SÚGÓ+ – Holokauszt a magyar ifjúsági irodalomban

A 24. Nemzetközi Könyvfesztivál második napján tartott kerekasztal beszélgetést a Tilos az Á Kiadó Szekeres Nikoletta, Szűcs Teri, Fenyő D. György, valamint Gáspár Miksa részvételével. 

A beszélgetés résztvevőit Péczely Dóra, a könyvkiadó főszerkesztője konferálta fel, kihangsúlyozva Gáspár Miksa fontos szerepét azon korosztály képviseletében, akit éppen a kiadó kíván megcélozni olvasóként. Őt rögtön követte Szűcs Teri, aki a Szépírók Társasága által kibocsájtott CEU melletti állásfoglalását ismertette.

A további beszélgetés fókuszát Monica Hesse, A kék kabátos lány című regénye adta. Helyszín Amszterdam, idő 1943 január. Adott egy lány, Hanneke, aki biciklivel járja Amszterdam utcáit és a feketepiacon szerzett áruval kereskedik, hogy családját eltarthassa. A háborúról nem vesz tudomást, ezáltal egy ártatlan szem perspektíváján keresztül láthatja az olvasó az eseményeket. Azokat az eseményeket, ahogyan lassan mégis tudomásul kell vennie Hannekenek a háborút, ahogyan az ellenállás tagja lesz, ahogyan a bűntudatával küzd, ahogyan megment egy zsidó lányt. A menekítéstörténetként is értelmezhető könyv műfajilag krimi, amely három rétegből áll össze. Elsősorban ott van a Holokauszt, az amszterdami zsidók helyzete, aztán a főszereplő lány fejlődéstörténete, ahogy az „érdektelen”, csak a megélhetésért küzdő lányból megmentő válik, majd végül az önelemző réteg, amelyben a regény szerelmi szála jut hangsúlyosabb szerephez.


Arra kérdésre, hogy hogyan lehetne a magyar irodalmi tudatba, vagy egyáltalán közbeszédbe bevezetni a Holokausztot, mint olyat, fölöttébb egyszerű a válasz, írni kell a fentihez hasonló műveket. Azaz nem Monica Hesse vagy akár John Boyle könyveit kell lemásolni, magyarosítani, vagy bármi hasonló, csupán, ahogyan az el is hangzott, a regény, mint műfaj, önmagában is egy traumafeldolgozási technika, amelynek kapcsán már beszélni lehet a témáról. Hiszen ahhoz, hogy a Holokauszt kilépjen a tabu köréből, olvasni kellene az azt feldolgozó műveket, amelyek „irodalmilag megszelídítik” azt. Nem a maga valóságos durvaságában tárják azt az olvasó elé, hanem ahogyan Hanneke is egy olyan nem zsidó személy, akinek az életét nem a Holokauszt képezi, hanem attól teljesen különálló, mégis aztán valamilyen hatással lesz rá, ezáltal kikerülve azt, hogy a főszereplő fő motivációja a folyamatos halál előli menekvés legyen.

Fenyő D. György hangsúlyozta, hogy a könyv nyelvezetének emberközelisége és sokfélesége lehetőséget ad arra, hogy iskolában nagyon jól lehessen foglalkozni vele, hiszen irodalmi szempontból remekül elemezhető, de ha valaki nem ragaszkodik ehhez, akár érdekességeket is kiemelhet, mint például a szerelmi történet, ezáltal egy teljesen szabad döntési lehetőséget adva az olvasó/értelmező kezébe.

Végezetül Szűcs Teri gondolatait idézném, amelyben megfogalmazza az ifjúsági holokauszt-irodalom szerinte fő aspektusát, amely a változás lenne, azaz hogy „az utániság mennyiben jelent változást, más időt?”, és amennyiben ez az utániság nem jelent semmiféle átalakulás, akkor mit mondd a szöveg a mi, az olvasó változási lehetőségeiről? 

Írta: Brok Bernadett
Fotó: Bach Máté | prae.hu

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts