„Be kellett látnunk, hogy ez egy színház”

A rabbi elment hohmecolni, avagy hogy kerül össze az ország egyik legnagyobb zsidó társulata a Szamárfül Projekttel? A GóleMese című előadás 2016-os év októberében látott napvilágot a Szamárfül Projekt, és a Gólem Színház közös munkája nyomán. Az interaktív gyermekelőadás sokaknak elnyerte a tetszését, és azóta is színpadon van. A sikeres előadás munkálatainak részleteiről és a darabbal kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztem Bernáth Dénest, a Szamárfül Projekt művészeti vezetőjét.

A Szamárfül projekt már régóta állít színpadra gyermekelőadásokat, honnan jött az ötlet, hogy most a Gólem Színházzal közösen létrehozzátok ezt a darabot?

A kilencvenes évek második felében tagja lettem az Atlantis Színháznak, ott ismertem meg Schmied Zoltánt, akivel körülbelül nyolc éven keresztül dolgoztunk együtt. Ez a munkakapcsolat később barátsággá alakult és tart a mai napig. Zoli a gyerekeivel együtt korábban is látogatta már az előadásainkat; ő vetette fel az együttműködés ötletét, hiszen ő dolgozik a Gólem Színházon belül is. A gondolatot tett követte, és ha nem is könnyen és gyorsan, de apránként létrejött az előadás, mi pedig nagyon örülünk, hogy részesei lehettünk ennek a munkafolyamatnak.

Milyen volt ez a folyamat? Készen kaptatok a rendezőtől egy szövegkönyvet vagy a szereplők aktívan részt vehettek a darab megalkotásában, a mesék kiválasztásában? 

Közös munka volt, abban a tekintetben mindenképpen, hogy hosszadalmas előkészítés előzte meg, akárcsak az előző előadásainkat. Másfél-két hónapig válogattuk a meséket, mert szerencsére gazdag a választék, amiből meríthettünk. Végül úgy döntöttünk, hogy a Bán Lindáék (családterapeuta; ő szerkesztette a Zsidó népmesék című könyvet – szerk.) által összeállított mesékből állítunk színpadra négyet. Annyit biztosan tudtunk, hogy mindenképpen a Gólem-történet köré akarjuk építeni az előadást, ez adja majd a keretét az egyéb zsidó történeteknek. Végül a Gólem sztorin kívül még négy másik mese kapott helyet a darabunkban, így a nézők tulajdonképpen egy „5 in 1” típusú előadást láthatnak.


Miért pont a Gólem? Miért ez a figura játssza a központi elemet a darabban?

Ez volt az első gondolatunk. Elfogult vagyok Prágával és általában a cseh kultúrával kapcsolatban, ezért a történet számomra nagyon kedves, és valahol nagyon mai is. Az, hogy az ember alkot egy lényt egyrészt visszavezethető archaikus történetekre, másrészt létezik egy mai olvasata is. Elég arra gondolnunk, hogy a mai gyerekek számára mindennapos, hogy olyan játékokkal játszanak, amiben világokat teremtenek. Elkezdtünk azon gondolkozni, hogy mi jeleníti meg legjobban ezt az archaikus-mai kettősséget és rájöttünk, hogy a nehézségek nem a teremtésből fakadnak, hanem abból, hogy ennek a lénynek lelket adjunk. Előadásunkban a rabbi emberekről mesél a Gólemnek: jót, rosszat, tanulságos történeteket, hogy kedve legyen ennek a léleknek élni. Úgy gondolom, ezzel megtaláltuk azt a modernséget és történelmiséget, amit szerettünk volna.

Habár a GóleMese gyermekelőadás, mégis több olyan utalás is található benne, ami inkább a felnőtt közönséget „mozgatja meg”, kezdve az elejtett félmondatos utalásoktól, egészen a zenei átkötések asszociációjáig. A díszlet és a zenei betétek készítésekor mennyire tartottad szem előtt, hogy a darab mindkét korosztályra hatással legyen?

