„Fontosnak tartom a minőséget”

Cser Krisztián nemzetközileg ismert operaénekes, az Operaház szólistája. Repertoárja igen széles, a klasszikusoktól a kortársig terjed. Az Erkel Színházban szeptember 25-én debütáló Figaro 2.0 (Mozart) operában ő játssza Figarot. Ezek az előadások az Operakaland részei, tehát mintegy húsz alkalommal tekinthetik meg a középiskolások, így Cser Krisztiánt ezzel a produkcióval és a diákoknak szóló kezdeményezéssel kapcsolatban kérdeztem.


A Figaro 2.0 a Gördülő Opera keretében jött létre először, amiben te is szerepeltél. Azonban az Erkel Színházban most lesz a darab premierje. Mit tudsz mondani a darabról, miben más a 2.0 változat az eredeti Figaro házasságához képest?

Szerepeltem már a Figaro házasságában is, ahol olaszul énekeltünk. Ebben a darabban, ami most fog menni, gyakorlatilag minden más, kezdve rögtön azzal, hogy magyarul adjuk elő. Nyilván Mozart az Mozart, és a hangok nagy része ugyanaz, de kimaradnak a kórusrészek és természetesen teljesen más a rendezés; mai aktuális szituációkba helyezte a rendező a történetet. Hétköznapi emberek fognak megjelenni, ahogy a darab is erről szól egyébként, de nyilván Mozart korában az akkori embereket jelenítették meg. Úgy gondolom, hogy ezzel a változtatással jobban elképzelhető a történet, rögtön magunkra ismerhetünk egy-egy figura viselkedését látva, hiszen ez a darab rólunk szól. A Gördülő Operával előadott változatban egyébként több változtatás volt az eredetihez képest, míg ebben az esetben jobban visszanyúltak az eredetihez a produkció létrehozói. Nem árulok el előre semmit, de lesznek benne érdekes hangszerelések – és egy betét – bizonyos áriáknál és helyzetekben, amiről a közönség észre fogja venni, hogy az nem Mozart.


Ezekkel az átalakításokkal jobban megragadja az ide jövő diákokat maga a mű, vagy akár az opera műfaja?

Úgy gondolom, hogy a legnagyobb segítség a diákoknak, ha van egy tanár, aki felkészíti őket. További nagy segítség, hogy anyanyelvünkön követhetik a darabot. Ráadásul a recitativok mikroporttal ki lesznek hangosítva, hogy még érthetőbb és hallhatóbb legyen a szöveg. Remélem, hogy ez segíteni fog a fiataloknak. Másrészt az, hogy a mai világba van helyezve és rögtön értelmezhető azt eredményezi, hogy nem kell az eseményeken sokat gondolkodni és elvontan értelmezi bármit. Az eredeti darabban gróf, szolgáló, szolgálólány szerepel, akikről manapság már nem sok fogalmunk van, kevesen találkoztak a hétköznapokban ilyen figurákkal. Ezzel szemben most a színpadon láthatunk egy politikust, akinek a „szolgája” egy sofőr, a menyasszonya, Susanna pedig fitneszedző. Őket a mai diákoknak is sokkal egyszerűbb elképzelni, ezáltal közelebb kerül hozzájuk a darab.

Máshogy állsz ilyenkor színpadra, hogy nem a felnőtt, „szokásos”, idejáró közönség van? Mekkora szerepetek van abban, hogy visszatérő vendégekké válnak-e majd a diákok?

Nagyon fontosnak tartom a minőséget. Ne azt érezzék, hogy le van sajnálva a produkció. Ugyanúgy kell hozzáállni, mint bárhol, bármikor; ebben nem szabad kompromisszumot kötni. Érződik, ha valami csak oda van dobva, vagy rendesen meg van csinálva. Én is, és a többiek is igyekszünk, hogy a diákok, és persze a kísérő tanárok teljes élményt kapjanak, hiszen az első élmény és benyomás nagyon fontos. Azért sem szabad félvállról venni, mert ha jól érzik magukat, akkor vissza fognak jönni. Másrészt az, hogy diákközönség van, érződik általában már az első pár megszólalásnál, lehet, hogy a poénokat is máshogy veszik. A darab közben kialakul egyfajta közvetlenebb kontaktus – ezt tapasztaltam már a Bohémélet 2.0-ban is tavaly. Persze, az más volt, hiszen olaszul ment, és úgymond kevesebb közelítés volt a diákok felé, de nagyon jól vették és nagy siker volt, úgy tűnt, hogy élvezték. Ezt egy erős darabnak érzem, sokat várok tőle; mert rólunk szól, és mert magyarul megy. Így talán a poénokat is jobban értik a diákok. Persze Mozartban is lehet bízni, hiszen fantasztikus zenét írt.


Hogy készülsz Figaro szerepére?

Színészileg most nagy előny, hogy szerepeltem már a hagyományos előadásban is, és már ebből is volt néhány előadásom. Tehát a szerep szerintem megvan bennem, de az adott nap vagy szituáció az, ami picit formálja az előadást minden alkalommal. A rendezővel (Hábetler András) is átbeszéltük már többször is, hogy mit szeretne látni a színpadon. További előny, hogy a csapat, akivel szerepelek, eléggé összeszokott már, így a biztonságot adó állandóság mellett, még inkább tudunk az adott napokon nagyokat játszani. Így van ez legfőbb partneremmel, Susannaval is, akit Keszei Bori személyesít meg.

Készítette: Kovács Alexandra
Fotók: Herman Péter, Nagy Attila

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése