Az idei Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron a meghívott írók közül Potozky László volt az első, aki színpadra állhatott. Második regényéről, az Égéstermékről Ott Annával beszélgetett, a fontosabb gondolatmenetekhez kapcsolódóan pedig részleteket olvasott fel a kötetből.
Az Égéstermék többszörösen is párhuzamba hozható a szerző első regényével, az Élessel: mindkét cselekmény egy közép-kelet-európai városban játszódik (az Égéstermék egyik jelenetének helyszíne például Budapest és Bukarest épületeinek, tereinek, tömegközlekedési eszközeinek összeollózásából született meg); kortárs nézőpontból, a sablontípusokat elhagyva ábrázolják a párkapcsolatot, a férfi-nő egymáshoz fűződő kapcsolatát; egyik könyv főhősének sincs neve; és Potozky a második regényében konkrétan megnevez egy karaktert az előző munkájából, egy másikra (az Éles főhősére) pedig egyértelmű utalásokat tesz.
Az Égéstermék egy tüntetések sorozatából kirobbanó, 2010-ben zajló forradalomról szól. Nem dokumentarista írásról van szó, de fontos megemlíteni, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett, híreket olvasott és videókat nézett (főleg a 2014-es romániai helyzetről) azért, hogy pontosabb, az elképzeléseihez a legközelebb álló, „kelet-európaibb” legyen a forradalomábrázolása; és annak a felvetésnek az érzékeltetéséhez is segítséget nyújtott a kutatás, miszerint a történelemben minden igazság elferdített, így minden nyilvánosságra hozott történelmi mozzanat megkérdőjelezendő.
A főhős, akinek a szemszögéből látjuk az eseményeket, ismét egy névtelen férfi (a többi karakter viszont beszélő nevet kapott, Bodor Ádám kreált neveihez hasonlóan): nincs igazán önálló véleménye semmiről, „csak úgy van” a világban, nincsenek egyéni gondolatai és elvei. Nem akar egyedül lenni, állandó unalmat érez, de mindig csak a kínálkozó, az éppen adott emberekhez és lehetőségekhez képes csapódni és alkalmazkodni. Így ismerkedik meg egy tüntetésekre járó, idealista bölcsész lánnyal, akinek a hatására ő is a forradalmi események részesévé válik és minden megmozduláson jelen van, de igazából túl sok szerepe nincs, nem alakít a történések folyamán. Inkább a múltbeli visszaugrások, a főhős múltja által (amelynek az ötletét Darvasi Ferenc javasolta a szerzőnek) ismerjük meg az ő, a családja, az egymáshoz való viszonyuk történetét és jelentőségét.
Az utólag három hónapig csiszolgatott Égéstermék néha abszurd, hosszas leírásokkal játszik: ez elengedhetetlen a megfelelő hangulat és hatás eléréséhez. A szöveg nyelvezete szigorúan funkcionális szerepű, nem él feleslegekkel. Potozky László szándékosan hiányérzetet akar kelteni és kelt is a szövegével, de éppen ezzel a gesztussal képes rávilágítani a befogadót az átadni kívánt lényegre. Végső soron ezzel létrehoz egy furcsa, kifordított megvilágosodás-érzést is.
Írta: Rigó Loretta
Fotók: Margó Facebook oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése