„A sömmi sömmít”

Február 23-án mutatta be a k2 Színház a legújabb produkcióját, a Sömmit. Az előadás Cserna-Szabó András azonos című regénye alapján készült az Orlai Produkció támogatásával. Hegymegi Máté rendezése a cserna-szabói ízes nyelven keresztül mutatja be Rózsa Sándort és a korabeli betyárvilágot a maga belső törvényeivel. Az előadásnak a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház ad otthont.


A Kaposvári Színművészeti Egyetem egykori tanulóiból alakult k2 Színház működését komoly érdeklődés övezi a független színházi berkeken belül. A Cserna-Szabó András műve alapján készült előadásuk a betyárvilágon belüli igazságszolgáltatást mutatja be tragikus őszinteséggel. Rózsa Sándorral az élükön idézik fel a pusztaság titkos bűneit, és tesznek igazságot a tettesek között. Arra is választ kapunk, hogyan juthat valaki betyársorsra, és mi vezérli őt a mérhetetlenül kegyetlen bosszúk végrehajtására. A történetben megjelenő betyárok mind árván maradtak valamilyen komoly gyerekkori trauma – szülők, testvérek elvesztése – után. Ezek a privát élmények legalább olyan tragikusak, mint a későbbiekben általuk elkövetett megtorlások. 

Az előadás nemcsak történetében, de szövegében is teljes mértékben Cserna-Szabó munkájára épül. A regényben is megjelennek visszatekintő részek, de az előadás a regény részeinek sorrendjét felcserélve még nagyobb hangsúlyt fektet a múltbeli történéseket felidéző jelenetekre. A jelen és a múlt közötti átmenetek szépen kidolgozottak, szinte összefolynak. Ehhez hozzájárul az is, hogy egyazon szereplők alakítják mind a jelenbeli, mind a múltbeli szereplőket, valamint a történetek azonos súlyú kegyetlensége is eltörli az időbeli korlátokat.  Az alkotók a történeten túl a szöveget is teljességgel a szerzőtől kölcsönzik, ugyanis nem készítettek dramatizált változatot, hanem a prózai szöveget elmondva, saját magukat narrálva játszanak a szereplők. Ez a kevéssé megszokott elgondolás Hegymegi Máté koncepciójának része. „Modernizálás nélkül a regény nyelvét, képregényszerűségét megtartva minimális díszlet használattal szeretném láttatni az előadást a test képzőművészeti, festményszerűségének használatával.” – nyilatkozta a bemutató előtt a rendező.


Ez a képregény-szerű törekvés lelhető fel az előadásmódban is, mely nagymértékben mozgásszínházi elemekre épít. A színészek lassítva vagy helyenként csak állóképekbe beállva illusztrálják az aktuális narrátor által elhangzott jelenetet. Ezekhez a gyakorlatokhoz sűrűn használt kellék az előadás egyelten díszleteleme, a gémeskutat imitáló szerkezet. Ennek használata nagyon sokféle az előadás során, azonban helyenként a mutatványok el is vonják a figyelmet az éppen elhangzó szövegről, mert arra fókuszálunk, hogy sikeresen befejeződik-e a levegőben zajló jelenet. Ettől eltekintve sok ötletes megoldás született, főként az eszközök pótlására szánt elemekből. 

A szöveg és a mozgásvilág mellett az előadás másik két fontos összetevője, a látvány és a fénnyel való játék, talán az egész darab legmeghatározóbb és leginkább élvezetes része. A kezdő jelenetben használt narancssárga fény, mellyel hátulról megvilágították a díszletet képző fehér vászonfüggönyt, már-már festői látványt teremtett. Itt az alakok csak arctalan, fekete figurák, akik fokozatosan válnak láthatóvá. Ez a kezdőkép lehet egy alkonyati táj, de ha már pusztáról és betyárokról esik szó, sokkal inkább a délibábot juttathatja eszünkbe – „ahogy az ég csókolódzik a földdel”. Habár a fénnyel való játék megmarad az egész előadás során, ezt a motívumot nem élvezhetjük sokáig.

Az eddig leírtak mind azt a koncepciót támasztják alá, hogy a rendező és az alkotók nem modernizálásra törekedtek, hanem igyekeztek teljességgel visszaadni a – regény által teremtett – betyárvilág valóját. Ennek az elképzelésnek részint ellentmond a zene használata. Az aláfestő dallamok szerves részei az előadásnak, főleg mivel a szereplők saját magukat kísérik élőben, azonban nem korabeli hangszereken, hanem elektromos gitárokon, így a történetet végső soron nem tudjuk függetleníteni a jelenünktől. Ennek hatására akarva akaratlanul felmerül bennünk a kérdés, hogy mit tudott adni számunkra a darab?

A Sömmi mondanivalóját tekintve a szereplőket is és minket, nézőket is az a bizonyos szilva izgat a gombócban. „Olyan ez, mintha körülöttünk teljesen megszűnne a világ, és mi a sömmi közepén ülnénk. Mintha a sömmi lenne a gombóc, az ember pediglen benne a szilva, és ha a gombóc sömmi, akkor benne a szilva is sömmi.” Ez a mondat többször is elhangzik az előadás során, mint ahogy időről időre visszatért csak magában is a sömmi is, mint válasz egy kérdésre. De el lehet-e intézni mindent ennyivel? Tekinthetjük-e semmisnek azt a sok borzalmat, amit elkövetnek betyárok és nem betyárok egymás ellen, csak azért, mert mindez a pusztában, a világtól elzárva történik? Az előadás esetében azt láthatjuk, hogy maguk között ezek az eljárások nem kerülnek elítélésre. A betyárvilágban ezek a törvények uralkodnak, és senki nem vonja kérdőre őket. A külső világ azonban beleszól a pusztában elkövetett, számukra bűnös történésekbe. Rózsa Sándor nem menekülhet sorsa elől, hiába Kossuth ajánlata, hiszen ő magával az ördöggel szövetkezett. 


A produkciót ez az egy szál, a Rózsa Sándor bukásáig tartó út tartja egybe. Emellett viszont rengeteg epizódjelenettel van tűzdelve, ami bár nem járul hozzá az egység megteremtéséhez, mégis fontos funkciója van, a – szándékolt vagy szándékolatlan – töredezettséget erősíti. Az egész előadást tekintve az lehet az érzésünk, hogy valahogy nem kerek, nem áll össze egy harmonikus egésszé. Hiába vannak jó megoldások bizonyos elemeket tekintve, és hiába láthatunk meggyőző alakításokat (ilyen az ördögöt alakító Piti Emőke és a Rózsát játszó Viktor Balázs kettőse), mégsem elég izgalmas a végeredmény. Nem jutunk el valahonnan valahová, nincs íve, amit befutna azalatt a két óra alatt, ami rendelkezésükre áll. Ez nyilvánvalóan nem veszi el a k2 érdemeit, hiszen nagyon fiatal csapatról és fiatal színészekről beszélünk. Ezeket a hiányosságokat írjuk tehát egy alakulóban lévő társulat útkeresésének és kísérletezésének a számlájára.

Írta: Mátyás Viktória
Fotók: Toldy Miklós

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts