Zaklatás a reflektorfényben, reflektorfényben a zaklatás

A napokban több zaklatási ügy is napvilágra került nemcsak hazánkban, de rengeteg más országban is. Ezek közül Magyarországon a legnagyobb port Sárosdi Lilla színésznő nyilatkozata kavarta, amelyben azt állítja, Marton László, a Vígszínház főrendezője és a Színház és Filmművészeti Egyetem tanára szexuálisan zaklatta őt. Összefoglaltuk, mi történt az elmúlt napokban.

Sárosdi Lilla azt írta Facebook bejegyzésében, a hollywoodi Weinstein-botrány adott neki erőt, hogy húsz év után elmondja történetét. Október elején a New Yorker és a New York Times tényfeltáró riportjai nyomán rengeteg, több mint harminc színésznő számolt be arról, hogy Harvey Weinstein, akit többek között a Szerelmes Shakespeare és a Ponyvaregény nyomán ismerhetett meg a világ, szexuálisan zaklatta őket. Traumáiról számolt be többek között Gwyneth Paltrow és Angelina Jolie is.

A nemzetközi social mediába ezután lavinaszerűen özönlöttek a Weinstein-botrányhoz hasonló ügyek; október 15-én pedig Alyssa Milano színésznő Twitter bejegyzésben kért mindenkit, hogy használja a Me Too (azaz én is) hashteget, ossza meg történetét a világgal. A #metoo napok alatt hatalmas kampánnyá nőtte ki magát. A színésznőnek az a célja, hogy egy társadalmi kommunikáció induljon el az ügyben. A Weinstein-botrány hatására Magyarországon a Beszélj róla! projekt keretein belül több száz zaklatási ügy került nyilvánosságra, október 22-ig pontosan 310 történetet töltöttek fel az oldalra.

Sárosdi Lilla, az ATV Alinda című műsorában szintén azt a célt nevezte meg, hogy az ő esete nyomán induljon el egy társadalmi párbeszéd, és a színházakban, egyetemeken jöjjenek létre olyan intézmények, projektek, akikhez, és amikhez lehet fordulni ilyen ügyben. Kifejtette továbbá, hogy azt szeretné, hogy senki ne érezze úgy, hogy szakmai sikerei miatt megengedhet magának ilyen abúzust.

A zaklatási ügy kapcsán több színház is adott ki hivatalos közleményt, amelyben elítéli a zaklatás és az emberi méltóság aláásásának minden formáját. Sajtómegkeresésekre reagálva először a Katona József Színház (október 17.) , majd a Pesti Magyar Színház (október 18.) és a Radnóti Miklós Színház (október 19.) is megfogalmazta az esettel kapcsolatos hivatalos álláspontját. (A közlemények ITT, ITT és ITT érhetők el)

A Vígszínház rövid, szűkszavú közleményben határolódott az erőszak minden formájától. Közleményüket teljes terjedelmében közöljük:

„A Vígszínház a szabadság, a méltóság, valamint a becsület elleni minden támadást a leghatározottabban elítél. Ezen értékek védelme mindig is a legalapvetőbb feladataink közé tartozott és tartozik.”

A Színház és Filmművészeti Egyetem, bár az első közleményben még nem tudva, hogy az egyik oktatójukról van szó, október 17-én hivatalos közleményben reagált az eseményekre, hasonlóképpen elítélve az emberi méltóság bárminemű megsértését, majd a 19-i, csütörtöki eseményekre reflektálva újabb állásfoglalást tett közzé, melyből részleteket idézünk (a teljes közlemény ITT olvasható)

„a jogszerűség abban is megnyilvánul, hogy:
nem lépjük, nem léphetjük át a jogkörünket, nem nyomozunk, nem ítélkezünk (az SZFE felsőoktatási intézmény, és nem hatóság) minden konkrét esetet egyedileg kezelünk, biztosítva az ártatlanság vélelmét.Különbséget kell tenni a konkrét személyeket is érintő kérdések, konkrét ügy/ügyek, illetve általánosságban a zaklatás mint jelenség értelmezése között.
Az egyedi esetekben egyedileg kell eljárnunk. A közvéleményt érdeklő, konkrét kérdésre vonatkozóan két állítás áll szemben egymással, az egyik szerint megtörtént a zaklatás, a másik szerint nem. Sem hatásköre, sem joga, sem lehetősége nincs az egyetemnek arra, hogy eldöntse, melyik felel meg a valóságnak a két, egymásnak ellentmondó állítás közül. Mindaddig, amíg független hatóság nem állapít meg jogsértést, az egyetemnek nincs joga lépni az ügyben. Ugyanakkor evidencia, hogy bármilyen bizonyítást nyert jogsértés vagy erkölcsi vétség esetén az elkövetővel szemben az egyetem a megfelelő szankciókat alkalmazza.
Ami a zaklatás kérdését általánosságban illeti, azzal kapcsolatban az egyetem álláspontja határozott. Elítéljük az emberi méltóság bárminemű megsértését, a hatalommal való visszaélés és a bántalmazás minden formáját. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bárki, aki bármiféle hatalommal rendelkezik, azt ne az általa vezetettek érdekében tett felelős munkavégzésre, hanem saját önös céljai, vágyai kielégítésére használja.”

Ez az új közlemény, melyre Schilling Árpád is reagált, egyben válasz volt arra is, hogy végül Sárosdi Lilla október 19-én nevesítette elkövetőjét, Marton Lászlót.



A videó alatt valóságos kommentháború indult, és Dettre Gábor volt az első, aki jelezte, hogy nem Lilla lehet az egyetlen áldozat:

„Ahogy olvastam első írásodat, rögtön tudtam kiről van szó. Egyszerűen mert ugyanez történt - nagyon hasonló módon, a perverz barát bevonásával stb. - egy volt barátnőmmel, akivel én aztán - évekkel később - sokáig éltem együtt. Nem tudom, hogy ő felvállalja e majd a nyilvánosság előtt történetét.... ez nem az én dolgom, de az biztos, hogy még mikor nekem elmesélte azt, akkor is súlyosan és megrázóan a dolog hatása alá került. Azt szerettem volna a tudomásodra hozni, hogy történetedet lehet majd támadni - ahogy fogják is - de annak igazságát nem igen lehet kétségbe vonni majd már csak azért sem, mert legalább egy nagyon hasonló - kétségbevonhatatlanul igaz - eset megtörtént ugyanazzal az ismert rendezővel, barátjával és áldozatukkal.”

Nem sokkal később Ördögh István egy hét évvel ezelőtt történt esetet hozott fel, ami szintén Martonhoz köthető:

„Nem Lilla az egyetlen akivel a "köztiszteletben álló személy" erőszakoskodott. Hét évvel ezelőtt is megtette mással.”

Miután Sárosdi Lilla nevesítette elkövetőjét, Marton Lászlót, többen is jelentkeztek, akiket hasonló trauma ért. Két nő az Alinda című műsorba telefonált be és osztotta meg világgal a történetét, az egyiküket a nyolcvanas években, a másikat körülbelül két éve zaklatta Marton László állításuk szerint.



Lillának már több ügyvéd, nőjogi szervezet, és rengeteg magánszemély is felajánlotta segítségét a továbbiakra tekintve, ha esetleg perre kerülne a sor. Lilla egyik legnagyobb támogatója mégis férje, Schilling Árpád, aki Facebook bejegyzéseiben reagált az ügyre adott társadalmi reakcióra, amely a médiában megjelent, megvédve ezzel feleségét és a színész szakmát. Bejegyzéséből idézve:

„(…)A színészet elképesztően nagy munka. Idegi, lelki, fizikai leterheltség. Meg kell óvnunk szakmánkat attól, hogy a kialakult helyzet félreértéseként a színházat magát összekeverjék az erőszakkal és az erkölcstelenséggel. Jó lenne, ha nem csak a megúszás volna a végén, hanem valami megértés. A tekintélytisztelet veszélyes. A zaklatási ügyekben visszatérő elem, hogy az áldozat nem is feltételezte, hogy amit csinál, az nem természetes. Később, amikor mondták neki, vagy maga érezte egyre kényelmetlenül magát, akkor jött rá, miben is vett részt. Az autonómia gyakorlása, a win-win helyzetek megtapasztalása hozzásegítené a diákokat a helyes önértékeléshez. Ahol nem menő uralkodni, ott jó lenni.” (A teljes bejegyzés ITT érhető el, a másik poszt pedig ITT)

Sárosdi Lilla posztjára Marton László gyorsan és tömören reagált:
„Sárosdi Lilla állítása minden valóságalapot nélkülöz. Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére.”
A nevesítés nyomán az egyetem a HVG megkeresésére hosszú közleményben reagált, először elhatárolódva attól, hogy eldöntse, a Martont ért vádak valódiak-e, később pedig hangsúlyozták, hogy mivel nem tanár-diák konfliktusról van szó, addig, amíg hitelt érdemlően be nem bizonyosodik, hogy oktatójuk bűnös vagy ártatlan, az ügyben nem tesznek lépéseket, illetve joguk sincs rá, hogy tegyenek.

A volt és jelenlegi hallgatók azonban petíciót indítottak: levelükben kérték, hogy az ügy lezárásáig függesszék fel Marton Lászlót egyetemi feladatai alól, valamint azt, hogy az SZFE állítson fel vizsgálóbizottságot annak érdekében, hogy az intézményt érintő esetleges további ügyeket kivizsgálják és levonják a következményeket. A levelet Markó Róbert hozta nyilvánosságra a Facebookon, amit egy óra alatt 114 ember írt alá. Az említett Facebook-poszt azonban azóta eltávolításra került. Ugyanakkor a peticiok.com oldalon október 18-án Enyedi Ildikó, Gigor Attila, Janisch Attila rendezők, valamint Szöllősi Barnabás forgatókönyvíró, egyetemi tanár szintén aláírásgyűjtésbe kezdett, szolidaritás vállalva Sárosdi Lillával, és mindenkivel, akit szexuális, mentális vagy bármilyen más nemű bántalmazás ért. A petíciót már több mint 700-an írták alá.

Október 19-én több tévéinterjú is elhangzott az ügy kapcsán, a már említett Alindában Sárosdi Lilla beszélt, míg a HírTV-ben Schilling Árpáddal beszélgetett Kálmán Olga. Az Alinda kapcsán Sárosdi Lilla október 22-én egy posztjában helyesbítéssel élt az szfe irányába, amiért félinformációkra alapozva nyilatkozott.

A Független Előadó-művészeti Szövetség a történtekre reagálva hivatalos közleményben segítségnyújtást és támaszt ígért az áldozatoknak.

A Sárosdi-Marton-ügy kapcsán a szakma milyenségét, működési rendszerét rengeteg kritika érte. A vélemények széles spektrumon terjednek, egészen a „teljesen elfogadhatatlan”-tól a „szereposztó dívány mindig is létezett”-ig. Verebes István színész, író, rendező is nyilatkozott a témáról az ATV Egyenes beszéd című műsorában és kifejtette, a rendezők bármit megtehetnek következmény nélkül, habár ezt ő sem tartja helyesnek, és hogy a színészek megalázása egy-egy próbán szinte bevett gyakorlatnak számít. Állította továbbá, hogy Marton Lászlót nem lehet felfüggeszteni, és habár egyetért azzal, hogy a zaklatásra mint jelenségre fel kell hívni a társadalom figyelmét, azt, hogy Sárosdi Lilla nevesítette zaklatóját, nem helyesli. Mikor az ügy kimenetelével és következményeivel kapcsolatban kérdezték, azt válaszolta „A gyűlölet még inkább elhatalmasodik köztünk.”. Véleményére csaknem olyan megosztóan reagáltak, mint a Sárosdi-Marton-ügyre magára.


Az erőteljes társadalmi visszhang Marton Lászlót is cselekvésre késztette, előbb a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatói státuszáról mondott le az ügy lezárásáig, majd az este folyamán a Vígszínház közleményben tudatta, hogy Marton a főrendezői pozíciójáról is távozott. A színházigazgatónak, Eszenyi Enikőnek írt levelet teljes terjedelmében közöljük:

„Tisztelt Igazgató Asszony, kedves Enikő!Kijelentem, hogy a személyemmel kapcsolatos állítások valótlanok.Mai nappal főrendezői állásomról lemondok a személyemet érintő ügy tisztázásáig.Kérem lemondásom tudomásul vételét.Tájékoztatlak, hogy a tegnapi napon hasonló indokkal kértem a Színművészeti Egyetemen tanári működésem szüneteltetését.
Tisztelettel,Marton László”

Mind az egyetem, mind a Vígszínház tudomásul vette, és elfogadta a döntést.

Az események azonban Marton László felmondásával nem értek véget, ugyanis a rendező személye körül a Sárosdi-nyilatkozat óta egyfajta lincshangulat alakult ki; folyamatosan érkeznek a sértő és elítélő kommentek a közösségi oldalakon, ám fontos látnunk az érem másik oldalát is: Lengyel Anna például október 20-i Facebook-posztjában erre hívja fel a figyelmet:


„Előző posztomat sokan lájkoltátok. Igyekeztem pontosan és aggályosan fogalmazni benne a rágalmazással vádolt Sárosdi Lilla védelmében. Most viszont azt érzem, Marton Lászlót is védelmembe kell vennem másfelől, mert egészen félelmetes az a lincshangulat, ami néhány óra alatt a közösségi médiában ellene kialakult. Kattannak a lájkok, mennek a megosztások, a rendező "szexuális zaklatási ügyéről" beszélnek, felfüggesztését követelik, s hogy bizonyítsa ártatlanságát.”

Írásában mérnöki pontossággal szemlélteti az eset közmédiára tett hatásait is. (A teljes bejegyzés ITT található)

Szombaton megszólalt a Magyar Színházi Társaság is, akik megdöbbenve állnak a színházi életben zajló események előtt, és támogatásukról biztosítanak minden olyan kezdeményezést, ami arra irányul, hogy az ilyen, vagy hasonló eseteket kivizsgálják. Nem zárkóznak el az Etikai Bizottság bevonásától sem (a teljes közlemény ITT érhető el)

A már említett áldozatokon túl a 444 október 22-én újabb hét – egyelőre nem nevesített – áldozatról számolt be, akiknek részletes történetét közzétették. Urfi Péter kiemelte, hogy bár Sárosdi Lillán kívül még egyikük sem vállalja fel a nevét, egy esetleges bírósági perben többen tanúskodnának.

Sárosdi Lilla őszinteségének azonban már most van egy megcáfolhatatlan pozitív következménye: beszélünk róla. Az ütköző véleményektől és történetektől hangos társadalmunk, és ez jó, mert változást ösztönözhet és felhívja a figyelmet egy olyan össznépi problémára, amely nemcsak a színházi életben, de minden szakma területén befolyásolja mindennapjainkat.

Ilyenformán fontos mérföldkő Radnóti Zsuzsa dramaturg Librariusnak eljuttatott levele is, melyben október 23-án kifejtette, hogy több évtizede ismerik egymást Marton Lászlóval, számtalan alkalommal ült mellette próbákon, dolgoztak együtt, és egy rendkívül szolidáris, tiszteletteljes embernek ismerte meg, és soha, még csak folyosópletykákból sem hallott olyan esetről, amit Sárosdi Lilla, és a többi, meg nem nevesített színésznő állít.

Bár a levél nyomán Radnótit is sok támadás érte, Kornis Mihály drámaíró mellé állt, személyes válaszát a színház.org közli (a válasz ITT olvasható). Kornis ebben leírja, hogy nem akar az üggyel kapcsolatban állást foglalni, de Marton László szakmai sikerei elvitathatatlanok, és nem lehet, hogy egyetlen rossz tett – ha volt ilyen – elsöpörjön egy teljes életművet.

Október 24-én aztán a Vígszínház hosszabb közleményt adott ki az esettel kapcsolatban (teljes terjedelmében ITT olvasható), amiben ismételten elhatárolódik az erőszakos cselekményektől. Ezen felül bejelentette csatlakozását a Független Előadó-Művészeti Szövetség kezdeményezéséhez, és egyúttal kezdeményezte egy anonim bejelentő vonal, vagy portál létrehozását, ahol a színházi dolgozók (vagy akár nézők) jelezhetik az esetleges visszaéléseket.

Marton László távozása érinti a színház repertoárját is, hiszen a december 15-re tervezett Ibsen-dráma, A vadkacsa bemutatója elmarad, ezzel kapcsolatban a színház később ígért tájékoztatást.

„A Vígszínház társulata ebben a  különösen fesztült érzelmekkel teli helyzetben is mindent megtesz azért, hogy magas művészi színvonalú előadásokat tarthasson mindhárom játszóhelyén.” – zárta közleményét a Vígszínház.

Nem sokkal később a színház igazgatója, Eszenyi Enikő és megszólalt, egy személyes hangú levélben tájékoztatva a nézőket a fejleményekről és A vadkacsa elmaradásáról:

„Jómagam 35 éve dolgozom a Vígszínházban, amelynek 2009 óta vagyok az igazgatója, ez idő alatt nem értesültem ilyen, vagy ehhez hasonló esetről.”

Eközben Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI) és a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége (MSZSZ) közleményben tudatta: támogatási keretet különítenek el azon művészek számára, akiket szexuális zaklatás ér, mert, mint fogalmaznak „erkölcsi kötelességüknek tesznek eleget, amikor elsőként nyújtanak segítő kezet a szexuális visszaélés áldozataivá vált művészeknek”. Ugyanakkor az EJI és az MSZSZ kiemeli, hogy nem ebben a konkrét esetben kívánnak állást foglalni, hanem céljuk elsősorban a megelőzés, illetve a jogi és pszichés segítségnyújtás (A teljes közlemény ITT olvasható)

Radnóti Zsuzsa és Kornis Mihály mellett egyre több alkotó szólalt meg az ügy kapcsán. Előbb Oroszlán Szonja fejtette ki álláspontját Facebook oldalán, miszerint akit zaklatnak, az is tehet róla. Az írás (ITT olvasható) hangos visszhangra talált, bár többen helyeslik Szonja kiállását, a hozzászólók többsége elítélően nyilatkozott, egyikük azt írta, hogy ez az írás csak egy kártékony massza, az abuzált kolléganői arcon köpése. Stohl András a Morning Show-ban beszélt a témában. A színész, akit mindkettejükhöz személyes ismeretség fűz, hasonlóképpen nyilatkozott Martonról, mint Radnóti Zsuzsa („Martont mindenki szereti. [...] Egy úriember.), továbbá kiemelte, hogy ez a hatalommal való visszaélés nem csupán a színházban érhető tetten, és a dologhoz kell egy nő is.

„- Engem tudod, hányan jelenthetnének fel szexuális zaklatásért? Hát neked állandóan megsimogatom a válladat, vagy a hátadat, és a fenekedet is megfogtam már.
- Igen, és nem tartom zaklatásnak.



A megosztottság ellenére 24-én immár nyolcra bővült azoknak a nőknek a száma, akiket valamilyen formában állításuk szerint Marton László szexuálisan zaklatott. A HVG-nek nyilatkozó áldozat története a 90-es évek elejére nyúlik vissza, amikor egyetemistaként a Vígszínházhoz került gyakorlatra, később Marton az irodájában a falhoz szorította (a teljes történet ITT olvasható).

A konkrét esetek mellett az is egyre jobban izgatja a közvéleményt, hogy az események fényében Marton László betartja-e az ígéretét, és jogi útra tereli az ügyet. A Független Hírügynökség információi szerint Marton ügyvédje, Bánáti János tanácsára elállt a pertől, ám a HVG megkeresésére egyikük sem kívánta sem megerősíteni, sem cáfolni a Hírügynökség értesüléseit.

Cikkünket folyamatosan frissítjük!

Írta: Banka Csilla, Vass Antónia


Források:
444.hu, szinhaz,org, ATV, HírTV,  24.hu, beszeljrola.hu, mno.hu, mszt.org, Sárosdi Lilla és Schilling Árpád Facebook oldala, szfe.hu, Vígszínház, peticiok.com, hvg.hu, Független Előadó-művészeti Szövetség Facebook oldala, Librarius.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése