– tartotta a magasba egy nő az első sorok egyikében a transzparensét. Martin Luther King szavait kölcsönözte, de álmai mondhatni kisebb léptékűek voltak, a hölgy mondata a következőképpen folytatódott: „a selfie with you!”
A többszörös Grammy-díjas Lenny Kravitz 2009-es debreceni koncertje után 2018 júniusában látogatott ismét Magyarországra, a Raise Vibration turnéja keretében, melynek a Papp László Budapest Sportaréna adott otthont.
Bár ülőhelyünk nagy előnye volt, hogy a színpadot tökéletesen beláttuk, a molinó szövegét képtelenek lennénk most szó szerint idézni, amennyiben az nem kerül felolvasásra és egyben teljesítésre is. De a produkció, a közönséggel való kapcsolattartás nem merült ki ennyiben. Lenny lejött a színpadról a rajongói közé énekelni és táncolni, sőt egy kislánynak ajándékozta egyik hangszerét is.
A koncert közvetlensége, rajongóközpontúsága teljes mértékben megfelelt az elvárásoknak. A hangulat pedig egyenesen fergetegesre sikeredett. Lenny szívvel-lélekkel énekelte pályafutása régi és új dalait. Megszólalt a négy Fly Away, az American Woman, az Again és a Gin In Grammy-s dal, de az éppen most egyre népszerűbb Low is, amelyet Lenny nem csupán énekel, hanem ő maga is dobolja. Zenélt, táncolt, énekelt és beszélt a közönségéhez. Az Aréna mosolygós, boldog és végig éneklő emberekkel telt meg egy egyáltalán nem túlsztárolt fellépő koncertjén, aki mindent meg is adott, amit a közönsége elvárhatott tőle. Ráadásul a dalok szinte stúdióminőségben szólaltak meg.
A koncert legfőképpen felépítésében tartogatott meglepetéseket, ahelyett hogy egy klasszikussal kezdtek volna, a füstfelhőbe burkolózott színpadon egy új dal, a We Can Get It All Together csendült fel, amit egy kis Bob Marley-bejátszással elegyítve követtek a már klasszikusnak számító nagy balladák. Az új dallal való indítás ellenére megfelelő mértékben keveredtek a régi és újabb dalok. A Fly Away alatt sem kell sokat biztatni a közönséget, hogy létrejöjjön a közös éneklés. A nézők szinte rögtön reagáltak mindenre, ami a színpadon történt, ezt aztán a ráadásban Lenny egy zongorajátékkal köszönte meg, és a továbbiakban már csak régebbi nagy slágereit élvezhette a közönség. Egyetlen dal hiányzott számomra a két órás repertoárból: a 2014-es albumának címadó dala, a Strut.
A színpadkép a koncert felfokozott hangulatához képest mondhatni visszafogott volt, néhány emelvény, valamint egy hatalmas fal alkotta, amelyről megvilágították a színpadot, illetve ennek segítségével, nem egy ledfal szolgáltatta a koncertháttér fényjátékát, hanem az végig élő tudott maradni, némi spontaneitást adva ezzel az estének.
Írta: Brok Bernadett
Fotó: Artlasso Photography
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése