Az amúgy sem kevés eseményt magáénak tudó Margó Irodalmi Fesztivál „Elsőnek lenni szar” címmel új sorozatot indított. A program célja egy önálló est biztosítása a slam aktuális bajnokának, ahol bemutathatja magát, valamint útját a bajnoki címig; így értelemszerűen az idei nyári Margón a meghívott Basch Péter volt. Az elsőség mellett az a megtiszteltetés is érte, hogy a tőle idézett eseménycím egyben sorozatcímmé is fejlődött.
A slam-est, nevéből adódóan, este 22:00 órakor kezdődött a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében és közel másfél órán át szórakoztatta közönségét. A helyszín és esemény közötti kapcsolat többekben vetett fel kérdéseket, és el is hangzott néhányszor a hogyan kérdése, valamint annak a konstatálása is, miszerint máskor azért lazább helyeken szokott ez történni. Ez egy egyszerű ok-okozati viszonnyal magyarázható, amely alapján az est a Margó keretein belül van, ami meg a PIM-ben, ezáltal logikus a kapcsolat. Viszont a résztvevők számára ez még így is csupán egy felelet maradt és nem válasz. Valahogy végig benne volt a levegőben a slam-esteken és a minden más esteken szocializálódott közegek közötti egymásra nézés. Meg persze, ott volt a harmadik közeg, amelyik mindkettő előbbiben ugyanúgy otthon van, sőt lehetséges, hogy nem is választja szét.
Rögtön a terem megnyitását követően a Díszterem ülőhelyei gyorsan beteltek. Nemsoká a falak mentén sem maradt már a hely az álldogálóknak, ezért az addig talán picit feszengő résztvevők elkezdtek a padlóra szivárogni – mégis kényelmesebb a padlón ülni, mint a falnál állni. Bár ez önmagában nem volt meglepő, a közhangulaton mégis javított, a meleg levegőt is sikerült picit könnyebbé tennie. Nem sokkal később kezdődött a következő meglepő tett. Egy fiú a nézők soraiból Basch Péter egyes kijelentéseire heves csettintgetésbe kezdett. Hogy ez mi? És miért történik? Lehet jelezni szeretne valamit. De alig néhány perccel később mások is csatlakoztak hozzá, sőt, még néhány perccel később már nem is ugyanabban az időben történtek a csettintések, azazhogy mindenki akkor csettintett, amikor az éppen neki jó volt. És mindez fokozásaként néha még tapsoltak is. Éppen akkor, amikor kell. Amikor új ember lépett fel, vagy éppen le a színpadra/ról.
Mert hát bár ez egy önálló est, Basch Péter mégsem egyedül lépett fel. A produkcióban több személy mellett helyett kapott Csider István Zoltán is, aki azt adta, amit mindenki várt tőle, bár nem mindig volt teljesen tisztán érzékelhető, hogy mikor improvizál, és mikor ragaszkodik egy előre eltervezett koreográfiához.
Basch bemutatkozása mégis jól sikerült. Saját maga vezette végig saját slammer pályáján a résztvevőket, ami talán annyiban kár, hogy például élete első slamjét nem adta elő, de helyette és cserébe felidézett több sikeres darabot, valamint azt is elmondta, hogy kik azok, akiktől lopni szokott szófordulatokat, vagy akár technikákat.
Annak ellenére, hogy az egyik közeg a helyszínt nézte értetlenül, a másik az első közeget, és végül mindenki magát Bascht, egy jól sikerült este volt, melynek sikerült bemutatnia egy ívet, és bizonyítania, hogy egy felgyulladó konyha is lehet pozitív hatással egy leendő slammer pályájának elindításakor.
Írta: Brok Bernadett
Fotó: Pereszlényi Erika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése