Megközelítőleg öt éve művelődéstörténetből volt egy Női szereplehetőségek a 19. század elején című órám. Rögtön eszembe jutott Izsó Zita és Bach Máté Pesti nő című interjúkötetének bemutató beszélgetésén.
Tehát mit is mondhatunk, milyen a pesti nő? Először is, nem mindegy, hogy az ember budai vagy pesti – még ha magában a kötetben egyaránt megszólalnak pesti és budai nők is. Továbbá, ami már ténylegesen választóvonal magában a megjelent könyvben is, nem mindegy, hogy híresség vagy hétköznapi hős.
A kötet nem teljes, a szerzők tervezik folytatását, hiszen még rengeteg történet, sors, szereplehetőség van a budapesti nőkben és máris vannak ötletek új interjúalanyokra.
Az interjúalanyok kiválasztása tudatos volt, és az egyik célja a legkülönbözőbb foglalkozások bemutatása. Ebben néha természetesen a véletlen is szerepet játszott, például amikor Bach Mátét éppen egy női taxis vitte el a Sziget Fesztiválra. Végül sikerült 27 nővel interjút készíteni, köztük a teljesség igénye nélkül olyan személyekkel, mint Gyurkó Szilvia, Al Ghaoui Hesna, Fahidi Éva, Péterfy Bori, Szabóné Bán Ágnes, Sztojka Szabina vagy akár Farkas Gyuláné Gizi néni.
És hogy mik is ezek a szereplehetőségek a 21. század elején a Pesti nő tanúsága szerint? A pesti nő lehet műfordító, kulturális menedzser, író, holokauszt túlélő, énekes, színész, gyerekjogász, ápoló, szerkesztő, riporter, újságíró, pszichológus, költõ, drámaíró, misszionárius, takarító, tanár, festőművész, díszítőfestő, taxisofőr, biztosítási ügynök, étteremvezető, világutazó, szociális asszisztens, állatgondozó, virágkötő, történész, szempilla stylist, blogger, tortadesigner, igazgató, kocsmáros, irodavezető, önkéntes, sebész, rúdtáncos, műkereskedő, turkálós, zöldséges, olimpiai bajnok, családterapeuta, kozmetikus, gimnazista, ápoló, csipkeverő, HR-es, villamosvezető, lovasoktató, tervező, fesztiválszervező, grafikus, fodrász, táncos és még ezernyi más hivatással, foglalkozással rendelkezhet.
És persze lehet ember is a maga egyszerűségében. Vanessa Loureiro, aki egy igazi brazíliai pesti nő, arra a kérdésre, hogy milyennek látja Magyarországot és az itt élőket a következő választ adta:
,,Szerintem ti nagyon befogadóak vagytok. És kedvesek is, bár ha azt mondom, szerintem a magyar emberek kedvesek, általában csodálkoztok, és nem hiszitek el. Pedig én az első pillanattól kezdve folyamatosan ezt tapasztalom. [...] Ugyanezt tapasztaltam egyébként a nyelvtanulás közben is. Soha senki nem javított ki, nehogy megbántson, mert nektek fontos a másik tisztelete, és ez szerintem nagyon szép.” (112.)
Írta: Brok Bernadett
Fotó: Kocsis Zoltán / prae.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése