SÚGÓ+ – Életmű gyolcsba kötve

Kiss Anna költőnő, drámaíró 2014-ben ünnepelte hetvenötödik születésnapját. Ennek alkalmából a Kortárs Könyvkiadó gondozásában jelent meg két impozáns kötetbe rendezett életműve – maga a írónő által szerkesztve. A kötetkompozíció nem kronologikus – az 1971-től datálódó művek motívumok alapján kerülnek egymás mellé, átfogó képet adva lírájáról, gyolcsként összetartva azt. 

Költészetének képi világa a folklór és a régi varázsvilág elemeivel működik. Az olyan ősi természetmotívumok, mint a víz, az álom, vagy az életfa laza kohéziót teremtenek a különböző kultúrák teremtéstörténeteivel, előhívják azt a homályos sámánvilágot, amely az olvasóban él a kezdetekről. Ebben az előkészített mitikus atmoszférában szólalnak meg a drámák, illetve a szereplírák alakjai. 

Ezen alakok között találunk allegóriaszerű, ősi karaktereket, ráerősítve a mágikus jellegre, behívva a vallásosság kérdéskörét akár Szent Dávid, akár a Lucifer képében. De a felépített mágikus-spirituális horizonton megjelennek a mindennapok alakjai is, egy pék, a szomszéd, illetve a komikus alakok, gyermekek, megszólaltatva a mindenkori emberiség arcait. 

A művek nyelvezete és szerkezete is mélyen rétegelt. A többnyire szabad versformák ezerféleségét csillantja meg az összegzett életmű: a kötetben található élőbeszédszerű vers, ima, recitáló hangvétel, ének, gondolatfolyam, vagy éppen a szavakon túllépő, hangzásból képzett mű. Így teremtődik meg a formai sokszínűség a szabadvers egységében, erősítve a rész-egész viszonyrendszer dinamikáját, amely az egész életművön végighúzódik. 

Az a légiesség, határtalanság, amely a versek képi és hangzásvilágára jellemző, fizikailag is megjelenik: a kötetek végtelenül egyszerű, fehér borítást kaptak, a művek szinte egybefolyva követik egymást, tekercsszerű szerkesztésükkel teljes egészt és folytonosságot képezve. A művek kisebb-nagyobb tematikus ciklusokba rendezése nem okoz törést ebben a folytonos egységben. A szinte csak jelzésszerűen érzékelhető cikluscímek inkább irányadóként vannak jelen, rávilágítva az életmű egy-egy adott pontjára, ezzel még inkább megmutatva annak sokszínűségét. Az adott részletek időnkénti kihangsúlyozása az egész mű nagyságára és finomságára világít rá – a rész-egész dinamika tiszta, pontos működése újra tetten érhető.

Ha egy vers kötetcímadó lesz, mindenképpen fontos szerepet kap; a Gyolcs című vers azonban rögtön életmű-címadó. Ez által nem csak kiemelté válik, és egyfajta „szuperior” vers szerepét tölti be, de felkínálja magát, hogy e költemény felől, rajta át értelmezzük, olvassuk az egész életművet. 

A Gyolcs hét részre osztott szabadvers, a hetes szám számmisztikája a szövegben többször is szerepet kap. Az ima, varázsigeszerű beszédmód azon motívumokat jeleníti meg, amelyek az életmű egészében szintén hangsúlyosak: a természeti elemet (víz, föld, szél, ég), az édesanya képét, a mítosz-mágia kettősét, vagy az útkeresést. A gyolcs mint ruha, mint visszatartó erő, mint elrejtő anyag jelenik meg. 

Az életműben még két olyan költemény szerepel, amelynek címében megjelenik a gyolcs mint központi motívum. A Gyolcs száll és a Gyolcs-beszéd című versek hasonló szerkezettel és hangvétellel működnek, akár nevezhetjük őket szinoptikus verseknek is. Hasonlóságuk kontextusba helyezi őket egymással, ám a kötet szerkesztésekor mégsem kerültek egymás mellé, így képeznek összetartó ívet a Gyolcs második kötetében.

Az életmű „gyolcsszerűsége” a lazán összeszőtt, de mégis erősen egybetartó művekben jelenik meg, az általuk megtartott világ átláthatóságát, mégis bejárhatatlanságát, megismerhetetlenségét hirdetik. Kiss Anna mitológiája az ősi elemekből gyúr újat, amely mindenki számára ismerős, de csak annyira, hogy legyen kapcsolódási pont az újonnan megnyílt horizontokkal. Összetéveszthetetlenül egyedi beágyazódás ez a világirodalomba, saját rész képzése az egységben, amelyben az olvasó is feloldódhat.  

Kiss Anna termékeny munkásságát számos díjjal is illették, többek között Kossuth-díjjal, a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával, vagy József Attila-díjjal, ez utóbbival kétszeresen. A költőnő és drámaíró 1975 óta a Magyar Írószövetség és a Művészeti Alap, 2007 óta pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Idén januárban ünnepelte hetvennyolcadik születésnapját. 

Kiss Anna: Gyolcs I-II.
Kortárs Könyvkiadó, 2014, 1514 oldal

Írta: Hirmann Blanka

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts