Már a 2016-os pletykákból bizonyossá vált, hogy az újév igazi ínyencségekkel kecsegtet a filmkedvelőknek. Kreatív plakátok, izgalmas címek, még izgalmasabb, precízen összerakott előzetesek jellemezték az év végét, és gondoskodtak a figyelemfelkeltésről, valamint annak fenntartásáról. Jószerivel, nem is maradt olyan ember, aki ne várta volna a bűvös 2017-es évet, bármilyen műfaj kedvelője is legyen az illető.
Ezek közül a jól beharangozott filmek közül emelkedik ki a talán legjobban várt és filmiparilag is rendkívül ígéretes Széttörve című amerikai thriller, melyet M. Night Shyamalan írt és rendezett.
Kétség sem férhet hozzá, hogy a Széttörve egy igazi pszichológiai műalkotásnak készült. A film a disszociatív identitászavar témáját boncolgatja, mely mindig is rendkívül érdekelt volt a kutatók körében. A többszörös identitás egy jól ismert betegség, ám él a vélekedés, hogy egyeseknél külön testi attribútumok rendelődnek minden személyiséghez, ebben az esetben fizikálisan is képes több személyre oszlani egyetlen illető. Ebben a betegségben szenved a film főszereplője, Kevin (James McAvoy) aki többszörösen érintett, és már huszonhárom személyiségét feltárta pszichiáterének Dr. Fletchernek (Betty Buckley), ám úgy tűnik, előtörni készül egy mindnél dominánsabb huszonnegyedik én, amit a többiek – mert a személyiségek bizony kommunikálnak is egymással – csak Szörnyetegnek hívnak.
Az alaptörténet és az ötlet kiváló, a főszereplő James McAvoy rendkívül hitelesen ugrál egyik személyiségből a másikba, sokszor vágás nélkül teszi ezt meg. Bár alapvetően negatív a főszereplőnk, a nézőt gyakran képes maga mellé állítani, hiszen ő maga is áldozata a saját betegségének. Több személyisége is szerethető, ártatlan, és jó szándékú, így az ember nem tudja nem kedvelni, sokkal inkább szurkol neki, hogy sikerüljön felülkerekednie a saját maga kiszolgáltatottságán, és felvenni a harcot a gonosz énjeivel szemben. McAvoynak nagyon nehéz dolga volt, és ennél jobban meg sem oldhatta volna, zseniális alakítást láthattunk tőle. Mindennek csúcspontja egyértelműen az, mikor az egyik énje éppen egy másiknak adja ki magát. Színészileg ez egy igazi kihívást jelentő feladat, James McAvoy félelmetesen hiteles alakítást nyújt. És bár a második főszereplő, Anya Taylor-Joy – aki Casey, a három elrabolt lány egyik legfontosabb, legokosabb és legérdekesebb karakterét jelenítette meg a vásznon – szintén biztosította a nézőket tehetségéről, mégsem tudta felülmúlni McAvoyt, ahogyan a felejthető karakterű, és megpecsételt sorsú másik két lány Claire (Haley Lu Richardson) és Marcia (Jessica Sula) sem.
Egyetlen dolog van, ami képes McAvoy nagyszerű munkájának színvonalát csökkenteni, az a vágás. A film szinte könyörög egy jobb vágóért. A forgatókönyv hosszan tartó párbeszédjelenetekkel mutatja be a huszonhárom személyiséget. Az epizódjelenetek sora gyakran a lendület rovására megy, itt viszont a karakterépítés szempontjából fontosak, hiszen ki kell játszani a többszörös személyiséget, hogy Kevin karaktere igazán érthetővé váljon. Ennek ellenére a feszültség ül, a néző figyelme lankad, hiszen a különböző személyiségek azonos kameraállásban vannak fényképezve, ettől a kép belassul, a jelenet monotonná válik. Sokkal jobban jártak volna egy kreatívabb, lényegre törőbb vágóval, hogy az epizódjelenetek ne törjék meg a film dinamikáját.
Rengeteg kritika és visszajelzés utalt a történet végén bekövetkező természetfeletti kanyarra. Valóban hitelesebb, izgalmasabb lett volna, ha a film a „földön marad”, és Shyalaman nem vágja oda a kezdeti feszültséget egyfajta „Marvel-effektussal”. Eleinte úgy tűnt, hogy simán el lett szúrva a befejezés, mintha szétszakadt volna a filmszalag, az egyik pillanatban még folyik a cselekmény, a másikban pedig már döbbenten ülünk a a stáblista előtt. Mi van a kettő között? Elsőre úgy tűnik, semmi. Aztán hallunk egy mondatot, pontosabban egy nevet: Mr. Üveg. És abban a pillanatban, mint Kevin, mikor kimondják a teljes nevét, visszatérünk önmagunkhoz és belépünk a fénybe, hiszen a zseniális történetszövő Shyalaman 15 teljes éven plusz 118 percen keresztül titkolta el, hogy a Széttörve valójában egy filmtrilógia második része, a 2000-ben megjelent A sebezhetetlen című film folytatása, azé a filmé, ami erről a bizonyos Mr. Üvegről és természetfeletti képességeiről szól. Így minden megválaszolatlan dolog értelmet nyer, és arra kényszeríti a nézőt, hogy izgatottabban várja a harmadik, minden titkot felfedő és minden fennmaradt kérdést megválaszoló ominózus részt, akár egy korty vizet a forró sivatagban.
Írta: Kaszás Csenge
Fotó: filmtrailer.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése