Új játszóhely nyitotta meg kapuit április utolsó hétvégéjén, a Budapest kulturális életének sokszínűségéről gondoskodó VII. kerület közepén, a Kazinczy utcában. Ajánlatos megjegyezni mielőbb a Tesla Teátrum nevet, ugyanis Háy Gyula Appassionatajának premierje után folyamatosan számíthatunk közreműködésükre a fővárosi színházi életben.
Vas-Zoltán Iván legújabb rendezése erőteljes kezdésnek bizonyult. A kéziratot megjelenésekor Nyugat-Németországban számos színpad visszautasította, annak rendszerkritikus, igazságot kendőzetlenül kimondó tartalma miatt.
A történet 1957-ben játszódik Budapesten, ahol Botta Viktor (Boronyák Gergely) költőt az 1956-os forradalomban való részvállalása miatt bebörtönzik. Felesége, a sikeres zongoraművésznő, Vári Brigitta (Fantoly Nikolett) pedig visszatér Nyugatról, hogy férjét kiszabadítsa. A szabadulás árát ugyan a hatalom szabja meg, azt azonban már a házaspárnak kell eldöntenie, hogy számukra elfogadható-e ez az ajánlat.
Az előadás elején egy egyenruhás tiszt szólítja fel a nézőket, hogy kapcsolják ki telefonjukat. A meglepő fordulat segít belehelyezkedni a színdarab közegébe.
A történet három helyszínen zajlik párhuzamosan: a Gellért szállóban, ahova Brigitta érkezik, a börtönben, ahol Viktort fogva tartják, illetve egy idősek otthonában, ahol Mami (Tímár Éva) segítséget kér régi barátjától, Marcelltől (Márton András), hogy fiát kiszabadíthassa. A váltások látványosak, a reflektorok kialszanak, majd szereplőink hátat fordítanak nekünk, amikor befejezték mondanivalójukat.
A három helyszínen két-két szereplő folytat párbeszédet egymással, közöttük erőteljes ellentét figyelhető meg. A párok egyik tagja szenvedélyes, erőteljes hanghordozással, gesztikulálással, a másik pedig visszafogott, beletörődő. Ezek az erőviszonyok a későbbiek során változnak, mint ahogyan a különböző helyszínek is összemosódnak, ez legteljesebben a házaspár találkozásánál mutatkozik meg. Az ekkor zajló párbeszéd, a darab csúcspontja, mely a központi gondolatot boncolgatja: mi igazság és szabadság viszonya, lehetünk-e úgy szabadok, ha nem mondhatjuk ki az igazságot. Valamint, hogy ebben a keresésben mi a művészek feladata, mi az ő felelősségük, és az egyén boldogságát és vágyait lehet-e magasztosabb eszmék elé helyezni.
Fantoly Nikolett Brigitta szerepében meggyőzően alakítja a nagyvilági, nyugatról visszatért sztárzongoristát. Üde színfolt a Márton András által megformált Marcell, és Farkas Petra Matildja. Király Attila Őrnagya pedig nem csak a hatalom elvakult kiszolgálója, hanem megmutatja emberi oldalát is.
Szereplőink nem egyértelműen jók vagy rosszak. Próbálnak boldogulni ebben a mai napig oly sokat vitatott, nehezen értelmezett és sokszor félreértelmezett időszakban, mindenki úgy, ahogy éppen tud, megfelelve a saját belső erkölcsi normáinak. Mert ez az, ami igazán fontos – mondja a darab –, hogy a történelem viharos időszakaiban is úgy cselekedjünk, hogy később is saját magunk szemébe tudjunk nézni, és minden cselekedetünkért tudjuk vállalni a felelősséget.
Írta: Köles Hajnalka
Fotók: Simon Betty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése