Varázslatos Varázsfuvola

Ha van Mozart-opera, vagy csak szimplán opera, amit szinte mindenki ismer, az A varázsfuvola. A darab néhány szereplője és áriája pedig annyira meghatározó, hogy az ember lehet, azt se tudja, honnan ismeri, de mégis dúdolja. A Metropolitan Operaház évadának második élő közvetítésének alkalmával Mozart örökfavorit darabját láthattuk.


Julie Taymor rendezése illeszkedik a darab varázslatos hangulatához. Ilyen módon a szereplők mintha különböző mesékből, korokból léptek volna elő. Tamino herceg szamurájként, Papageno zöld ruhában beketrecezve, a három gyermek kísérő öregemberként, szakállal, Sarastro mint egyiptomi uralkodó – a legutóbbi nem is furcsa, hiszen Ízisz és Ozirisz istenekhez imádkoznak, de összességében kicsit kavalkádnak tűnik a szereplők felhozatala.

Mozart műve elsőre talán tényleg meseszerű, ezért is nézi meg sok gyerek, hiszen ilyen olvasatban is élvezhető. Ennél azonban többet is tud nyújtani a mű, hiszen rengeteg mögöttes tartalma van, tele utalásokkal – a legenda úgy tartja, hogy Mozartot a szabadkőműves páholytársai ölték meg, mert úgy vélték, hogy a titkaikat felfedte a darabban.


A rendező rengeteg szimbólumot jelentetett meg, a különböző betűszerű figuráktól kezdve, amik Sarastronál figyelhetők meg, akár a jelmezeken keresztül is, hiszen mindennek van valami funkciója.

A New York-i Operában az angol verzió mellett, vele párhuzamosan játsszák a német változatot is, amit közvetítésben láthattunk, ráadásul teljes hosszában – itthon rövidítve megy. Bár a kimaradt jelenet, nem sokat ad hozzá a cselekményhez, mindenesetre egyszer jó volt meghallgatni ezt a részt is.

A bábok különösen fontos szerepet játszottak a darabban. Az Éj királynője három udvarhölgyének esetében az énekesnők fekete ruhában, feketére festve jelentek meg. A fejükön egy fehér bábfej, az egyik kezükben pedig egy hatalmas kéz volt. A sárkány és az állatok is báb formában voltak jelen, amiket emberek mozgattak, ugyanis ebben az esetben 4-5 méteres bábokra kell gondolni, amiknek a mozgatása végig meghatározott rendben történt, illeszkedett a darabhoz.

Az Éj királynőjeként Kathryn Leweket láthattuk, igen rémisztő megjelenítésben. Érdekes, hogy ez a szereplő tölt szinte a legkevesebb időt színpadon – két ária – mégis, az egyik leghíresebbé vált rész hozzá köthet. Az Éj királynőjének áriája (Der Hölle Rache kocht in meinem Herzen) kritikus pontja egy Varázsfuvola-előadásnak, hiszen vagy el tudja valaki énekelni vagy nem. Lewek esetében ez nem volt kérdés, hiszen az első felvonásbeli belépő alatt megnyugodott az ember; ha valakinek, akkor neki menni fog, így a második felvonásban ovációval jutalmazta a „slágert” a közönség. (Érdekességként megemlítem, hogy néhány évvel ezelőtt, a Met-ben, ugyanebben a rendezésben Miklósa Erika énekelte a szerepet, szintén hatalmas sikerrel.)


Charles Castronovo Képáriája nem csak azért emelkedett ki a darabból, mert ez Tamino leghíresebb áriája, hanem mert Castronovo hangján szólalt meg – láttam már néhány Varázsfuvola-előadást, de Taminoként őt tartom az eddigiekből a legjobbnak. A szamuráj harcosként megjelenő herceg mozdulataiban is alkalmazkodott a figurához, például amikor a templomba nem akarják beengedi, különféle harcmozdulatokat mutatott be. Ezt leszámítva egyébként szinte végig higgadtan viselkedett, így méltán nyeri el a bölcsességet és szerzi meg a szeretett lányt, Paminát. Habár eleinte nehéz meggyőzni őt arról, hogy Sarastro nem a gonosz, mégis talán ő a legemberibb szereplő, aki még a realitás talaján mozog.

Vele szemben Papageno, Markus Werba a madarász abszolút más világban él és gondolkodik. Nála a vágyak jelennek meg földiként – éhség, szomjúság és a szerelem sem olyan magasztos, mint Taminonál; a madarász egy asszonyt akar csupán, hogy ne legyen magányos. Nem lelki társat, hanem egy valakit maga mellé. A német bariton azon túl, hogy kiválóan énekelte a szerepet, játékban is nagyon jól teljesített – egy Papagenot nem lehet koncertszerűen énekelni, ezt a figurát élővé kell tenni, és úgy tartani végig, játszadozva, amilyen a jelleme.

Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Met, mupa.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése