A kultúrákat összekötő híd

A Budapesti Operettszínház nem csupán a magyar közönséget kápráztatja el estéről estére, hanem kiterjedt partnerkapcsolatai révén számos országban megfordult már. A Szentpétervári Zenés Komédia Színházzal való együttműködés immár 10 évre nyúlik vissza, ebből az alkalomból április 21-én az orosz társulat Budapestre látogatott, hogy a magyar színészekkel kiegészülve egy felejthetetlen gálával ünnepeljék meg a kerek évfordulót.


Egy szentpétervári gála viszonzása volt ez az este. Akkor Fischl Mónika, Frankó Tünde, Szendy Szilvi, Dolhai Attila és Kerényi Miklós Máté adtak ízelítőt a helyi társulattal kiegészülve azokból a darabokból, melyek mindkét játszóhelyen nagy sikernek örvendenek. Most Fischl Mónika, Frankó Tünde és Kerényi Miklós Máté mellett olyan nagynevű művészek léptek színpadra, mint Bordás Barbara, Boncsér Gergely, Dolhai Attila, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Janza Kata és Peller Károly. Természetesen nem hiányozhattak az orosz zenés színház kiválóságai, Okszana Krupnova, Karina Csepurnova, Olga Lozovaja, Vera Szvesnyikova, Natalja Dijevszkaja, Marija Jelizarova, Ivan Koritov, Alekszandr Lenogov, Fjodor Oszipov, Szvetlana Lugova, Kirill Gorgyejev, Katarzyna Mackiewicz, és Ivan Ozsogin sem. Az ottani előadást – mint a budapestit is – Kerényi Miklós Gábor KERO állította színpadra.

„Előtte a színház nemzetközi kapcsolatait kezeltem, és ez az egyik legkedvesebb gyermekem ebből az elmúlt 15 évből” – mondta köszöntőbeszédében Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója. A szentpétervári színház direktora továbbfűzte a szót a közönségnek is bókolva azzal a gesztusával, hogy a partnerkapcsolat fő okaként őket nevezte meg: „Ennek a színháznak a nézői a legjobbak a világon”.

Kerényi Miklós Gábor köszöntője után nem szaporították tovább a szót, az est két házigazdája, Peller Anna és Kerényi Miklós Máté, felkonferálták az első blokk művészeit. A gálát a Shimmy nyitotta, ami kellemes hangulatot teremtett az impozáns színházban. A dalt jegyző Kálmán Imre fontos szerepet játszik az operettirodalomban, ezért aztán nem véletlen, hogy az első rész a Kálmán, a közös nagy barát címet kapta, utalva arra, hogy koroktól és rendszerektől függetlenül a komponista művei mindig nagy népszerűségnek örvendtek. Felcsendültek a Bajadér, az Ördöglovas és a Marica grófnő dallamai Makláry László vezényletével, ám nem a megszokott módon, hiszen a közös számokban vegyes párosok énekeltek, ráadásul Peller Károlynak a Shopping tercettre új koreográfiát is kellett tanulnia, hiszen Szentpéterváron más koreográfus dolgozott. A kétnyelvűség humoros pillanatokat okozott, az orosz kérdésre magyarul felelő színészek közös része furcsa kavalkádot eredményezett. Ám nem csak a különböző hangzás vált a vicc forrásává, hanem a nevek is. A két konferanszié, akik maguk is komikus színészek, nem hagytak ki egyetlen pillanatot sem, hogy a számunkra nyelvtörőnek is beillő orosz kollégáik nevét „átpasszolják” egymásnak, ám megjegyezték azt is, hogy bizony a külföldi kollégák is megküzdöttek a feladattal, Dolhai Attila neve a szentpéterváriak szájából már-már kínai hangzású volt. 


A gálát egy nem kevésbé jelentős szerző, Lehár Ferenc műveivel folytatták, a Lehár, a dallam virtuóz blokkot egy itthon már nem játszott darab, A mosoly országa nyitotta, majd felcsendültek A víg özvegy ismert dallamai, köztük a Grisette kán-kán, Alekszej Nyefedov vezényletével.

Nem csupán operetteket játszottak ezen az estén, hanem musicaleket is, így a közönség részleteket hallhatott a Mozart, A Notre-Dame-i toronyőr, a Jekyll és Hyde, a Jézus Krisztus Szupersztár, a Miss Saigon és az Elfújta a szél című darabokból. Míg A Notre-Dame-i toronyőr azért érdekes, mert egy nyáron bemutatásra kerülő magyar bemutatóról van szó, addig a Jekyll és Hyde különlegessége abban áll, hogy KERO orosz rendezéséről van szó.

A szünet után folytatódott a kulturális utazás, a második részt, az Operett és egzotikumot Dolhai Attila nyitotta a Bajadér áriájával, majd A mosoly országából csendültek fel részletek. Ezt Strauss, Offenbach és Robert Stolz ismerős dallamai követték, a blokkot pedig – talán nem túlzás ezt állítani – az egyik legszebb operettária zárta, a Vilja dal.


Természetesen nem hiányozhatott a gáláról a híres Pezsgő ária sem, amit az utolsó részben a legnépszerűbb operett melódiák követtek, „bizonyítva, hogy a zene és a művészet valóban nem ismer határokat”: ám, ahogy ez ezen az estén megszokott volt, Marica belépőjét sem a megszokott módon hallhatták a nézők, együtt énekelt a két orosz és a két magyar primadonna. A gála méltó zárásaként A víg özvegy ismert dalai csendültek fel, illetve fináléként a Ringó vállú csengeri violám.

A közönség a színvonalas előadást vastapssal köszönte meg remélve, hogy a Szentpétervári Zenés Komédia Színház és a Budapesti Operettszínház szakmai kapcsolata még nagyon sok jubileumi estet él meg.

Írta: Vass Antónia
Fotók: Budapesti Operettszínház

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts