Jason Matthews Vörös veréb című regénye 2017-ben jelent meg hazánkban az Agave Kiadó gondozásában, Fazekas László fordításában. A napjainkban játszódó kémtörténet olyan kérdéseket feszeget, melyekkel az ügynökök szembesülhetnek munkájuk során: az idő előtt derékba tört karrier újjáélesztésének problematikája, vagy milyen nehézségek árán bizonyítható a szakmai tudás és a rátermettség, ha az ember csak egy dekoratív próbababának tekintik, illetve hazafiasság címszó alatt meddig tűrhető el, hogy az állam kénye-kedve szerint rendelkezzen az egyén testével. A regényből Jennifer Lawrence és Joel Edgerton főszereplésével filmadaptációt is készítettek, melyet idén mutattak be a mozikban.
„Egy másik diák áll fel lángoló tekintettel. – Szó sincs arról, hogy Oroszország elvesztette volna a hidegháborút – jelentette ki határozottan. Az ugyanis nem ért véget. – Dominyika figyelte a mennyezetről aláereszkedő skarlátszínű betűket. Jónak, erősnek érezte a pár pillanattal korábban elhangzott szavakat. Érdekesnek a kijelentést. A hidegháború nem ért véget.” (65.)
A szerző a CIA nyugalmazott tisztje, aki a Műveleti Főosztályon dolgozott. Szakmai háttere feltehetően nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megírja ezt az izgalmas kémtörténetet. A mű igényes és részletgazdag, minden egyes szó mögött érződik Matthews több mint három évtizedes pályafutásának hatása.
A több szálon futó történet egyik kulcsfontosságú karaktere az egykor híres és tehetséges balett táncosként ismert Dominyika Jegorova, akinek fényes karrierjét egy szándékos baleset töri derékba. Felgyógyulását követően kénytelen elfogadni az FSZB, a KGB utódjaként működő titkosszolgálatnál dolgozó nagybátyja kecsegtető ajánlatát, hogy biztosíthassa beteg édesanyja ellátását. Az ügynöki lét magába szippantja, elvégzi a rendes kiképzést, majd a rá kényszerített prostituáltképzőt, a Verébiskolát. A hazafias nézetekkel felcseperedett lány az orosz államnak adja a testét. Dominyika egyetlen lehetősége, hogy képességeit bizonyítsa a régi iskolán nevelkedett feljebbvalóinak, ha beszervezi azt a CIA ügynököt, aki számtalan problémát okozott már az FSZB-nek.
Az ellenséges, amerikai oldal képviselője a másik főszereplő, Nate Nash, aki a történet kezdetén Oroszországban állomásozva, egy Márvány névre hallgató vakonddal tartja a kapcsolatot, aki a legjelentősebb tégla a CIA számára. Egy balul elsült találkozót követően a fiatal ügynök karrierje befellegzeni látszik, de mentőövet dob neki a helsinki kirendeltség vezetője.
Bár akciódús és izgalmas regénnyel van dolgunk, a karakterábrázolásokban találunk kivetnivalót. Főként Dominyika ábrázolásánál válik egyértelművé, hogy férfi szerzővel van dolgunk. Miként egy egykori balett-táncosnőről, és egy Verébiskolát végzett hölgyről van szó személyében, szükségszerű kiemelni vonzó külsejét, ezzel is hangsúlyozva a verébként végzett munkáinak szexuális hangvételét. Azonban a hősnő szépsége és méretei – pontosan 95D, ha bárkit is érdekelne – unalomig ismétlődnek, oldalanként ugranak az arcunkba, háttérbe szorítva egyéb, az ügynöki munkavégzésben és karrierépítésben lényegesen izgalmasabb képességeit, mint például a szinesztéziáját – ennek köszönhetően a lány elméje színeket társít a hangokhoz, így nem marad rejtve előle az emberek valódi személyisége és titkolt szándéka.
Jason Matthews testközelből ismeri a módszereket, melyek az ügynökök életét meghatározzák: egy beszervezés végrehajtásának folyamatai, egy vakonddal történő titkos találka leszervezésének fortélyai, a metka nevű kémpor veszélyei, és többek között az ügynökké válni kívánók kiképzéseinek részletei. Reálisan ábrázolja a kémszervezetek berkein belül zajló hatalmi játszmákat, valamint a belső hierarchiákat, fellebbenti a fátylat az említett kiképzési iskolák – főként a Dominyika számára elrendelt, kötelezően elvégzendő Verébiskola – kegyetlenségeiről. Egy gasztronómiai csavarral teszi különlegessé a történetet, miként a fejezetek végére az adott részben kiemelt szerepet játszó étel receptjét csatolja, mintha az olvasóban is megpróbálná felébreszteni a szinesztéziát.
Jason Matthews: Vörös veréb
Agave Könyvek, 2016, 448 oldal
Írta: Kurta Szabina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése