SÚGÓ+ – Neongregorián

Frank Petersonban egy kolostorlátogatás alkalmával született meg az ötlet, hogy a modern rock zenét a középkori gregoriánnal ötvözve létrehozzon egy új, izgalmas hangzásvilágot. A német együttes 1998 óta aktív, több tucat albumot és élő koncertfelvételes DVD-t jelentettek már meg, turnésorozataikkal körbejárva a világot. Február 5-én a Final Chapter Tour állomásaként Budapesten, a Kongresszusi Központban is felléptek.


A gregorián ének eredetileg egyházi műfaj, Istent dicsőítették a latin nyelvű, hangszerkíséret nélküli dalokat. Frank Peterson zenéje inkább a hangulatát emelte át ennek a műfajnak. A dalok főleg angol, illetve német nyelven szólalnak meg, érthetőbbé téve a szöveget a nagyközönség számára. 

Frank Peterson zenéje egy teljes rockbandát állít a férfiorgánumok mellé, így létrehozva az együttes egyedi hangzását, ami páratlan a szakmában: a középkori zene misztikus hangulata keveredik a rockzene ütemével, különleges zenét létrehozva. A tíz férfi énekes és az egyetlen női tagként fellépő Amelia Brightman vokáljainak képessége és képzettsége vitathatatlan, a gregorián hangképzés meglepően jól működik a basszusgitár vagy a dob kíséretével.


Az együttes a középkori kereszténység, a misztériumjáték motívumaiból is átemel bizonyos elemeket, mindezt egy látványos show keretei között tálalva. Ez viszont megbontja a harmóniát, és a zene autentikus jellegét. A show olyan látványelemeket használ, mint a fényjáték, vagy a tűzcsóvák. A nyári fesztiválokat és az amerikai óriáskoncerteket idéző komplex színpadtechnika azonban nem csak elvonja a figyelmet a zenéről, a túlzásba vitt tűz, fények, csillagszórók kissé komolytalanná teszik a koncertet. Vitathatatlan, hogy látványos, és sok munkát igénylő látvány, de maga a zene elveszni látszik a showelemek között. Természetesen a majdnem teltházas terem azt mutatja, hogy van igény ilyen show-ra. A Gregorián együttes profiljának az ilyen fajta előadásmód is szerves része, nyilvánvalóan a teljességhez és az énekesek kibontakozásához ez is hozzá tartozik. A műsor eladhatóságának és közönségének kibővítésének minden esetre nem ártanak a látványelemek.


Mivel eredetileg vallási műfajt dolgoznak fel, elkerülhetetlen, hogy jelen legyen ez a kérdéskör is, ami alapvetően nem probléma, hiszen függetlenül attól, kinek mi a vallása, a római kereszténység az európai kultúrkör szerves alkotóeleme. A klasszikus rock stílusa magába foglalja az „eretnekség”, avagy a szent motívumoknak számító jelképek használatát, tagadását, egyesek számára megbotránkoztató módon. Azonban a rock-gregorián koncerten használt hasonló képek idegennek tűntek. A bukott angyaljelmezben éneklő Amelia, a csillogó anyagból készült csuhák mind-mind újra csak egy eltúlzott látványelemnek tűntek, amik elvonták a zenéről a figyelmet. Egy bizonyos momentum tűnt rizikósnak, amikor az előadás szünete előtt elhangzott egy már-már sértő vallási vicc. Nem feltűnő helyen, és valószínűleg nem teljesen szándékos beszólásról van szó – mégis, nem csak sértő lehet egy keresztény lelkületű ember számára, de teljesen idegennek hatott a Gregorián együttes tagjaitól, így ez a megjegyzés is egy „látványelem”-nek tűnt.

A  színpadképpel és előadásmóddal való kétes érzések alapvetően lehetnek ízlés kérdései, ez a stílus van akinek tetszik, van akinek nem, a bele fektetett munka és szakmaiság azonban vitathatatlan. A műfaj kedvelői nívós, látványos, szórakoztató előadást láthattak a Kongresszusi Központban. 

Írta: Hirmann Blanka
Fotók: gregorian.de

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts