SÚGÓ+ – Karrier és tábor közösen épül

Rudolf Höss visszaemlékezéseinek fontos részletei jelentek meg magyarul Auschwitz parancsnoka voltam – Rudolf Höss emlékirata címmel a Jaffa Kiadó gondozásában. A magyar kiadás a Martin Broszat által 1998-ban közreadott kiadványt vette alapul. A könyv bemutatására a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál utolsó napján került sor, Gellért Ádám és Széchényi András közreműködésével.


A beszélgetés főbb pontjaira való rátérés előtt világossá tették, hogy a magyar olvasó által Robert Merle, Mesterségem a halál közvetítésében megismert Hössnek kevés valós köze volt az igaz Hösshöz, még annak tudatában is, hogy Merle a most megjelent visszaemlékezéseket vette alapul könyve írása közben.

A visszaemlékezés értéke egyedülálló, elkövetői oldalról talán az egyetlen, bár magáról a táboréletről nem beszél, mégis a legjobb betekintést nyújtja a tömegmészárlás gépezetének működésébe. Tökéletes tervezéssel alakította ki és építette fel az Auschwitz-Birkenau-i tábort, és dolgozta ki működésének egyre tökéletesebb formáját. Kegyetlen és érzéketlen módon tevékenyen részese volt egy tömegmészárlásnak, mégis, a visszaemlékezésből és a peranyagokból az derül ki, hogy nem gyilkosként, csupán katonaként tekintett magára, aki parancsot teljesített. És annak oka, hogy nem kérdőjelezték meg ezt a parancsot, ahogyan ő maga is kifejtette az, hogy antiszemita közegben szocializálódott, teljesen természetes volt, hogy mindenért a zsidók a felelősek. És hiába undorodott ő maga is a mészárlástól, tudomásul vette és tette a dolgát. „Amikor Hitler 1941 nyarán utasítja, hogy hogyan fogják meggyilkolni az európai zsidóságot, akkor ő ezt tudomásul veszi, de ugyanúgy taszította az égett húsnak az illata és sajnálkozva mondja, hogy hát neki ezt sajnos csinálnia kellett.” –idézte fel Gellért Ádám a visszaemlékezés erre vonatkozó részét.


Ahogyan a lágeréletről, úgy magukról a magyarokról sem ír, de megemlékszik az 1944-es budapesti utazásáról. Höss 1943-ban már nem Auschwitz parancsnoka volt, hanem a Koncentrációs Táborok Felügyelőségének hivatalvezetője, mégis ’44 májusában visszahelyezték az auschwitzi tábor élére, hiszen rajta kívül egyetlen parancsnok sem lett volna képes megoldást találni a hirtelen jött tumultusra, amely messzemenően meghaladta a tábor befogadóképességét. Ugyanis ekkor tervezték indítani a magyarországi transzportokat, és július elejéig a vidéki magyar zsidóságot deportálták is. Bár a budapesti látogatáskor a célja az lett volna, hogy rávegye Adolf Eichmannt, hogy az első transzportokkal munkaképes, életerős férfiakat küldjön, akikkel bővíteni, építtetni lehet a tábort, de ez nem így történt. Ahogyan Gellért Ádám is fogalmazott: „Höss volt az, aki megpróbálta tompítani és fékezni ezt az egész eljárást, mert tudta, hogy ő fizikailag nem lesz képes arra, hogy ezeket az embereket megsemmisítse.”

Tehát igen, Höss nem beszél visszaemlékezésében a táboréletről vagy akár a magyarokról, de beszél arról, hogy hogyan kellett neki a legnagyobb koncentrációs tábort felépítenie és irányítania, és nem utolsó sorban gazdaságossá tennie, továbbmenve pedig arról, hogy hogyan talált megoldást az úgynevezett Ungarn-Aktionra.

A könyvben nem csupán egy tömeggyilkos képét kaphatja meg az olvasó, hanem egy fegyelmezett katonáét és egy bürokratikus üzletemberét is. 

Írta: Brok Bernadett
Fotók: Vass Antónia

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts