SÚGÓ+ – „Máté Pétertől Lev Tolsztojig terjedő fesztáv”

– összegezte Kőrizs Imre Turi Tímea Anna visszafordul című új könyvét, annak intertextusaira és ezáltal posztmodernségére (pozitív) is utalva. A kötet sokadik bemutatójára került sor május 2-án az Írók Boltjában, ahol megjelent a szerző családja mellett több közeli ismerős is. Turi Tímea körülbelül 20 perccel kezdés előtt érkezett, anyukája hatalmas büszkeségére. „Láttad a kirakatot? Veled van tele!” – pont előttük sikerült helyet foglalnom, így akaratlanul is fültanúja lehettem néhány mondatfoszlánynak. Mint például, amikor Kőrizs Imre arról beszélt, mennyi új szót köszönhet a magyar nyelv a költőnek, akinek anyukája erre fojtott hangon helyeselt, „már gyerekkorában is.”

Turi Tímea koncept-köteteket ír, legalábbis azokra törekszik, és többé-kevésbé tartja is magát ehhez. Jelen kötetben túlnyomórészt szerepversek vannak. Erre utal a cím, de a bemutató ajánlója is: „Anna Karenina visszafordul a peronról, Emma Bovary a tenyészvásáron a férfiakat méregeti, Solvejg megunja a várakozást, és elköltözik.”

Kőrizs Imre a kötet minden apró részletére kitér kérdéseiben, mindezt versekkel támasztja alá, pontosabban a szerzőnek mond oldalszámokat, ezzel jelezve, hogy mely verseket olvassa fel, a rímelés, a prózaiság bemutatásának érdekében.

A rímelést az Engem tönkretettek a feministák című versen keresztül mutatja be Kőrizs, amely egyféle iránytűként is működhet a kötetben, hiszen szövegében másik két ciklus címét is tartalmazza. (Ti azt hiszitek mindent meg lehet beszélni; Ne énekeljetek a jóhangzás miatt!) És ez az a vers, amely kapcsán kifejti Turi Tímea, hogy számára az, hogy nő, hatalmas előnyt adott, hiszen ennek köszönhetően olyan dolgokat kellett átgondolnia, amit férfiként nem feltétlen tett volna meg, például, hogy az ő tapasztalata milyen kapcsolatban van az általános emberivel.

A kötetnek van egy ars poeticaszerű verse is, A költészet története címmel, amely, amint ez el is hangzik, nem harmonizál a könyv tartalmával, nem nevezhető realista versnek, hiszen hiába veri ki a költőt a rímtől a víz, vagy érzi a kötött formát erőszaktételnek a gondolaton: „Végül a jóhangzás / következik, a rímkényszer, és egy / szikár szakító levél a hasonlatoknak.” (67.), mégis találunk az Engem tönkretettek a feministákhoz hasonló rímelő, kötött formában megírt verseket is.

A három felnőtteknek szóló verseskötetben (Jönnek az összes férfiak, A dolgok, amikről nem beszélünk és Anna visszafordul) határozottan kirajzolódik egy fejlődési ív, mely nem csupán a szerző magabiztosságában, de címeinek egyre növekvő hosszában is mérhető. És hogy lesz-e ennek folytatása?

Új versek már születnek. Koncepció még nincs.

Írta: Brok Bernadett

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése