A jászárokszállási Görbe János Színkör idén ünnepli megalakulásának 20. jubileumát, amelynek alkalmából a december 9-i premieren a Színkör 21. darabját állította színpadra a helyi Petőfi Művelődési Házban, A kikapós patikárius címmel. A rendező, Kovács Béláné nyugdíjas pedagógus, a helyi gyermek- és felnőtt amatőr színi társulat alapítója és vezetője az előadás kezdetén rövid beszédében ismertette a közönséggel a darab fő célját és a kezdeti nehézségeket, valamint a megváltozott szereplőgárdát.
Kovács Béláné elmondta, idén a társulat több tagjának is olyan tanulmányi és/vagy munkahelyi elfoglaltságai akadtak, amelyek miatt nem tudta vállalni az esti próbákat és a hétvégi gyakorlásokat. Bevallotta, felmerült az is, hogy idén elmarad a premier, de a nagymértékű helyi támogatás és lelkesedés miatt úgy döntött, összeállít egy új szereplőgárdát és színpadra viszi A kikapós patikáriust, Leon Gandillot két felvonásos bohózatát, musical feldolgozásban.
„Sokan megkérdezték tőlem: Mi a darab jelentése? Semmi – válaszoltam. Az előadásunk célja elsősorban a szórakoztatás, persze azért magában hordoz egy mélyebb üzenetet is. Ezzel a darabbal a társulat tagjaival együtt szeretnénk fellépni a ma Magyarországon tomboló nagyfokú sznobizmussal szemben.” – vezette fel alkotását a rendező.
Már az előadás első mondata megadta a felütést: „Éljen a jelen, és a szerelem!” − az ironikus hangnem a darab egészét átitatta. A függöny felgördülése után egy 20. századi felső középosztálybeli polgári lakás társalgója tárul elénk, a helyszín Párizs, a Világkiállítás idején. A társalgóban Casimir, az inas (Pádár Tamás) és Ferdinánd, a személyi titkár (Pádár Zsolt) beszélgetnek gazdájuk, Fourageot, párizsi patikus (Pethes Kálmán) kicsapongó életviteléről. Mint oly sokan a 20. századi Párizsban, Fougareot is minden este „lumpol”, imádja a szerencsejátékot és függője a gyönyörű, kétes erkölcsű nőknek. Legújabb „mucuskája” Amandine (Sipos Andrea), aki bár kezdetben igyekezett titkolni személyiségét, anyagias jelleme nem sokáig maradt rejtve. Kétszínűségét szimbolizálja a színpompás drágakövekkel kirakott kaméleon-bross is, amit már az első jelenetben kikövetelt magának. A kis társaság élete szinte hétről hétre ugyanolyan volt. Fourageot éjszakai madárként járta az utcákat Labricelle (Koczka Attila) cimborájával mucuskákat kergetve, az inas és a személyi titkár végezte a ház körüli teendőket nappal, Amandine pedig szép lassan teljesen elcsavarta a gazda fejét. A 20. századi arisztokrácia gőgje és álszent erkölcsössége süt a darab minden sorából. Megszokott rutinjukból Fourageot nővérének, Madam Paturinnek (Csikós Erzsébet) és férjének (Csécsei Tamás) érkezése zökkentette ki a társaságot, amikor is a vendégek bejelentik; nem tarthatják többet Fourageot 19 éves lányát, Paulette-t (Nagy Kinga) leánynevelő intézetükben, ugyanis félnek, bajt hoz a fejükre és akkor az intézet hírnevén is csorba esik. Kijelentik, az egyetlen helyes út, ha minél rövidebb időn belül férjhez adják a lányt. A lumpoláshoz szokott gazdag úr kétségbeesik, tökéletes vőt akar találni, minél rövidebb időn belül…
Az előadás görbe tükröt tár elénk, bemutatja a prűd viselkedés és a felelőtlen ítélkezés következményeit, miközben könnyed légkört teremt a közönség sorai közt. A barátságos és családias hangulat megteremtésében nagy szerepet játszottak a darab zenei betétei, amelyeket a rendező láthatóan nagy műgonddal választott és helyezett el a darab egy-egy pontján. A retro magyar slágereket a közönség szinte egésze magának érezhette, hiszen mindenkit fűz emlék ezekhez a dalokhoz, legyen az egy iskolai mulatság vagy egy titkos rádióhallgatás a gimnáziumi évekből.
A Görbe János Színkör egy amatőr színi társulat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a darab szereplői nem színészetet tanult szakemberek, hanem dolgozó nők és férfiak, anyák és apák, akik munkaidejük után szakítanak időt és energiát a próbákra. Mégis, ezek a színészek – mert bátran hívom őket annak – képesek voltak egy minőségi előadást színpadra állítani. A Színkör „örök tagjai”, akik már több éve, esetleg évtizede dolgoznak együtt, teljesítették a tőlük elvárt és megszokott színvonalat, ám érdemes említést tenni az egyesület új tagjainak munkájáról is. A most debütáló Sipos Andrea nemcsak színészi tehetségével okozott meglepetést a színpadon, hanem mély, erőteljes énekhangjával is. Ha felcsendült éneke, minden szem rá irányult. Az amatőr színésznő szólóban az Én mellettem elaludni nem lehet… című hatvanas évekbeli magyar slágert adta elő. Ezen kívül kiemelném Pádár Tamás munkáját is, aki remekül hozta a „mindentudó szolgáló” Boileau óta ismert típusszerepét.
A jászárokszállási színjátszóknak ismét előképzettségüket meghazudtoló profizmussal sikerült színpadra állnia, a kezdeti nehézségek ellenére is. A darab betartotta a rendező által előzetesen tett ígéretet, fellépett az arisztokratikus gőg és a sznobizmus ellen, és mindezt egy borzasztóan humoros és könnyed stílusban tette.
Írta: Banka Csilla
Fotók: Banka Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése