Súgópéldány

„Itthon maradtam,

mer’ hű-de-magyar-vagyok,

Nem mentem el a fenébe.

Lassan fél évszázad terhe

Nyomja a vállam,

Egyenes a gerincem,

Mégis görbe a hátam.

Futok egy jobb jövő felé,

De lassan kifutok az időből,

Nem tudom, meddig futja még

Hanyatló erőmből”

Benkő Géza ezeket a sorokat nem sokkal halála előtt publikálta közösségi oldalán. Mintha csak önvallomás lenne, mintha megérezte volna, nemsokára végleg legördül a függöny. Benkő Géza színművész 2017. november 19-én tragikus hirtelenséggel esett össze a szerencsi színpadon és vesztette életét. A 48 éves színművészt legtöbben talán a Jóban Rosszban szappanopera sorozatból ismerhetik, ám Benkő Géza sokkalta több volt, mint ez az egyetlen szerep.

1969. október 28-án született Kiskövesden, majd Királyhelmecen érettségizett és Pozsonyban szerzett színészdiplomát. Nyughatatlan lelke, folyamatos kihívásokat igénylő jelleme állandóan mozgásban tartotta, itthon és külföldön is több színpadon megfordult.

Nagyon sokrétű személyiségként ismerhettük meg és még sokszínűbb előadóként. Ugyanolyan tehetséggel és odaadással játszott tragédiában és komédiában, filmben és szappanoperában, színházi társulatban és önállóan. Versben, slamben, humoreszkben és a legtöbb műfajban remekelt. 

Először Kiskövesden mutathatta meg tehetségét, származása révén a felvidék és az ott élő magyarok sorsa a szívügye volt. A felvidék.ma halála után így fogalmazott: „Pedig kevesen tudták nála pontosabban, hol is élünk valójában.”. 

Egyetemi éveiben és azelőtt Királyhelmecen és Bodrogszerdahelyen is aktívan részt vett a helyi társulatok életében, majd Kassán és Komáromban színpadtechnikusként ismerkedett meg a szakma rejtélyeivel. A magyar társulatok mellett felfigyeltek rá a szlovák színház- és filmművészet alakjai is, több szlovák filmben és szappanoperában is szerepet játszott.

Benkő Géza otthonosan mozgott a színpadon szinte minden szerepben, akár Őrnagyként kellett helytállnia Örkény groteszk világában, akár Cooney „vérmes bohózatában”, vagy „O’Neill világvégi hangulatú utazásaiban” bizonyított. 

Fiatal éveiben még társulatokban, lekötve játszott, majd később úgy döntött, szabadúszó lesz, és megpróbál minél többet látni, tapasztalni az életből. Univerzalitása miatt nem kellett sokat várnia szerepekre, rengeteg különböző ajánlatot kapott és fogadott is el.

Legismertebb szerepei közé tartozik Venticelló alakja Czajlik József által rendezett Amadeusban vagy Beckett Godot-ra várva című abszurd drámájában Lucky szerepe, amelyért 1994-ben Kisvárdán a legjobb férfialakítás díját is elnyerte. Több mint 20 évvel később, idén Kisvárdán ugyanezt a díjai ítélték neki oda a Bányavakság című darab Florin szerepéért.

De jelentős szerepei közé tartozik a Tartuffe Orgonja és Medvegyenko a Sirály című korszakos Telihay-rendezésben. Ő játszotta többek között a Csongor és Tünde címszerepét is Gobík Ági partnereként. 

Színészi tehetsége mellett több előadásban is megmutatkozott rendezői vénája, az Amadeuson kívül ő felelt még a Fiatalság, bolondság és a Hamupipőke koreográfiájáért is a Kiss Péntek-féle korszakban.

A kétezres évek elejétől már folyamatosan úton volt, felvett egyfajta vándorszínészi életmódot. Komáromban (Barabbásban, a Háztűznézőben, a Primadonnákban, a Príma környékben és a III. Richárdban is), Szarvason és Kassán (Páratlan páros, Mizantróp) is játszott, újabban pedig a szerencsi Külhoni Magyar Színház színpadán is megmutatkozott, ahol Megyeri Zoltán irányításával próbálta a Sári bíró előadás címszerepét, amikor is a főpróba közben tragikus hirtelenséggel elhagyta ezt a világot.

A nagyközönség többször láthatta őt egyedül is a színpadon, hiszen önálló estjeivel (A pokol tornácán, Csak egy menet és A nagy (cseh)szlovákiai magyar csend) is gyakorta járta Magyarországot és a Felvidéket. A nagy (cseh)szlovákiai magyar csend kapcsán úgy nyilatkozott: „Azzal, hogy minden a vállamon van, egyszerre pihekönnyűvé tesz. A magam ura vagyok teljesen” . Bevallotta, egy könnyen költöztethető, bárhol előadható darabra volt szüksége, amelyet szinte akármikor és akárhol előadhat, hiszen csak ő maga kell hozzá. A darab osztatlan sikert aratott aktualitásával és üzenetével, amely olyanokat is képes meghatni, akiknek nincs családi vonatkozásuk a történetben, egyszerre érint meg kicsiket és nagyokat.

Írta: Banka Csilla

Fotók: Blikk.hu, Thália Színház, Lokál

Forrás: