SÚGÓ+ – A szépség és fájdalom királynője

A 19. század viharos évtizedeiben az Osztrák-Magyar Monarchia szilárd és megdönthetetlen, köszönhetően Ferenc József szilaj helytállásának és emberközpontú politikájának. És még valakinek. Sissi. Erzsébet császárné neve fényesebben csillogott bármely addigi császárnéénál. A Magyarországon különös népszerűségnek örvendő királyné és császárné élete tele volt izgalommal, szerelemmel, fájdalommal és gyönyörűséggel. Erzsébet császárné életéről Allison Pataki írt két részes regényében, amelynek második és egyben lezáró darabja idén tavasszal került a magyar boltok polcaira.

Az első részben megismerhettük Erzsébet és Ferenc József szerelmének bimbózását és kiteljesülését a házasságban. Az áhított élet azonban mégsem volt olyan álomszerű Sissi számára. A bajor földön, szabadságban nevelkedett 15 éves lánynak az udvar fojtogató etikettje, és anyósa, Zsófia Friderika, elképesztő elvárásai, már az első naptól beszennyezték házas életének mindennapjait. Később, férje hűtlensége és első gyermekének elvesztése miatt érzett fájdalma miatt, Sissi majdnem összeomlott. Életben maradását egy új célnak köszönhette, nevezetesen annak, hogy a magyar kiegyezés egyik legfőbb támogatójává vált az udvarban. Erzsébet császárné megszerette Magyarországot, annak népével és kultúrájával együtt. Andrássy Gyula grófhoz fűződő egyre jobban elmélyülő szerelme pedig csak tovább növelte odaadását az ország iránt. Segítségével a kiegyezés nemsokára létrejöhetett. Ezt követően Sissi hamarosan felfedezte, hogy állapotos, és kérte férjét, hadd nevelje fel Magyarországon kislányát, amire Ferenc József engedélyt adott. Ezen a ponton ér véget az első kötet, amely Sissi fiatalkori vívódásait hivatott bemutatni, és adja át a helyet egy olyan műnek, amely a sorozatot és a császárné életútját is méltón zárja le.

A második kötet A birodalom úrnője elegáns, felséges. A játékosság és könnyedség, amely híven jellemezte az első kötet hangulatvilágát, a második regényben sokkal kisebb mértékben és átalakítva jelenik meg. Az idillikus, boldog jelenetek leírásából az a naiv pozitivitás, amely a fiatal Sissi világlátását jellemezte, szinte teljesen kiveszett, és felváltotta egy, már érett nőt jellemző méltóságteljes relativitás, amely azok sajátja, akik az életben már sokat tűrtek, sokat túléltek. 

Az Erzsébet császárnét ért csapások azért bizonyulhattak annyira kegyetlennek és erősnek, mert életének minden területére beitták magukat. Mint ahogy a modern nőnek is az egyik legnagyobb dilemmái közé tartozik, hogy megtalálja az egyensúlyt saját maga, családban betöltött szerepe, és szakmai élete között, úgy Sissinek is küzdenie kellett, hogy megfeleljen ezen elvárás-háromszög mindegyik csúcsának. Hogy sikerült-e ez neki, azt a történészek hivatottak eldönteni, ám az vitathatatlan, hogy mindhárom téren érték tragédiák. Egyik legnagyobb „bukásaként” könyvelhető el – legalábbis Ő a feltételezések szerint így élte meg –, hogy nem tudta betölteni azt a hivatalos szerepet, amely jog szerint az övé volt, nem tudott megfelelni az udvar etikettjének még házassága után tizenöt-húsz évvel sem. Anyai szerepének helyességét is megkérdőjelezte, hiszen már az első kötetben leírtak alapján tudhatjuk, az udvar szabályai értelmében elvették tőle gyermekeit, hogy azokat dajkák és oktatók neveljék fel. A legsikeresebben betöltött szerepnek talán az önmagának megfelelés mondható, hiszen minden helyzetben próbálta megőrizni méltóságát, függetlenségét. Természetesen, ez nem mindig úgy sikerült, ahogy azt saját magától elvárta. Folyamatos utazásai miatt népe elfordult tőle. Az olykor nagyra becsült fiatal császárnét húsz év elteltével egocentrikusnak és felelőtlennek tartották. Hiúnak szépségére, és érdektelennek gyermekei iránt. Valóban, Sissinek voltak komoly túlkapásai; hatalmas mennyiségű pénzeket felemésztő építkezések, bálok, utazások. Ennek ellenére, ezek mind megviselték őt.

A kötet leírásai bravúrosan visszhangozzák Sissi lelki érzelemviharainak hullámait. A leírások tempója igazodik az érzelmek intenzitásához, nem beszélve arról, hogy szemléletes képekben mutatja be az egyes lélekszakaszokat. Ahogy azt már megfigyelhettük Emily Bronte művének leírásában, amikor Jane Eyre elhagyja Rochestert, Allison Pataki írónő is többször alkalmazza azt a technikát, hogy kontrasztba állítja egymással főszereplő lelkében dúló keserű viharokat a csodálatos, nyári időjárással, szép tájakkal, ezzel még erőteljesebben kifejezve az érzelmek mértékét.

A birodalom úrnője olyan alkotás, amelyet nyugodt szívvel ajánlanék bármely olvasónak, akik fogékony az érzelmek leírására. Allison Pataki létrehozott egy olyan, történelmi környezetet, amely a regényen belül – nem vizsgálva azok igazságtartalmát – hitelesen jeleníti meg az eseményeket. Egy olyan romantikus életrajzi regényt, amely gyönyörködteti az érzékeket. A saját példámból tudom, ha egyszer elkezdjük, nem tudjuk letenni. De nem is akarjuk.

Allison Pataki: A birodalom úrnője
Helikon Kiadó, 2017, 448 oldal

Írta: Banka Csilla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése