Idén október 27-29-én rendezték meg a XIV. Kalászi Kortárs Tánctalálkozót. Az eseménysorozat részeként bemutatkozhattak amatőr és profi együttesek is, szinte minden táncműfajban. Ez a sokszínűség az rendezvény szombati kortárs/néptánc gáláján is megmutatkozott, ahol a Timothy and the Things, a Lenvirág Táncegyüttes, az InSpiral valamint a Magyar Állami Népi Együttes szólistáinak előadását láthatta a nagyérdemű.
A gálaműsort Fülöp László és Cuhorka Emese, azaz a Timothy and the Things formáció nyitotta Anyádék rajtam keresnek című produkciójával. A két kortárstáncos performansza már több nemzetközi színpadot is megjárt, több fesztiválon ért el előkelő helyezéseket, míg végül eljutott ezen esemény megnyitójáig. Az előadás érzések kavalkádját vonultatja fel, játszik a közönség hangulatával. A komoly, megérintő jeleneteket szinte elvágva lesz a hangulat könnyed és humoros, míg végül a néző azt sem tudja eldönteni, most éppen miért folynak a könnyei: a nevetéstől vagy az elérzékenyüléstől.
A kortárs és modern tánc elemei mellett balett és néptánc-elemek is keverednek, amelyek ahelyett, hogy groteszk hatást keltenének, összetartó erőként működnek, harmóniát teremtve a darabban.
A koreográfia több utalást és üzenetet is hordozott magában, nemegyszer pedig önmagára reflektált. Még a komikus jelenetekben is fel lehetett fedezni kritikákat – különösképpen az önkritikát –, például amikor Fülöp László szó szerint az orránál fogva vezette partnerét, vagy amikor elhangzott egy-egy ironikus mondat: „Nem kell itt kreatívnak lenni meg ilyenek, arra volt a próba!”. Társadalomkritikát fogalmaztak meg a táncosok akkor is, mikor Fülöp László látszólag kottából olvasva játszotta a darabot a szintetizátoron, majd egyszercsak felnézett, elkezdett táncolni, a zene pedig folyt tovább, megmutatva a nézőnek: az orránál fogva vezették. A helyzetkomikum mögött megbújt egy fontos üzenet: „Minden látszat ámítás…”. A kellékek és a koreográfiai elemek segítségével az előadást áthatották olyan értékek, mint a bátorság, szeretet, életvidámság.
A táncosok kiváló színészi munkát végeztek, ellentétben a táncszínházi előadások nagy századával, itt nemcsak a mozdulatok, maguk az előadók is beszéltek. Az Anyádék rajtam keresnek megalapozta azt az elfogadó és szinte barátságos légkört, amely az egész gálát jellemezte.
A Lenvirág Táncegyüttes két produkcióval is képviseltette magát, először somogyi táncokat mutattak be, melyeknek pontosan kidolgozott koreográfiájában a páros- és körtánc is fellelhető volt. A gála záróakkordjaként pedig – szintén a Táncegyüttes előadásában – vajdaszentiványi táncokat láthattunk. Habár ezt az előadást is a hagyományos népi táncelemek gazdagították, korunkhoz kissé közelebb álló ruháikkal az előadók a koreográfiát egy közelebb hozták a közönséghez. A Lenvirág Táncegyüttes amatőr csoport létére rendkívül professzionális előadásokat állított színpadra, melyekből külön érdemes kiemelni azt, hogy az együttes tagjai nagyon tisztán énekelték a népdalokat, bármiféle hangosítás nélkül, ami remek teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy napjainkban ezzel több amatőr és profi együttes is küzd.
Harmadikként a Magyar Állami Népi Együttes szólistái álltak színpadra, akik a tőlük megszokott és elvárt szaktudással, és pontossággal álltak színpadra. Először kalotaszegi, majd szatmári táncokat láthatott a közönség tőlük. Előadásuk lekötötte az egész közönséget, kicsiket és nagyokat egyaránt, a legkisebbek a színpad előtt próbálták leutánozni forgásaikat és figuráikat, amely szintén megteremtett egyfajta barátságos, családias légkört.
A negyedik együttes, amely szintén két koreográfiát mutatott be az InSpiral (Cassandra TSE) kortárs tánccsoport volt. Az együttes a ritmikus sport gimnasztika és a kortárs- valamint balett tánc figuráit vegyítette kisebb akrobatikus elemekkel. Táncuk hihetetlenül pontos és jól megkomponált volt. A különböző színű fények használata, valamint a zene és csend kontrasztjának alkalmazása remekül kiemelte az egyes mozdulatokat és fokozta azok hatását. A táncosok korukat meghazudtoló szakmaisággal állították színpadra darabjaikat.
A XIV. Kalászi Kortárs Tánctalálkozó gálája élmény volt az összes jelenlévőnek, mind szakmai, mind élvezeti faktorait tekintve. Különlegessége, hogy a közönség sorai közt különböző életkorú emberek ültek, az egészen kicsiktől kezdve a nagymamák és nagypapák korosztályáig. Mindenkit lekötött, mindenki élvezte. A Tánctalálkozó gálája el tudta érni azt, amit csak nagyon kevés dolog képes ezen a világon: áthidalta a generációs különbségeket.
Írta: Banka Csilla
Fotók: Dusa Gábor, dunatancmuhely.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése