Súgópéldány

Február 24-án debütált Bergman drámája, a Rítus, Menszátor Héresz Attila rendezésében, Budapest egyik legújabb játszóhelyén, a Trip hajó fedélzetén. Fantoly Nikolett (Valamit valamiért, Marilyn Románcok, Appassionata) alakítja a darab egyetlen női szereplőjét, Theát. A karakter megformálásról, a darab aktualitásáról, valamint a különleges helyszín kihívásairól kérdeztük. 

Számodra mit jelent a Rítus, hogyan kerültél kapcsolatba a darabbal?

Először a filmet láttam, nagyon megfogott a képi világa sok-sok közelivel. A zseniális színészi alakítások és a mélyen bergmani tartalom pedig magával ragadott. Később olvastam a Színről színre című kötetében is a művet. Ekkor kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy érdemes lenne színpadra adaptálni. Beszéltem erről Sas Tamás filmrendező-, producerrel, akivel már korábban dolgoztam együtt Jean Cocteau Emberi hang című monodrámáján. Tamásról tudni lehet, hogy Bergman Suttogások és sikolyok című filmjének hatására döntött úgy 16 évesen, hogy filmes lesz. Elkezdtünk gondolkozni, hogy kivel lehetne színpadra alkalmazni a művet. A válasz egyértelmű volt számunkra, hiszen ismertük és szeretjük Menszátor Héresz Attila munkáit és arra jutottunk, hogy a munkásságába nagyon is beleillik ez a Bergman-mű. 

100 évvel korábban született Bergman, ha jól tudom, erre az évfordulóra készült az előadás. Miért pont erre az alkotására esett a választás, miért lehet aktuális 2018-ban is?

Igen, a kerek évfordulóra készült az előadás, ezzel tisztelegve Bergman előtt. Egyrészt szerettünk volna egy olyan művet elővenni, amihez még nem nyúltak olyan sokan. A Rítus a művészet és a hatalom viszonyával foglalkozik. Természetesen ez örök kérdés, ami 2018-ban Magyarországon nagyon aktuális. 

Az általad alakított Thea idegileg labilis nő. A karakter megformálásakor mire helyeztétek elsősorban a fókuszt?

Thea karaktere nagyon összetett. Súlyosan neurotikus, egy gyerekkori trauma következtében dadog, váratlan kitörései vannak, furcsa jeleneteket rendez, hiperérzékeny. A férje, Hans, a szeretője, Sebastian és Thea alkotják a színtársulatot. Szentháromságban élnek. Bergman a Képek című írásában utal arra, hogy a három személy valójában egy, önmagának három vetületét ábrázolja általuk. Nagyon fontos volt a szerepmegformálásban, hogy bár gyakran áldozatszerepben létezik („Azt játszom, hogy szent vagyok, vagy áldozat.”), mégis uralja a férjét és Sebastiant, hihetetlen ereje és mérhetetlen fölénye van velük szemben. Minden őrületével együtt számomra ő a legtisztább, a legönazonosabb, önmagát teljes valójában megélni és megmutatni képes karakter. 

A karakterábrázolás során felhasználtátok a Bergman által életre keltett filmbéli alakokat, vagy teljesen elvonatkoztatva a filmtől új karaktereket építettetek fel? Ugyanis, már az előadás címében sem tudja elkerülni a figyelmünket, hogy „A válság katarzisa (Bergman nyomán).” Mondanál pár szót a címről?

Az eredeti Bergman szöveget dolgozta át a rendező, Menszátor Héresz Attila. A karakterek megmaradtak, de a hangsúlyok áttevődtek. Az eredeti helyszín egy kihallgató szoba, míg nálunk a bíró hajója. Már a helyszínváltozás következtében áthangolódtak jelenetek, egy új Rítus született. Az alcím a cím kiegészítése, és a téma aktualitására kívánja felhívni a figyelmet. Mi történik akkor, ha a hatalom korlátozza a személyes szabadságot, a művészi létet, az önkifejezést. Egy ilyen válságos helyzetben, elnyomásban, hogyan lehet küzdeni önmagunkért, és hogyan tudjuk a „teljesség lélegzetvételét”, a művészetet képviselni, amikor már nincs levegőnk. Vajon a hatalom katarzisa vagy a művészet katarzisa érvényesül…

Korábbi előadásaidban (Valamit valamiért, Marilyn Románcok, Appassionata) Vas-Zoltán Iván rendezett, a Rítus rendezője viszont, mint említetted, Menszátor Héresz Attila, aki másfajta rendezői attitűddel rendelkezik. Ez az újfajta látásmód mennyiben volt a segítségedre Thea megformálásában?

Bergmant játszani csoda, és nagyon komoly kihívás és ajándék egy színész életében. Én azt gondolom, hogy az ilyen szerepekért megy valaki színésznek. Mint már említettem, ismertem korábbról Attila korábbi előadásait (Börtönbújócska, Nimfománia) és megfogott az egyedi világa, drámai ereje. Ő egy zseniális színész, nagyon tehetséges ember, és izgalmas az, amit gondol a világról. A próbafolyamat azért is volt különleges, mert az átirat által egy új darab született, és meg kellett benne találni a mai, 2018-as hangsúlyokat. A darab végén bemutatott rituálé pedig számos kérdést vetett fel. A munka során nagy szabadságot kaptam, amire szükségem volt. A darabban a kifejezésmódok is váltakoznak, kimondottan élvezem, hogy táncolhatok benne. Ez biztos a táncos múltamból fakad. A Kántor Kata által készített kortárstánc koreográfia sokat segít Thea karakterének megformálásában és megmutatásában. Úgy érzem, ez a mozgás olyan mélyen bergmani. A próbafolyamat teljesen más volt, mint amit megszoktam, sok új tapasztalással járt, sokat tanultam belőle nem csak a színházcsinálásról, hanem önmagamról is. 

Beszéljünk egy kicsit a helyszínről, a Trip hajóról. Hogyan tudjátok kihasználni a tér adta lehetőségeket? Igényel-e bármilyen különleges technikai megoldást a hajón való játszás?

A darab átirata a hely által is inspirálódott. Hiszen a mi darabunk egy hajón játszódik, a Trip pedig csodálatos helyszín. A fedélzetről gyönyörű a rálátás a városra. Számomra nagy élmény ilyen helyszínen játszani. Tervezzük, hogy nyáron is folytatjuk, hiszen a hajó adta lehetőségek a nézők számára nyáron még jobban kiélvezhetőek lesznek. A speciális tér nagyon erősen megragadta a rendező fantáziáját. A színházteremben játszunk, de nem a színpadon, és a hely egyéb tereit is használjuk. 

A darabot kizárólag felnőtt nézők számára ajánljátok. Tudatos rendezői döntés volt, hogy az egyébként felnőtt témát, a pornográfiát, olyan formán dolgozzátok fel, hogy az felnőtteknek szóló besorolást kapjon, vagy a dráma jellegéből adódóan éreztétek azt, hogy nem lehet „finomabban” színre vinni? Hogy fogadta a közönség?

A dráma jellegéből adódóan egyértelmű volt ez a besorolás. A téma a hatalom és a művészet viszonya. A hatalom művészete és a művészet hatalma. A hatalom művészete jelen esetben az erőszak. Ennek az erőszaknak a különféle játszmáit, a méltatlan, irreális, de mégis valós emberi helyzeteket, a kiszolgáltatottságot és a kegyetlenséget mutatjuk meg. Ezzel szemben áll a művészet igazsága. Ezt a témát, azt gondolom, nem lehet „finoman” megragadni, csakis nyers őszinteséggel. A visszajelzésekből azt éreztem, hogy jól fogadta a közönség.

A Rítus legközelebb 2018. március 31-én tekinthető meg, 15:30-as, valamint 19:00-es kezdéssel. 

Készítette: Köles Hajnalka

Fotók: Juhász Éva