Habár főleg meseelőadásokat alkotunk, törekszünk rá, hogy felnőttekhez is szóljon. A gyerekeknél nagyon fontos a minta, hogy mit lát a szülőktől. Ha egy olyan darabra viszem el a gyereket, amin elalszom, akkor a gyerek is azt fogja gondolni, hogy ez a dolog nem annyira jó, talán nem is olyan fontos az életben. Viszont, ha azt látja, hogy a szülők ugyanúgy élvezik az előadást, ugyanúgy nevetnek, csak más helyeken, akkor talán a gyerek is értékesnek fogja gondolni és fontos adalék lehet, hogy később szeressék a színházat. Ilyen formában cél, hogy a darab az apukáknak és az anyukáknak is élvezhető legyen. Ugyanakkor a gyerekhez nem kell feltétlenül máshogy szólni, mint a felnőttekhez, hisz ugyanazokat a dolgokat élvezik: a színház játékosságát, az önfeledtséget, az igaz pillanatokat. 

Talán ezt a játékosságot lehet felfedezni abban is, hogy a gyerekek is részt vettek a darab megalkotásában. Mennyiben nehezíti egy színész munkáját a darab interaktivitása? 

A színház ugyanúgy munka, mint minden más foglalkozás. Ennélfogva nem az élvezeti része a lényeg, hanem az, hogy az előadás élményt adjon azoknak, akik megnézik. A gyerekeknél, de sokszor a felnőtteknél is fontos, hogy ők is részesei lehessenek a darab születésének. Ez a színész részéről nem feltétlenül könnyű, de mindenképpen hasznos tapasztalat.


Az interaktív előadás más játékmódot kíván, ezért valamiképpen a térkezelés is megváltozik. Hogyan alkalmazkodott a díszlet és a zene ehhez az interaktív előadásmódhoz?

Igyekszünk minél kevesebb sémával dolgozni, de azért óhatatlan, hogy néha az ember visszatalál önmagához. A mi esetünkben meghatároztuk a díszlet funkcióját, ám ez az előadás során folyamatosan változik és önmagától alakul. Éppen ezért úgy alakítottuk ki, hogy ha indokolt, akkor legyen lehetőségünk bizonyos elemeket elmozdítani. Előadásunkban a Gólem praktikusan maga a díszlet. Fontos koncepciós elem volt, hogy minden mese a Gólem testéből születhessen meg, ezzel is erősítve azt az érzetet, amit az imént említettem a világok és lények teremtésével kapcsolatban. Másrészt pedig igyekeztünk azt a gondolatot is belesűríteni, hogy magunk is részesei vagyunk a saját mai és régről hozott történeteinknek, ezek – mint a rabbi a Gólemet – formálnak, alakítanak, gyúrnak minket olyanná, amilyenek épp vagyunk.

A díszlet a célnak megfelelően mozgatható, ugyanakkor a kellékek is több funkciót látnak el, mint például a kalács koronák vagy a forgatható dobozok, amelyek különböző helyszíneket jelenítenek meg.

Azt tudtuk, hogy alapvetően egy szögletes világban gondolkozunk, amelynek a részletei mégis kerekek, emberiek, szívet melengetőbbek, mint egy digitális világ elemei. A pékes, illetve Gránátalma magja című mesénél próbáltuk ezt a két dolgot ötvözni. A mese arról szól, egy éhező ember áll egy pékség előtt, és azon gondolkozik, hogy ellopjon-e egy kenyeret vagy ne. Abból indultunk ki, hogy az egész nem más, mint az éhség okozta hallucináció. A gondolatfolyam aztán elindít egy látomás-sorozatot: mi lesz, ha ő ellopja a kenyeret, üldözik a katonák, elkapják, a szultán elé citálják stb., és közben minden szereplő péksüteményformát ölt, hámán-táskává, halah-kaláccsá válik, egyszóval minden „pék-centrikus” lesz. Központi figuraként őt igyekeztünk mindenhol megjeleníteni, ehhez kapcsolódóan pedig az elemeket a már meglévő díszlet szerves részévé próbáltuk tenni. Ezáltal kiszélesedik az eddig felvázolt szögletes világ, álomszerűvé válik az egész történet, de még mindig megjelennek az internetes elemek.


Nem csupán a háttérmunkálatokban vettél részt, hiszen az előadásban színészként is jelen vagy, az Öreg, a Cipész, Salamon, valamint a Gitáros szerepében. A munka mely része vonz leginkább?

Nagyobbrészt a díszlet szervezésében és koordinálásában vettem részt. Kitaláltuk, lemodelleztük kartonpapírból az elemeket, majd Balogh Luca, a darab látványtervezője, Priczel Vilmossal közösen elkészítette a terveket. Ezt a részét szívesen csináltam. Élvezem a színészi munkát is, de úgy gondolom, hogy a háttérmunka az én utam, ezen belül is a rendezés felé vezet. A GóleMesének Schmied Zoli a rendezője, mégis sok mindenben együttműködtünk, ez rendkívül inspiratív volt számomra. Ő inkább a színész oldalt erősítette, és arra tudott nagyon jól fókuszálni, ötleteket adni, én pedig általában inkább a koncepciózus munkákban vagyok erős. 

Mégis, ha a színészi oldalról közelítünk, melyik szerep illik leginkább rád?

Valahol mindegyik közel áll hozzám. Az Öregember szerepe sokat jelent nekem, így, hogy már gyerekeim vannak, és egy kicsit másképp tekintek a jövőbe. Amikor pedig bevillant, hogy milyennek kellene lennie, nagyon pontosan láttam magam előtt: legyen markáns arca, kedélyessége, legyen benne élet. Egy viszonylag plasztikus idősember-figurát képzeltem belé, és így a saját testemet is bele tudtam rakni a játékba. A pék szerepe viszont egy olyan részét asszociálta az életemnek, ahol bizony nehézségekkel kellett megküzdeni. Sokszor találtam szembe magam olyan igazságokkal vagy tanulságokkal az életben, amik ebben a mesében pontosan megfogalmazódnak. Salamon király karakterében viszont a másik oldal felől közelítek, a gyermeki énem jön elő. Azért is szerettem ezt a munkát, mert egy kristálytiszta anyag volt, amit egy kicsit be tudtuk mocskolni a szó legnemesebb értelmében. A gitárosság és a zene pedig valahol minden előadásunkban megjelenik. Fontos számunkra, hogy élőzenével találkozzanak a gyerekek, így örültem, amikor megtudtam, hogy Hajmási Dávid is csatlakozik hozzánk, mert tudtam, hogy ő a trombitájával különleges színt visz majd az előadásokba. A zene az, ami összeköti a különálló történeteket, szóval mind funkciójában, mind pedig élvezeti értékében sokat jelent. 


A GóleMese sikere után mi lesz a következő Szamárfül Projekt?

Fontos célnak tartjuk, hogy a szegényebb településeken élő gyerekhez is eljuttassuk a kultúrát, azokhoz, akik talán nem találkoznak vele minden nap. Ezért is alakítjuk mobilissá a díszleteinket, hogy bárhol előadhassuk a darabjainkat. A közelmúltban jutottunk el a Jurányi Inkubátorház támogatóinak jóvoltából Csenyétére, az ország legszegényebb településére, jártunk a Borsod megyei Fájban, ami a tíz legszegényebb település közt van, és Tarnabodra is ellátogattunk február folyamán. A GóleMese sikerén felbuzdulva elkezdtünk komolyabban foglalkozni a színházzal, ez inkább a rendszerességre és az intenzitásra lesz hatással. Való igaz, hogy úgy indultunk, mint egy projekt, de be kell látnunk, hogy ez – akár akarjuk, akár nem –, egy színház. Lassan eltelt hét év, létrejött hét előadás, több környezettudatos foglalkozásunk van, és drámatáborokat is szoktunk rendezni. Van egy erős támogató közeg mögöttünk, szeretik az előadásainkat, érdeklődnek utánunk, jók a visszajelzések. Minden arra mutat, hogy tényleg foglalkoznunk kell hivatásszerűen ezzel a „projekttel”, nem pedig csak hobbiként. Ebbe az irányba teszünk most lépéseket.

A Szamárfül Projekt létjogosultságát és sikerét a mögöttük álló támogató közeg mellett mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a GóleMesét beválogatták az RS9 Fesztivál versenyprogramjába, így idén tavasszal az RS9 Színházban is látható lesz az előadás.

Készítette: Banka Csilla
Fotók: Toldy Miklós

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése