„Az emberek szinte naponta találkoznak operával”

Opera a Sziget Fesztiválon? Igen. Nézik, hallgatják, az Operaház művészei pedig lelkesen éneklik és játsszák végig az egy órájukat a Papageno Sátorban, szórakoztatva a közönséget – és közben magukat is. Az augusztus 13-i előadás azonban nemcsak „egy a többi nap közül”; Rőser Orsolya Hajnalka művésznő és Dénes István karmester is a születésnapját ünnepelte, a műsor után köszöntötték őket. Az OperaSziget 3. napján Aczél András rendezővel beszélgettem.


Mi alapján választod ki a számokat, amik a műsorban szerepelnek? Tekintve, hogy a közönség nem biztos, hogy hallott már operát, nem a tipikus operába járók vannak kint.

Ennek pont az a célja, hogy akik még nem hallottak operát, azok is belekóstoljanak egy picit. Egyébként nem igaz, hogy nem hallottak, csak nem tudnak róla. A filmzenéket szoktam felhozni példának, hiszen megnéznek egy filmet, és sokszor fogalmuk nincs róla, hogy abban egy operarészlet szól. Az emberek szinte naponta találkoznak vele, például egy pizza- (La Donna É Mobile), vagy toalettpapír reklámban (Traviata: Noi siamo Zingarelle). Itt van a hétköznapokban, hallják, talán tetszik is nekik, nálunk pedig egy csokorban megkapják ezeket. A válasz tehát: a vízcsap; ami abból folyik, azt szeretném itt prezentálni. Azonban van egy másik része a dolognak, hiszen minden évben megpróbáljuk előkészíteni az Operaház következő évadát. Ez azt jelenti, hogy amióta Ókovács Szilveszter az igazgató, mindegyik évadnak van egy koncepciója, egy mottója. A Shakespeare Évadban, és a tavalyi Magyar Évadban is erre koncentráltunk, így állítottuk össze a műsort.

Idén mégsem ez valósult meg, hiszen az Opera a Ring gyűrűi Évadot hirdette meg; itt pedig mást játszottatok.

Az ideinél az volt a koncepció, hogy minél több nemzetet megszólítsunk. Alapvetően a Ring lett volna természetesen az irányadó, de mivel a 25 éves Sziget, a 15 éves kulturális zóna, és az 5 éves operaházi jelenlét hármas jubileumába csúsztunk bele, ezért Zsoldos Dáviddal – aki a Papageno Színpad felelőse – úgy döntöttünk, hogy nemzetközi legyen a műsor. Ugyanúgy, a lehető legnépszerűbb dalokat és áriákat szedtük össze és az volt a cél, hogy minél több nemzetet felvonultassunk, például zeneszerző alapján. Az olasz, francia és német nem volt nehéz, hiszen az operák jelentős része ebből a három országból került ki, de így belekerülhetett Dvořák Rusalkaja is. Ami mindig nehézsége a Szigetnek, hogy az igazi lírai számok itt nem élnek meg, pedig az operairodalom legnagyobb része ezekből áll. Egyetlen olyan dal van, amit eddig szinte mindig kihoztunk és osztatlan sikere volt: A csitári hegyek alatt. Ezt bárhol, bármikor éneklik a világon, az 5 évestől a 100 évesig minden embert megfog. Ez a Szigeten sem történik másképp.


Nagy hangsúlyt fektettek az interaktivitásra, mégis: mennyire kell irányítani a művészeket és megrendezni ezt az előadást?

Most már viszonylag állandó csapattal dolgozunk. Persze ez nem teljesen igaz, hiszen Kálnay Zsófia és Bátki Fazekas Zoltán például idén először jöttek ki velünk, de Rőser Orsolya az elejétől kezdve itt van, és Keszei Bori, aki sajnos most nem tudott eljönni, is a törzsgárdistáink közé tartozik. Szvétek László négy, Fordor Bea három, Balczó Péter és Zavaros Eszter pedig két éve lép fel az OperaSzigeten. Fontos, hogy a művészeknek meglegyen a képessége a közönséggel való kapcsolatteremtésre. Általában létrehozok nekik egy szituációt: lehet, hogy csak egy jelmezt kapnak, vagy valamilyen kelléket. Utána viszont rájuk van bízva, kisebb instrukciókat adok csupán. Aki még nem eléggé felszabadult, annak az elején még segíteni kell, de ez így természetes, hiszen azt szokták és tanulták meg, hogy köztük és a közönség között van egy hat méteres zenekari árok, és ezen keresztül kell kapcsolatot teremteni – ez sem könnyű egyébként. Itt azonban más a helyzet, és talán kicsit nehezebb is, hiszen lelepleződnek teljesen. Beleülnek a néző ölébe, beleisznak a sörükbe, táncolnak egymással. A helyzet megteremtése után tehát tökéletesen megoldanak mindent, és ez sokkal jobb, mintha centiről-centire beállítanám a jeleneteket. Ez egy jó kis csapat, mindenre vevők, könnyen kommunikálnak a közönséggel, és nincsen bennük félelem és egyre jobban érzik, az új emberek is, hogy mi az a Sziget feeling. A közönség szintén boldog, tetszik nekik, és közben fel se tűnik, hogy a világ legnehezebb műfaját hallgatják.

Készítette: Kovács Alexandra
Fotók: Nagy Attila

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts