Opera a Szigeten

A Sziget Fesztivál 3. napján az OperaSziget rendezvényt látogattam meg, a Papageno Színpadnál. Nem voltam benne biztos, hogy az opera műfaja ennyi érdeklődőt vonz majd oda; mégis csak a Szigeten vagyunk, tele mindenféle együttessel. De kellemesen csalódtam, és rengeteg fiatal, kisgyerek vagy idősebb ember foglalt helyet a közönség soraiban. 


A rendezői (rendező: Aczél András) koncepció az volt, hogy minél több nemzet leghíresebb operáiból mutassanak be részletet. Bizet Carmenje francia nyelvű, Spanyolországban játszódó darab, tehát ez egy duplázás. Ebből nem is egy részletet hallhattunk: Bátki Fazekas Zoltán a híres Torreádor-dalt adta elő Escamilloként, míg a hölgyek, név szerint Zavaros Eszter, Kálnay Zsófia, Fodor Beatrix és Rőser Orsolya Hajnalka a Les tringles des sistres tintaient című számot énekelték, de természetesen a Habanera sem maradt ki a repertoárból.

A műsort az OperaSzigeten először fellépő Kálnay Zsófia vezette, ő kommunikált közvetlenül a nézőkkel. Sőt, egy kisebb kvízjátékot is lebonyolított, ahol a néhány nyertes Operás tetkóval lett gazdagabb. Később pedig, hogy a nézők, hallgatók is szóhoz és énekhez jussanak, odament néhány emberhez és ki-ki elmondta melyik országból jött. Erre Dénes István karnagy úr zongorán eljátszotta az adott nemzet himnuszát, a jelenlévők pedig énekeltek, egy kis szerephez jutva ezzel.


Balczó Péter a Rigolettoból előlépett mantovai herceg szerepét vette fel és a pizza reklámból jól ismert, La donna é mobile dallal aratott sikert – kezében egy pizzás dobozzal. Rőser Orsolya, aki egyébként már ötödször ünnepelte a Szigeten a születésnapját, egy nem operákból ismert számmal állt elő, hiszen Az ötödik elem című filmből (The Diva Dance) énekelt. Szvétek László a Szerelmi bájital című Donizetti-operából énekelt részletet – az eredetileg olasz szöveg helyett magyarul, tehát valamelyest itt is keveredtek a nemzetek. 

A jelmezek és díszletek végig csak jelzésértékűek voltak, hiszen alapvetően mindenki egy fekete, Operás pólót viselt, akármilyen nadrággal. Erre jött rá olykor egy zakó, kabát, a fejre sapka vagy éppen volt, hogy két művésznő le is vette a pólót. 


Zárásképpen két magyar mű is felcsendült, mindkettő Kodály Zoltán műveiből. A Háry János című daljátékból a híres Toborzóra (A jó lovas katonának…) ropták a táncot az énekesek, élükön Bátki Fazekassal aki Háryt alakította és egy tankon trónolt, onnan énekelt. Egy kissé másvilágú, a Székelyfonóban helyet foglaló A csitári hegyek alatt az egész közönséget elvarázsolta és megérintette – még ha a külföldiek nem is értették a szövegét.

Az Operaház szólistáit az aznap szintén születésnapos Dénes István vezényletével az International Young Soloists Orchestra kísérte. A zenekarnak fiatal, frissen végzett művészek a tagjai, európai különböző országaiból összeverődve. Habár alapvetően nem operákat játszanak, mégis profin, színvonalasan dolgoztak és Dénes István pedig szokásához híven saját, szóló tánccal egészítette ki a zenekar dirigálását.


A legutolsó szám, ami a meghajlás közben szólt, a Brian életéből csendült fel: Always look on the bright side of life. Ezalatt már minden művész valóban felszabadult volt, hiszen a műsor – legalábbis aznapra – nagy sikerrel lezajlott.

A nézőkkel folyamatosan kapcsolatban voltak a művészek, felhívták szerepelni őket, táncoltak velük, közöttük járkáltak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egy ilyen keretek között létrejövő produkción pedig tényleg az, hiszen az a lényeg, hogy mindenki, aki szerepel és aki hallgatja, az is jól érezze magát. Külön öröm látni és hallani, hogy az opera műfaja megél a Szigeten és a szigetlakók pedig ezt szeretik; nem hiába ünnepelhették idén az ötödik születésnapot.

Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Nagy Attila

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts