Aragóniai Katalin, Boleyn Anna, Seymour Johanna, Clevei Anna, Howard Katalin és végül Parr Katalin. Aragóniai Katalin megúszta egy zárdával, Boleyn Annát lefejeztette, Seymour Johanna, akit a legjobban szeretett, meghalt gyermekágyi lázban. Clevei Annától szerencsésen elvált, majd jött Howard Katalin, akit ismét lefejeztetett. Nem, nem ő fejezte le, hiszen, mint tudjuk, a politika aranyszabálya, hogy a kivégzés elrendelője hozzá sem ér a bárdhoz. Ám VIII. Henrik még nem végzett, és úgy érzi, készen áll a hatodik feleségére… Csakhogy ez nem VIII. Henrik, hanem Parr Katalin regénye, amelyet Philippa Gregory írt meg nagyszerűen.
A kérdés már csak az, hogy Parr Katalin is készen áll-e erre a házasságra? Az eddig már kétszer házasodott asszony azonban a háta közepére sem kívánja ezt a frigyet, de sajnos nincs választása, hiszen egyelőre köszöni szépen, de a nyakán kívánja tartani a fejét. Ezért is kénytelen megszakítani minden kapcsolatot egyetlen igaz szerelmével, Thomas Seymourral.
Az elején érezhető, hogy a cím – A makrancos királyné – kissé sántít, hiszen Katalin úgy veti alá magát a király parancsainak, mintha mélységesen egyetértene annak minden gondolatával. Pedig a helyzet közel sem így áll, mégis azt hihetjük Philippa soraiból, hogy Katalin buta, és irányításra van szüksége. Az irányító szerepét pedig maga VIII. Henrik tölti be, valamint Katalin húga, Nan, aki végig idegesített. Sugárzik belőle a felsőbbrendűség, hogy Ő áll nővére felett, és majd Ő megmondja, hogy mit, hogyan csináljon a másik, mert Ő aztán nagyon tudja.
Tény, hogy a történelmet és a valóságot nem lehet kikerülni, főleg nem akkor, ha a regényt Philippa Gregory írja, így sorról-sorra, oldalról-oldalra haladva várjuk, hogy a király mikor akar már meghalni. Így úgy lavírozunk az események hálójában, hogy pontosan tudjuk, mi a történet vége. Azt azonban talán mégsem sejtjük, hogy hogyan, és ez az, amit a regény nyújt nekünk. Megismerjük egy asszony szenvedését a házasságától egészen a férje haláláig. Hiszen hiába volt Aragóniai Katalin a legelső feleség, Boleyn Anna a legelső asszony, aki egyházat alapított, Seymour Johanna, akit a legjobban szeretett a király, Clevei Anna, akitől a legkorábban szabadult meg, Howard Katalin, aki a legkönnyebben bukott el, Parr Katalin lesz a legutolsó.
Azonban ez a kiváltságos cím mindennel jár, csak nyugalommal nem. Katalinnak ugyanis azzal kell szembesülnie, hogy semmi sem az övé igazán, királynék levetett ruháit és halálos ágyait kapja meg mint tulajdont. De kénytelen elviselni azt a bűzt is, amit ura, VIII. Henrik hordoz maga után, hiszen a lába közel sincs a legjobb állapotban, folyton gennyedzik, mondhatni, rohad. És Katalin tűr, mert tűrnie kell, felejt, mert felejtenie kell (leginkább Thomas Seymourt), és él, mert élnie kell. Ugyanis, ha Henrik akár csak sejteni vél valamit, akkor hiába minden addigi tett, a bárd lesújt, a hóhér nem kegyelmez.
Katalin mindezek ellenére igyekszik férje kedvére tenni, anyjuk helyett anyja lesz a gyermekeinek, és ha nem is lesz szerelmes szerető, de hűséges feleséggé válik a VIII. Henrikkel eltöltött közös éveik során. Csak közben folyton azon kell aggódnia, hogy történt-e valami Thomasszal a hadjáratok során. Mindezt úgy, hogy senki se sejthessen semmit.
Külön izgalmas az új egyház megszilárdítására tett kísérlet, és Katalin munkája, ahogyan imádságos könyveket fordít, vagy éppen megpróbálja rávenni férjét egy-egy általa szükségesnek érzett lépésre.
Összességében a regény erős és egységes, jól mutatja be Katalin életét. Olvasás közben csupán egy dologra illik és kell is vigyázni: arra, hogy ne veszítsd el a fejed!
„Figyelem, és arra gondolok, hogy örökké fog élni.”
Philippa Gregory: A makrancos királyné
Libri Kiadó, 2016, 540 oldal
Írta: Rojkó Enikő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése