Illik mindent a maga helyén kezelni, ezért a Mamma Mia – Sose hagyjuk abba kapcsán rögtön le kell szögeznünk: ez inkább vászonra varázsolt buli, mint filmalkotás. Ha ugyanis ragaszkodnánk ahhoz, hogy kizárólag moziként vizsgáljuk, panaszaink örökké tartanának. A meg nem írt történetről, a karakter nélküli Cherről, a hatásvadászatról, a töltelékjelenetekről. Ha ellenben buli, akkor nincs vita: marha jó, csak ritkán ül le, de akkor sem hosszú időre.
A 2008-as Mamma Mia Sophie-ját (Amanda Seyfried) szomorkás szituációban látjuk viszont. Egy éve elhunyt édesanyja, Donna (Meryl Streep) szállodáját készül ünnepélyesen újra nyitni, miközben férje, Sky (Dominic Cooper) a messzi New Yorkban tárgyal, az időjárás kitol vele, és „apukái” közül csak Sam (Pierce Brosnan) lehet vele, hogy támogassa. Küzdelmeivel párhuzamosan a fiatal Donna (Lily James) kalandjai peregnek előttünk, azon a nyáron, amikor átélte a „Napsütötte Toszkána-élményt” (=csalódás utáni újrakezdés egy pazar helyszínen fekvő romos házban) és bónuszként teherbe esett.
A sztori(k) jellegtelensége azért szomorú egy kicsit, mert a forgatókönyvhöz – a rendező Ol Parker és Catherine Johnson mellett – köze volt a romkomjait mindig jó féle brit humorba mártó Richard Curtisnek (Négy esküvő, egy temetés, Sztárom a párom, Igazából szerelem) is. Ezúttal neki sem jutott eszébe semmi különleges, bár egy-két rá jellemző mozzanaton (lásd a fiatal Harry szerencsétlenkedése, vagy Colin Firth… úgy, ahogy van) jót derülhetünk. A komikum ott működik legjobban, ahol azt az idősebb színészekre (Firth mellett főleg Stellan Skarsgårdra és a „Dinamókat” játszó Christine Baranski-Julie Walters párosra) bízták. Egyedül Pierce Brosnan lóg ki, ő most csupán érzelgősködik az anyahiánytól és bizonytalanságtól hitelesen szenvedő Seyfried oldalán. Andy Garcia viszont öreg „latin loverként” kitűnően alakítja önmagát és annak paródiáját egyszerre, ráadásul rajta kívül is akad még néhány jópofa mellékszereplő.
Főiskoláról szabadult, hamvas Donnaként a szupermodell-szerű Lily James másképp gyönyörű, mint Meryl Streep, de játéka és az egyik csúcspontnak számító Mamma Mia-előadása életteli. Az ő idősíkjának is vannak szórakoztató momentumai, de Sophie fogantatásáról egy szóval sem derül ki több, mint amit eddig is tudtunk. A hangsúly inkább arra kerül, hogy Donna csapodár nő helyett bohém, útkereső fiatalnak tűnjön, és lehessen egyet mosolyogni az udvarlók ifjú változatain (Hugh Skinner, Josh Dylan, Jeremy Irvine). Mivel azonban egy romantikus mesét készülnek nekünk eladni, elég súlyos hiányosság, hogy még jelzésszerűen sem foglalkoznak azzal, a három közül miért éppen Sam lett a Donna életét átformáló hatalmas szerelem.
Sophie szálában némi drámát is elrejtettek a lány házassági gondjairól (a duettesített Knowing Me, Knowing You például a Lay All Your Love on Me sötétebb ellentétpárja lett), anyja árnyékában élt életéről, a nárcisztikus nagyi (Cher) által okozott károkról. Ezektől feléledhet a gyanú, hogy az alkotók eredetileg mégiscsak filmet akartak forgatni, de aztán az intenzív Abba dúdolástól kiment a fejükből. Ahogy a nézőnek is az, hogy mindez érdekelte volna.
A musical-party pedig ismét jól sikerült. Apró szépséghiba, hogy mivel a svéd négyesnek túl sok gigaslágerét lőtték el az első részben, nemcsak a Mamma Miá-t, de egyéb szerzeményeket (Dancing Queen, Super Trouper, I Have a Dream) is kénytelenek voltak „visszatapsolni”. Az „újak” közül a francia helyszínen, ötletes koreográfiával megvalósított Waterloo, Cher és Garcia szellemes Fernandója (utóbbi énekhangját bizonyára okkal nem erőltették ránk), illetve a Meryl Streep nem éppen eredeti, de megható felbukkanására építő My Love, My Life emelhető ki. Az újrázó Dancing Queenben pedig mindent feltettek a fesztiválhangulatra: befutottak az addig távol maradó apák, a görög halászok a gazdasági helyzetet feledve daloltak hajóikon, táncra perdült egész Kalokairi sziget. és biztosan nem ő volt az egyetlen, aki majdnem felpattant, hogy velük együtt ropja. A kavalkádban elveszett film így már tényleg senkinek nem hiányzott.
Írta: Frei Gabriella
Fotó: NWI Times
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése