasonlóképpen vélekedik az operáról, úgy gondolja, hogy „a Márquez-regény világa, ahogyan az író leírta a szereplőket és a történetet már önmagában is fantasztikus, ám amikor ez találkozik a zenével és a rendezéssel, a gondolatok megelevenednek és a karakterek életre kelnek”.

Sierva fehér családból származik, mégis a fekete rabszolgákkal nő fel, velük él, beszéli a nyelvüket, tiszteli az isteneiket. A tizenkét éves kislányt Tetiana Zhuravel játszotta a budapesti bemutatón, bámulatosan keltve életre az ártatlan, játékos gyereket, akit a többi szereplő folyamatosan húz le a mélybe és tesz tönkre. Végül már ő maga is kezdi elhinni, amit mások mondanak róla: hogy megszállta a gonosz, démonok laknak benne, éppen ezért azt érzi, hogy őt senki sem szereti. Ezt ellensúlyozza Delaura atya szerelme, ami már így is szokatlan, ám Cayetano harminchat éves a tizenéves kislánnyal szemben, ez pedig csak fokozza a feszültséget. Sierva egyetlen reménye az atya, hogy kitörjön, és boldog élete legyen, de már késő: az ördögűzésbe és szerelmi bánatba belehal a kislány. Fontos jellemzője Siervának a hazudozás, hiszen így nem feltétlenül derül ki az ő valódi álláspontja, a gondolatai. Talán Delaurával szemben tud csak őszinte lenni, hiszen ő az egyetlen, aki szereti, és akit viszontszeret, aki nem hagyta magára.

Cayetano Daleurát Haja Zsolt alakította; a darabban igen nagy és hangsúlyos szerepe van Delaurának, így Haja Zsolt biztos hangi és színészi tudása elengedhetetlen volt a hatás fokozásához, a szerep megformálásához. Tetiana Zhuravellel teljesen egymásra tudtak hangolódni; érezni lehetett a Sierva és a Cayetano között lévő szerelmet, az atyából áradó bűntudatot, olyannyira, hogy már maga a néző is részesévé vált az ő fájdalmának.

Kisebb, ám annál jelentősebb szerep jut Don Toribio püspöknek, mert tekintélye van és az őt alakító Cser Krisztián szavaival élve „egy idős emberről van szó, aki katonatisztként tevékenykedett, mielőtt püspök lett, így a parancsolgatás és a feladatok kiosztása a karakteréhez méltó jellemzők, hiszen vezetői beosztásban van.”. A darab egyik legerősebb jelenete, az ördögűzés is hozzá köthető, amikor is a Meláth Andrea alakította apátnő magára veszi Sievra „bűneit”, hogy ő szenvedjen a lány helyett. Don Toribio lesz az, aki a démonok elűzésére vállalkozik, a latin nyelvű énekkel és az énekkar megszólaltatásával fokozva a hátborzongató és letaglózó hatást. 

A rendezést csak dicsérni lehet. Nincsenek üres járatok, mindennek megvan a maga funkciója, a mozgás annyi, amennyit az adott jelenet elbír. Nem a hagyományos képváltással él a rendező, hanem egymásba fonódtak a jelenetek, így sem a zenében, sem a cselekményben nem történik szakadás.

A zeneszerző a produkció karmestere is egyben. Cser Krisztián ezt szerencsés helyzetnek érezte, mert így „a próbák alatt lehetőség van az apró finomításokra, rögtön kap az ember visszajelzést a darabról.”. De nem csupán a visszacsatolás miatt jó, ha a darab írója végig jelen van, hiszen előfordulhatnak olyan felmerülő problémák, ami mindkét fél részéről kompromisszumot kíván. Ilyen például Don Ygnacio áriája, ami hangzásvilága miatt eleve kizökkentő hatással bír, ráadásul Kovácsházi István elmondta, hogy más, a szerepet már éneklő kollégák kérték a szerzőt, hogy a hőstenoroknak is elénekelhető dallamvezetést, úgynevezett ’ossiát’ írjon a mester – és ezzel a lehetőséggel ő is élt. 

Ezzel együtt egy rendkívül élvezetes, jól megkomponált darabot láthatott a közönség, és Kovácsházi István gondolataival élve, „aki eljön megnézni a darabot, maradéktalanul jól fogja érezni magát függetlenül attól, hogy szereti-e a modern zenét vagy sem”.

Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Csibi Szilvia, Nagy Attila, Rákossy Péter

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts